Minyo Szert Károly fotográfus, képzőművész, tizenhét éve józan, felépült szenvedélybeteg 2011 nyara óta vezeti a „FotoNoire – Fény és árnyképek” foglalkozást. A helyszín a Megálló Házban általa létrehozott Nyitott Műterem, ami a Képzőkörnek és a Térképzőnek is otthon ad, és lehetőséget biztosít arra, hogy mindenki szabadon alkothasson, kísérletezzen vagy csak figyelje Minyót munka közben. A tapasztaltabb fotósok mindeközben egyre gyakrabban mérettetnek meg a műterem falain kívül is, tudósítóként járják a Megálló többi programját.

Megálló: Hogyan született meg a FotoNoire szakkör gondolata?

Minyo: Még nyáron, a házunk előtt felültem a bringámra és elindultam a körút felé. Ekkor ért utol Olaszy Csaba, szintén bringával, hátulról rámköszönt és elkezdtünk beszélgetni. Mire a körútnál szétváltak útjaink, már mindkettőnkben beexponálódott a kezdet. Később konkretizáltuk az elképzeléseinket a fotókörről, és kiderült, hogy jól illeszkednek. Végül 2011 második félévében indult el a FotoNoire, fejlődünk, alakulunk, nemrég pedig beköltöztünk a Nyitott Műterembe. Megkezdtük a munkát. Azóta folyamatosan hozzáférést biztosítok a tárgyakhoz, eszközökhöz, magamhoz. Hagyom, hogy használják a fejemet.

Megálló: Mit gondolsz, honnan hová tud eljutni a FotoNoire? Mi a fejlődés iránya, célja?

Minyo: Azt mondják, az a jó terápia, ami élményre épít, tehát én is megpróbálom élményekre építeni a FotoNoire-t: a digitális technika lehetőséget biztosít a gyors élményszerzésre, hiszen azonnali eredményt nyújt, ez jó kiindulópont a továbbiakra. A Nyitott Műterem-szisztéma szellemében folyamatos jelenlétemmel, teljes személyiségemmel kívánok oktatni. Nem csak szakmát, hanem főleg motivációt adni, technikai tudást pedig egyéni szinteknek megfelelően. Nem azzal kezdem, hogy „vegyétek elő a füzeteket, írjátok föl a mai dátumot”. Aki kezdő, annak a kezébe adunk egy kompakt gépet és elkezdheti használni. Attól óvakodnék, hogy valami nagyon konkrét célt határozzak meg, ami lemerevítene bennünket. Az az érdekes, hogy hogyan alakítja át a fotózás a látásunkat, milyen vizuális kultúra alakul ki a résztvevőkben.

Megálló: Hogyan kapcsolódik össze az alkotás és a szenvedélybetegségektől való megszabadulás?

Minyo: Abszolút összekapcsolódik. Talán túl direkt, de iderakom az én adekvát élethelyzetemet: húsz évig én is használtam anyagokat, főleg alkoholt, de dolgozni csak szárazon tudtam. Amikor kezdtem kijönni az italból, akkor megrémülve tapasztaltam, hogy nem működik az alkotó vénám. Túl az első sokkon azt mondtam magamnak, hogy ha nekem ez a „piás mámor” kellett a munkámhoz, akkor az nem is volt igazi alkotás, és elengedem az egészet. Márpedig ha a rosszat elengedjük, akkor a jó úgyis megérkezik. Szép apránként kezdett visszajönni az életembe az, amit alkotásnak lehet nevezni. Felismertem, hogy a mámor leginkább a munka illúzióját adja, az állandó fellegekben járást. Józan fejjel inkább a valóságban való létezést választottam.

Megálló: A Megállóban való „léted” teljesen más, mint amikor magadra zártad a régi műtermed ajtaját és egyedül dolgoztál. Mit jelent neked ez a változás?

Minyo: Abból, hogy magamra zárjam a műtermemet és úgy dolgozzak, elegem van, harminc évig volt benne részem. Kapóra jött ez a lehetőség és úgy gondolom, a játszma mindkét oldalon nyereséges. Én is sokat kapok, és igyekszem adni azoknak, akik aktívak, nyitottak rá. Kölcsönösen használjuk egymást, jó értelemben. Anno, a józanodási folyamatom része volt az önálló műtermi létforma megteremtése. A 12 lépéses programokon való állandó jelenlétem fokozatosan helyreállította az önbizalmamat, bizalmamat, elkezdtem nyílni az emberek felé és élveztem, hogy szóba tudok velük állni, hogy érdekli őket, amit csinálok, kompatibilis vagyok az emberiséggel. Ez most egy újabb paradigmaváltás.

Megálló: A Megállóval való kapcsolatod viszont már régebben kezdődött, volt egy előző korszaka is.

Minyo: Volt, igen. Amikor a Megálló még a Szigony utcában működött, elkezdtem az ottani ACA (Alkoholisták Felnőtt Gyermekei – szerk.) csoportra lejárni, amit később sokáig vezettem is. A Megálló élete közben ott zajlott a szemem előtt, kicsit irigyeltem is ezt az atmoszférát. Valahogy mindig a közelükben maradtam, mostanra meg is érkeztem.

Megálló: Mennyire kapcsolódik be a FotoNoire a Megálló programjainak vérkeringésébe?

Minyo: Ez most kezd érdekes lenni. Ma volt itt a Térképző, és ahogy ránéztem ezekre az origamikra, tudtam, el kell kérnem őket, hogy lefotózhassuk. Egybeértünk a másik csoporttal, tagjainkat szívesen látják, hogy a ház minden eseményét mozgó és állóképeken dokumentálják.

Megálló: Mondanál néhány szót a saját művészetedről?

Minyo: Képzőművész vagyok, elsősorban egyedi fotográfiai táblaképeket készítek archaikus analóg technikával, erre utalóan szabadkézi fotográfusnak is nevezem magam. Fénykerékpáros performanszaimmal új dimenziót nyitottam, a műfaj kereteit feszegetve.

Átmentem a hídon, visszatértem az emberek közé. Élek, dolgozom és oktatok itt, a Megállóban.

További információk Minyo Szert Károly munkásságáról itt
Január 26-ig még megtekinthető Minyo legújabb kiállítása Bécsben   
A FotoNoire foglalkozás képalbuma Facebookon

Forrás: stopgroup.hu