„Az evolúciót vezető két fő folyamat a természetes szelekció és a nemi szelekció” – magyarázzák tanulmányukban a Semmelweis Egyetem szakértői. Dr. Túry Ferenc, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója és tudományos diákkori hallgatója, Jánosi Anna tanulmányukban kifejtették, hogy az emberi természet legmélyéről jövő, túlélést és szaporodást előtérbe helyező okok közül melyek befolyásolhatják az anorexia nervosa kialakulását.

Kulcs az alkalmazkodás

A társainkkal való kapcsolatlétesítés az egyik legalapvetőbb motiváció, mely a cselekedeteinket befolyásolja. Mindannyian vágyunk rá, hogy tartozzuk valahová, márpedig ezért alkalmazkodnunk kell. „Ez eltérő válaszreakciókat válthat ki” – állapították meg a hazai kutatók, akik három csoportba sorolták a lehetséges viselkedésformákat. Akiknek sikerült alkalmazkodniuk, csak kevéssé térnek el az átlagostól, tehát táplálkozás szempontjából normálisnak tekinthetőek. Mások viszont hajlamosak arra, hogy túlzásba essenek, ezért „túlalkalmazkodás” révén elhíznak, vagy éppen „alulalkalmazkodás” következtében kórosan soványak lesznek.

Menekülési stratégiák

A tömegkommunikációs eszközök segítségével a csoportok határai elmosódtak, egy személy akár több közösség tagja is lehet. A Semmelweis Egyetem kutatói rámutattak, hogy a gyorsan változó csoportokban betöltött pozíciók növelik a bizonytalanság és a fenyegetettség érzését. A kirekesztéssel szemben a küzdés vagy a menekülés stratégiái közül lehet választani. „Az alkoholizmus, az önbántalmazás, a depresszió és a táplálkozási zavar mind elterelő jelenségek, amelyek a viselkedési formát hordozó egyén és társai figyelmét is elvonják a valódi problémáról, így a kirekesztés feledésbe merül” – olvasható a tanulmányban.

A súlycsökkenést két, egymásnak ellentmondó tényező is motiválhatja: egyrészt ki lehet lépni általa a férfiakért és az utódnemzésért folyó küzdelemből a termékenység elvesztése révén (a vonzerő csökkenése mellett elmondható, hogy az esetek 75%-ában a menstruáció akkor sem tér vissza, ha az anorexiával kezelt páciensek visszanyerik normális testsúlyukat), másrészt pedig belépőt jelent a nők közötti versengésbe az irreálisan vékony eszménykép valóra váltásáért.

Gyermek testbe szuszakolt felnőtt lélek

Az ételhez fűződő viszony jelentősen megváltozott a történelem során. Míg legrégebbi őseink számára pusztán létfenntartó eszköz volt a táplálék, az ókori Róma lucullusi lakomái már státuszszimbólumként működtek, csakúgy, mint a 18. századi polgárság testes-pocakos jóléte. Manapság a test „fegyelmezése”, az önmegtartóztatás, a diéta és az edzés váltja ki a környezet elismerését. Ezt súlyosbítja a nők körében a tény, hogy az asszonyokra jellemző telt alak nem számít divatosnak, így lányos, extrém esetben gyermeki vékonyságra akarnak szert tenni.

Megfigyelhető, hogy gyakran kezdenek testük leépítésével járó önrombolásba azok, akik korábban szexuális bántalmazás áldozatai voltak – az anorexiások 30-35%-áról elmondható ez –, illetve a korán serdült vagy a gyermekkorban túlsúllyal küszködő nők. „A korai érés a fiúknál előnyös lehet a vezető szerep elnyerésében, ám hatásai a lányoknál sokkal negatívabbak” – írják a Magatartástudományi Intézet szakértői, s hozzáteszik, hogy a többségtől való eltérés akár évtizedeken át fennálló lelki problémát eredményezhet.

A családnak is fontos szerepe lehet az anorexia kialakulásában, hiszen kimutatták, hogy a betegek rokonságában jellemző a kölcsönösen túlvédő magatartásformák jelenléte, és az önfeláldozó beállítódás uralkodik. Magyarán a kórosan sovány nő tudat alatt azért mond le saját termékenységéről, hogy a kedvezőbbnek vélt génállományú közeli rokona nagyobb eséllyel hozzon a világra utódot. „Összességében tehát elmondható, hogy az evolúciós folyamatok szerepe az anorexia nervosa kialakulásában és a betegség hosszan tartó lefolyásában egyre inkább ismert és elfogadott, azonban a kutatásban és a terápiás gyakorlatban még kevés teret kapott” – összegzi az eredményeket Jánosi Anna és Túry Ferenc.

Sándor Alexandra Valéria

Forrás: semmelweisfigyelo.hu