Az első találkozást már megelőzte legalább egy telefonbeszélgetés, vagy egy email-váltás, tehát nagyjából rendelkezünk valamilyen prekoncepcióval, kivel (és mivel) állunk szemben. De, hogy valójában milyen gondolatokkal, tapasztalattal távozunk, rajtunk is múlik.


Maga a szituáció mindenkiből előhoz némi szorongást, hiszen eljutott idáig, de akkor most hogyan tovább. Ezt hivatott oldani a pszichológus, aki az alkalom kezdetén általában ismertetni szokta az olyan főbb tudnivalókat, mint a titoktartás (beleértve azon helyzeteket, amelyek ez alól kivételt jelentenek) és az ülések keretei. (fontos tudni, hogy gyermekterápiáknál az első találkozás a szülővel történik)

A szakember oldaláról az első beszélgetés főleg arról szól, hogy (az előzményeket akár már ismerve) megtudja pontosan milyen problémával állnak szemben, mióta áll fenn, milyen tüneteket okoz esetleg, milyen a dinamikája. Nem mellesleg ez kitűnő alkalom arra, hogy jobban megismerje a hozzá segítségért fordulót, kérdezzen a tapasztalatairól, fontos eseményekről (krízisekről, traumákról), élményeiről, vagy éppen a jövőképéről. Ezeket a kérdéseket általában a problémához igazítva teszi fel a kliensnek, főleg azokat a releváns helyzeteket kiemelve, amelyek fontosak lehetnek. Mind az objektív, mind a szubjektív megfigyelések és információk hasznosak lesznek a terápia/tanácsadás későbbi kimenetele szempontjából.

A kliens oldaláról szintén meghatározó az első ülés, mivel egyrészt megtapasztalhatja, hogy milyen érzéseket, gondolatokat kelt benne a másik fél, másrészt pedig, hogy milyen kérdéseket tesz fel, mennyire érti meg a problémáját. Sokaknak furcsa lesz, hogy kicsit „egyoldalú” a beszélgetés, ami a hétköznapi életben nem megszokott. 50 percen keresztül főként kérdésekre fog válaszolni, feltárni az életét, érzéseit, ami érthetően nem könnyű. Van, akinek az első alkalommal feloldódni nehézséget okoz, vagy éppen az ellenkezője, teljesen nyílt, de visszacsatolást is várna. 
Ugyanakkor, ha az ő és a segítő szakember kapcsolata megfelelő dinamikával működik, később sokat fog tudni profitálni ebből az „egyoldalú” helyzetből.

Az első ülés végén – a probléma jellegétől erősen függően – a kliens felvilágosítást kaphat arról, hogy a későbbiekben hogyan, milyen keretek között tudnak együtt dolgozni, és jobban feltárni a részleteket (esetlegesen diagnosztikus eszközöket használva), avagy ha az adott szakember mégsem kompetens a problémát illetően, ajánlást kaphat egy másik pszichológushoz.

Ha mindkét fél részéről elfogadhatóak a keretek, akkor megbeszélhetik a következő időpontot, ahol sor kerülhet egy-egy teszt felvételére (amennyiben szükséges), vagy egy formuláció megalkotására, illetve akár a terápiás szerződés (többnyire szóbeli) megkötésére. 

Forrás:  onlinepszichologia.hu - Koncz-Kanyó Gabriella 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.