„Aki nem tudja, az tanítja” – sajnos különösen gyakran találhatunk példákat e népi bölcsességre a hazai drogsajtóban. Ezúttal a Hajdú Online számára jött el az idő, hogy lerántsa a leplet a dizájner drogokról. A szerző azonban láthatóan nem vette a fáradtságot, hogy utánanézzen a témájának.
 
Ha a cikket olyan valaki olvassa végig, aki még nem értesült az utóbbi évek drogtrendjeiről, akkor minden bizonnyal teljesen téves képet fog alkotni az úgynevezett dizájner drogok csoportjáról. A Haon írása alapján ugyanis ezek a szerek „akár a fűszeres polcon vagy a tisztítószerek között is megtalálhatók”, valamint „növényvédő szer, sósav és még a csavarlazító is szerepel az összetevőkben”. 

Mindez pedig nyilvánvalóan tévedés, hacsak a csavarlazítóval kapcsolatban nem a vasfüggöny mögötti időszak „dizájner drogjaira” gondolunk. Bár a szakirodalom még nem rendelkezik univerzálisan használt definícióval, dizájner drogoknak azokat a szereket szokás nevezni, amelyeket valamely tiltólistán szereplő szer kémiai szerkezetének módosításával hoznak létre, hogy az újonnan keletkezett anyag hatásában az eredetihez hasonló maradjon, de ne szerepeljen az illegális szerek listáján. Könnyen belátható, hogy a fűszerek, a tisztítószerek, a növényvédő szerek és a csavarlazító nem férnek bele ebbe a definícióba.   
A továbbiakban szó esik az árulkodó testi és szellemi jelekről, amelyek szintén nem csupán a dizájner drogok hatásainak lefedésére alkalmasak, valamint az az állítás sem tűnik alátámaszthatónak, hogy ezekre a legálisan beszerezhető szerekre (az összesre?) ugyanolyan könnyű rászokni, mint akár a kokainra vagy a heroinra. 

A dizájner drogok jelentős részének kockázatelemzése jelenleg is folyamatban van vagy csak a jövőben lesz esedékes, de az alaposabban vizsgált és azóta itthon is tiltólistára került mefedronnal kapcsolatban is egyelőre csak annyit tudnak mondani a szakértők, hogy pszichikai függőség kialakítására alkalmas, de ennek természete még további kutatásokat igényel. Akkor vajon honnan tudhatnánk a mefedronnál újabb szerekről, hogy ugyanolyan könnyű rájuk szokni, mint a kokainra vagy a heroinra? (Nem is beszélve arról, hogy e két kábítószer függőségi potenciálja között is van különbség.) Az ilyen állítások nyilván abból a jó szándékú feltevésből adódnak, hogy egy efféle megjegyzéssel talán távol lehet tartani a fiatalok egy részét az új drogoktól, és ha már egy valaki emiatt mond rájuk nemet, már megérte a befektetett energia. A riogatók azonban nem számolnak azzal, hogy a kockázatkereső fiatalok egy része így is-úgy is ki fogja próbálni ezeket a szereket, és ha nem tapasztalják a beígért függőség kialakulását, akkor talán más, bizonyítottan magas kockázatú szerekhez is bátrabban nyúlnak hozzá. Ez pedig a dílereken kívül senkinek nem lehet célja. Többek között ezért is tartjuk elengedhetetlennek, hogy a média képviselői körültekintően és csak kellő tájékozódás, például szakemberekkel folytatott konzultáció után nyúljanak a drogok témájához.

Kardos Tamás
Drogriporter

Forrás: drogriporter.hu