- Mikor tekinthető valaki játékfüggőnek, mik a főbb tünetek?

- Először is fontos leszögezni, hogy a játékfüggőség betegség, méghozzá súlyos betegség. Sokan ugyanis azt gondolják a jelenségről, hogy „csupán” emberi gyöngeség, morális probléma, vagy egyszerűen, hogy rossz ember az, aki eljátssza a családja vagyonát. Ennél azonban sokkal többről, másról van szó. Akkortól tekintünk betegnek egy játékost, amikor a túlzásba vitt szerencsejáték már életviteli problémákat okoz, tehát élethelyzettől függően hátráltatja a tanulást, a munkát, a családi kapcsolatokat. Magában a játékban pedig az jelzi a függőséget, ha az illető már nem tudja kontrollálni, mennyi időt tölt és pénzt költ el ezzel a tevékenységgel. Példa erre, hogy ha veszít, akkor azt újabb és újabb játékkal próbálja meg visszanyerni, ami adósságok hajszolásához, az egzisztenciális háttér megroppanásához vezethet.

- Bárkiből lehet játékfüggő?

- Nem. Vannak veszélyeztetett csoportok, de vannak olyan emberek is, akik bár rendszeresen járnak mondjuk kaszinóba, de szórakozásként teszik ezt, előre eldöntött költségvetéssel játszanak, és ha veszítenek egy bizonyos összeget, akkor arra a kikapcsolódásra kifizetett pénzként tekintenek. Utóbbiakból jellemzően nem lesznek függők, hiába játszanak akár rendszeres időközönként. S hogy ki válhat szenvedélybeteggé? A férfiak és azon belül a fiatal férfiak az átlagnál veszélyeztetettebbek, főként azok, akik hajlamosak a gyors és átgondolatlan cselekvésre, a hirtelenségre, illetve a kontrollvesztésre. Ezenkívül számít a genetikai háttér, illetve a családi környezet is. A személyi tényező azonban csak az egyik a játékfüggőség kialakulásában, a másik maga a játék, amelyen játszik az ember. Utóbbiból vannak kevésbé, illetve kifejezetten kockázatosak is.

- Melyek a legkockázatosabb szerencsejátékok, amelyek a legkönnyebben függővé tehetik az embert?

- Azok a szerencsejátékok a legveszélyesebbek, amelyek gyors ciklusúak, tehát rövid időközönként, pillanatok alatt kell bennük cselekedni, és amelyeknél gyorsan megtudja a játékos az eredményt, tehát azt, hogy nyert-e vagy sem. Jellemzően ilyenek a nyerőgépek – amelyeken gyakorlatilag néhány másodpercenként lehet újra és újra játszani – vagy az online szerencsejátékok, például az élő fogadás vagy az internetes póker. Szintén kockázatosak az olyan programok, gépek, amelyek azt az illúziót keltik, hogy az ember befolyásolni tudja az eredményt, például azzal, hogy mikor nyomja meg a gombot, vagy amelyek nyerés közeli, „majdnem nyertem” érzést keltenek. Ez utóbbiakkal ugyanis könnyen lehet manipulálni a játékos hozzáállását. A nyerőgépeknél ez utóbbi módszert alkalmazzák is, és az algoritmust úgy állítják be, hogy gyakrabban szülessenek ilyen eredmények, mintha csak a puszta véletlenen múlna. De a tét növelhetősége, valamint a játék elérhetősége is befolyásolja a rizikófaktort. A nemzetközi osztályozás szerint az előbb említett játéktípusok a legkockázatosabbak, míg a számsorsolásosak, mint például a lottó és a kenó, amelyeken több idő telik el a tétek megtétele és az eredményhirdetés között, a legkevésbé addiktívak.

- Mennyire nagy probléma Magyarországon a játékfüggőség?

- Jelenleg a felnőtt lakosságnak körülbelül 1,4 százalékáról lehet azt mondani, hogy függő, és további 1,9 százalék tekinthető problémásnak vagy veszélyeztetettnek. Európai viszonylatban ezzel a középmezőnyben vagyunk, bár hozzá kell tenni, hogy nálunk a játékfüggőség megjelenése a rendszerváltás utánra tehető, és azóta csak romlott a helyzet.

- Milyen szerepük lehet a játékszervezőknek a függőség elleni harcban?

- A játékszervezők legfőbb felelőssége, hogy mennyire kockázatos játékokat vesznek fel a kínálatukba. Úgy gondolom, üzletileg sem érdekük, hogy nagyon addiktív játékokat kínáljanak, nem hiszem ugyanis, hogy az a céljuk, hogy egy szűk, függőkből álló körtől gyorsan nagy összegeket szedjenek be – hiszen a játékfüggők nagy része előbb-utóbb összeomlik anyagilag –, hanem inkább az, hogy hosszú távon széles körű, kiegyensúlyozott játékosállománnyal rendelkezzenek; olyanokkal, akik hoszszú távon, kikapcsolódásként játszanak. A függőség kialakulásának megelőzését adminisztratív eszközökkel, például különböző, beállítható limitekkel is segíthetik a szervezők. Emellett felvilágosító kampányokkal, információs anyagokkal is sokat tehetnek a szenvedélybetegség ellen.

- Ön részt vett a Szerencsejáték Zrt. felelős játékszervezésért indított kampányában, emellett az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI) Dr.Info tájékoztató honlapjának játékfüggőséggel foglalkozó oldalán a lakosság kérdéseire válaszol. Mekkora érdeklődést tapasztal a téma iránt a közvélemény részéről?

- A felelős játékszervezés kampány során több rövid előadást tartottam lottózókban a szenvedélybetegségről, annak kialakulásáról. Sokan voltak kíváncsiak ezekre a dolgokra. A felvilágosító honlapra pedig folyamatosan érkeznek a levelek, részben játékosoktól, akik leírják a szerencse-játék-űzési szokásaikat, és azt tudakolják, függőnek számítanak-e, részben pedig az érintettek hozzátartozóitól. Utóbbiak leggyakrabban arról érdeklődnek, hova fordulhatnak, kitől kaphatnak segítséget.

- És hova lehet fordulni, ha játékfüggőséggel kapcsolatos gond merül fel egy családban?

- Jelenleg nincs speciálisan játékszenvedéllyel foglalkozó, erre szakosodott ellátási egység Magyarországon, azonban a különböző pszichiátriai, addiktológiai rendelések ezt a területet is magukban foglalják, így nagy segítséget jelenthetnek. De vannak anonim játékfüggőkből álló önsegítő csoportok is, és véleményem szerint a gyógyulásban az ön-, illetve a sorstárssegítésnek hatalmas szerepe van. Utóbbiak ugyanis nagyon hatékonyan kiegészíthetik az orvosi és pszichológiai kezeléseket.