A világon 1,2 milliárd ember dohányzik, tehát minden 6. ember. Magyarországon a lakosság 33%-a dohányzik rendszeresen, ez 10-ből 4 férfit, 10-ből 2,5 nőt jelent. Az évente egy főre jutó cigarettafogyasztás 2151 szál, amely ötszázzal több a 2004 előtti uniós tagállamok fogyasztásához képest. A születéskor várható élettartam a dohányzó férfiak között 7,5 évvel, nőknél 6,3 évvel rövidebb hazánkban, mint az Unióban. A dohányzás mértéke a fejlett országokban stagnál vagy csökken; az Egyesült Államokban 1965–2006 között a felére esett vissza, felnőtteknél 42%-ról 20,8%-ra. Azonban a fejlődő országokban a dohányzás mértéke évente 3,4%-kal növekszik. A hamvadó cigaretta füstjében 4000 vegyi anyagot találunk, ebből 70 karcinogén.

A dohányzás számos megbetegedés oki tényezője és még több betegségben súlyosbító hatással rendelkezik, így különböző daganatos (tüdő-, nyelőcső-, szájüregi-, gyomor-, húgyhólyag, vese-, hasnyálmirigy-daganatokban, leukémiákban), szív- és érrendszeri (érelmeszesedés, aorta tágulat, szívizomelfajulás, koszorúér-megbetegedés), légzőrendszeri (krónikus obstruktív tüdőbetegség, tüdőgyulladás, asztma), emésztőrendszeri megbetegedés(gyomorfekély), szklerózis multiplex mellett különböző mozgásszervi (osteorthritis), anyagcsere (csontritkulás), szem és bőr (psoriasis) elváltozásokban is.

Az elsődleges megelőzés célja a dohányzást kipróbálók számának csökkentése. Ennek egyik lehetősége a dohánytermesztés, a dohányipar, ill. a dohánykereskedelem visszaszorítása. A dohányzás elleni kampány egy része a rászokás megelőzésére fókuszál, illetve a már dohányzók leszoktatását célozza meg. Mindkettőben az áremelés olyan hatással rendelkezik, amely javíthat a statisztikákon. Mégis az lenne a legjobb, ha el sem kezdenék a dohányzást.

Másik fontos szempont a dohányzásellenes kampányokban a nem dohányzók védelme, amely az utóbbi időben igen látványos eredményeket ért el, így közösségi és munkahelyeken csak a kijelölt dohányzóhelyeken lehet dohányozni, nem lehet dohányozni aluljárókban, tömegközlekedési megállók környékén, zárt köztereken (kivételt képeznek a kaszinók, illetve bentlakásos intézményekben a rabok, illetve pszichiátriai zárt osztályokban a betegek). A passzív módon szívott dohányfüst, a mellékfüst kétszer olyan veszélyes, mint a főfüst, amelyet a dohányos maga lélegez be, mivel az még nagyobb arányban tartalmaz káros anyagokat.

Továbbra sem szabad megfeledkezni a különböző óvodai, iskolai és közösségi kampányokról és foglalkozásokról. Külön kell foglalkozni a serdülőkorban elkezdett dohányzással. Ismert, hogy a serdülők veszélyeztetettsége igen nagy a kortársak negatív pressziója, a korra jellemző kíváncsiság és negatív példaképek követése miatt. Ide azok a programok tartoznak, amelyek dohányzáshoz kapcsolódó különböző információkat közölnek, főleg annak veszélyeiről és következményeiről. Emellett motiválni kell a hallgatóságot a nemet mondásra. Nem szabad megfeledkezni, hogy a felnőtt egy serdülő szemében mindig „gyanús” lesz, így törekedni kell kiképzett kortárssegítők toborzása, akik valamilyen szinten kompenzálhatják a negatív kortárshatást. Tartalmilag az elrettentés nem bizonyul sikeresnek. A kivitelezés módja igen fontos aspektus a különböző programok kidolgozása során, így azok csoportfolyamatok, amelyek nem interaktívak nem érnek el túl jó eredményt, ezzel szemben az interaktív foglalkozásokkal a hatáserősség a 15-40%-ot is elérheti. Kutatások bebizonyították, hogy a hallgatóknak fontosabb a program kivitelezése, mint maga a tartalmi elemei. A legeredményesebbek a készségfejlesztésen alapuló foglalkozások, például mondj nemet a kipróbálásról. Erről azonban nem csak beszélni kell, hanem különböző szerepjátékokkal is szemléltetni. A programok másik fontos eleme maga a foglalkozás hossza. Összességében el lehet mondani, hogy a minimális hossz, amelynél eredményt lehet elérni az a 10 óra. Legjobb akkor, ha 3 éven keresztül, évi 10-30 órás foglalkozásokon vesznek részt a hallgatók.

A dohányzás nem csak káros az egészségre, de igen drága is és az ár egyre csak emelkedni fog. Furcsa paradoxonnak tűnik, hogy az alacsonyabb szociális rétegekben magasabb a dohányosok és alkoholt fogyasztók száma, akik inkább ezekre költik pénzüket, mint bármi másra. A legfontosabb tényező a rászokásban a kortársak és a szülők hatása. A diákok „menőbbnek” érzik magukat ettől, természetesen egészen addig, míg az esetleges dohányos szülőben kialakul a tüdődaganat, de sokszor ez sem elég az elrettentéshez. 

Prevenció az egészségért 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.