Az alkoholfogyasztás és következményes velejárói egyidősek az emberiséggel, és kimondható, egyik kulturális, technológiai korszak sem tudott tartós általános eredményeket elérni ellene.

Különbség leginkább az elfogadás mértékében volt, a tűrés és pl. a múlt század első felében sikertelenül több helyen (USA, Norvégia, Finnország, stb.) is megkísérelt tiltás  között, utóbbi az italfogyasztás iránti igény miatt inkább csak a  szervezett bűnözés megerősödését hozta magával, pl Al Capone szerepe Chicago-ban (USA). Érdekesség, hogy hasonló korlátozással az 1919-es magyar Tanácsköztársaság idején is kísérleteztek, de  a hazai „szesztilalom” sem hozott eredményt.

A szenvedélybetegség, mint probléma megítélésének arányai is gyakran változnak az idők során, sőt újabban a genetikai hajlamosító tényezők szerepét is kutatják. Alapvetően szociális, egészségügyi, bűnügyi, oktatás/nevelési vetületei vannak, a helyzet összetett, és a  megoldást sem tudta, tudja egy részterület sem önmagában felvállalni.

Sajnos ma sem segíti gyógyító-megelőző munkánkat a társadalom és a véleményformáló média alkohollal szembeni elfogadó hozzáállása. Ma a buli, a szórakozás, az ünneplés, vagy éppen a bánat, sőt sajnos sok helyen a munkavégzés természetes kelléke az ital, és átlag feletti akaraterőre van szüksége annak az alkoholbetegnek aki tartósan absztinens tud maradni egy ilyen kulturális közegben. Ma alkoholhoz bármelyik kisboltban azonnal hozzá lehet jutni, kocsma szinte minden nagyobb utcában van, a másik oldalon viszont a szenvedélybetegeket gondozó ellátórendszer kiépítetlen, még az egészségügy általánosan rossz helyzetéhez képest is leromlott állapotban van.

Az alkoholizmus összetett probléma

A pszichiátria sok tekintetben eltér az orvoslás más szakterületeitől. Egy sebész előtt ott fekszik a megoldandó kérdés minden részlete a beteg személyében, és kis túlzással csak az ő kézügyességén múlik a műtét sikere. A pszichiátriában viszont azt látjuk, a beteg gyakran csak a tünethordozó „leggyengébb láncszem”, a kiváltó okok, a tényleges baj részben vagy egészben a családjában, munkahelyén, anyagi helyzetében keresendők. A szenvedélybetegségeknél hatványozottan igaz ez. Részben a kiváltó okokat jelentheti a környezet, például tapasztalatom szerint szinte minden hajléktalan történetében előbb-utóbb felbukkan az „és akkor elkezdtem inni” félmondat, de a háttér nagyban meghatározza a „visszatérés” esélyeit is. Rendeződő életkörülmények, és támogató környezet esetén van esély az alkoholizmus (és más szenvedélybetegségek) tényleges legyőzésére, ezek hiányában csak átmeneti, részeredmények érhetők el.

Sajnos gyakran alakulnak ki „ördögi körök”, az alkoholizmus legyőzéséhez szükséges rendeződésnek (pl. új munkahely találása) gyakran éppen a beteg alkoholizmusa a legfőbb gátja, ekkor segíthetnek a sajnos kisszámban, de jó tapasztalatokkal működő szenvedélybeteg rehabilitációs intézmények, melyek több hónapos szükséges kiemelést jelentenek a megbetegítő környezetből, sajnos ezt azonban éppen a hosszú időtartam miatt csak kevés beteg vállalja, újabb ördögi kör.

A család szerepe kulcsfontosságú

A család, környezet szerepe tehát döntő, de mire kell nekik figyelni? Például idejében észrevenni a bajt, a probléma ismételt megjelenését, fokozódását, és rávenni őket a szakemberhez fordulásra, vagy akár a kórházi kezelés elvállalására. Az alkoholbetegeket viszont sokszor nem könnyű meggyőzni, pláne ittas állapotban, így a krónikussá váló szenvedélybetegség a párkapcsolatot is komolyan megterheli.

A remélhetőleg eredményes kórházi kezelés után érdemes a beteg otthoni aktivitását biztosítani, feladatokat adni neki, elfoglalni, a tétlenség a visszaesés egyik melegágya. Figyeljünk „lábadozó” hozzátartozónkra, emlékeztessük a gyógyszerbevétel fontosságára, figyeljünk étrendjére. Az alkoholbetegség megterheli a szervezetet is, hatványozottan fontos a vitamindús táplálkozás, vagy a külön vitaminpótlás, kiemelten figyelve a B-vitaminokra.

Kilátások

Látható, az alkoholizmusból való kilábalás esélyeit, és a gyógyító munka lehetőségeit nem könnyűáltalánosságban optimistán felvázolni, és társadalmi szinten a probléma valószínűleg nem is megoldható, leginkább, mert a társadalom részéről nincs is igény a megoldásra.

Ne legyünk azonban pesszimisták sem! Azonban az egyes emberek szintjén komoly eredmények érhetők el, és sok sikertörténettel is találkozunk munkánk során. A siker elengedhetetlen kelléke azonban az absztinencia motiváció, magyarul az elszántság. Ez egy olyan „önrész” a betegtől, amit nem lehet helyette, akarata ellenére pótolni. Általános recept ugyan nincs, de kellő elszántság és kitartás esetén gyógyszeres- és pszichoterápiás módszerek egyénre szabott kombinációjával, mint támogatással akár a tartós gyógyulás is elérhető.

Fontos azonban látni azt is, mint a „fogyókúra” esetén is, hogy valójában nem egy leszoktató kúrára, hanem tényleges életformaváltásra van szükség az elért eredmény megtartásához.

Forrás: WEBBeteg - Dr. Dinya Zoltán pszichiáter  

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.