Mennyit ér egy élet, ha minden reggel arra kelünk, hogy „most jó leszek”, és este mégis kudarccal a szívünkben fekszünk? Mi történik, amikor hónapról hónapra, évről évre hurcolunk egy szenvedélybetegséget?

Alkoholizmus, dohányzás, vagy épp drogfüggőség: mindenki számára egyértelmű, hogy ezek szenvedélybetegségek. Ám a sor itt nem áll meg, számos olyan káros szokás létezik, amii szenvedéllyé, majd betegséggé képes alakulni. Ilyen például a játékfüggőség, a munkamánia, a boltkór , vagy épp az internetfüggőség.

Mitől beteg egy szenvedély?

Fontos megérteni, hogy a fokozott érdeklődés, a lelkesen űzött tevékenység nem egyenlő a függőséggel. Szenvedélybetegségnek az olyan szokásokat nevezzük, amelyek károsan hatnak az egyénre és akár a környezetére is, és amit nem képes egyszerűen, magától abbahagyni egyik pillanatról a másikra, illetve az abbahagyásuk elvonási tüneteket okoz - akár pszichésen, akár fizikailag.

Vannak a fizikai, kémiai alapú függőségek, mint az alkohol vagy a drog, és léteznek olyan tevékenységek is – mint például a szerencsejáték-szenvedély -, amitől függővé lehet válni. Mindkét esetben az okok lelki eredetűek, bárhonnan is nézzük. Senki nem lesz attól alkoholista, hogy társaságban időnként kicsit többet iszik a kelleténél, hiszen egy stabil, egészséges lelkű ember pontosan tudja, mikor lesz elég egy szokásból. Ellenben az, aki valamilyen bódító szert, pótcselekvést vagy szokást arra használ, hogy pillanatnyilag megoldjon vele valamit, már veszélyes talajra lépett: az ilyen indíttatásból születnek a szenvedélybetegségek.

Élet a függőségben

Bármelyik igazi szenvedélybeteget megkérdezheted, mind azt fogja mondani, hogy ez nem élet. Tudniillik semmi nem marad ugyanúgy, és ahogy az életben minden, ez is vagy jobb, vagy rosszabb lesz. Legtöbbször egyre rosszabb , és mindenkinél eljön időnként az a pont, hogy a kiutat keresi. Az élete egy folyamatos kudarc, hiszen nem tud lemondani a függőségéről, és minden alkalommal a saját gyengeségével kell szembenéznie. Legyen szó akár a dohányzásról, akár egy kemény drogosról, vagy a családját tönkre tevő szerencsejátékosról, amíg nem képesek kezelni a függőséget, képtelenek a boldogságra. Ironikusan pont egyfajta boldogtalanság az, ami az embert a szenvedélybetegség felé sodorja, tehát ördögi a kör.

Ráadásul amellett, hogy közvetlenül a személy egészségének, pénztárcájának ez milyen problémákat okoz, ott van az életének többi területére gyakorolt hatás is. Tönkreteszi a baráti kapcsolatait, a családi életét, leépül a fizikai környezete, és nap mint nap azzal kel, hogy az élete romokban van. A szenvedélybeteg ráadásul ragaszkodik ehhez a dologhoz, hiszen tudat alatt ezzel megold valamit, amivel nem volt képes anno szembenézni. Épp csak azt nem veszi észre, hogy a szenvedélybetegséggel okozott probléma jóval nagyobb, mint amit egyszer „orvosolni” szeretett volna vele.

Van-e kiút?

A szenvedélybetegséget csak úgy lehet kezelni, hogy az ember a gondolkodását, az élethez való hozzáállását változtatja meg gyökeresen. Amíg arra fókuszál valaki, hogy ő miért áldozat, vagy ez hogyan van benne a génjeiben, és ő miért nem tehet róla, semmi nem fog változni.

El kell engedni ezeket az igazolásokat, és belegondolni:van megoldás, meg lehet változtatni ezt az állapotot. Belegondolni abba, milyen lenne a szenvedélybetegség nélkül? Mennyire tűnne másnak akkor a világ? Mennyire más lenne az élet? Mit változtatna a kapcsolatokon? Az anyagi helyzetén? Milyen lenne egy egész hétig gondtalannak, egészségesnek és boldognak lenni? Félelmek és aggodalmak nélkül élni?

Nem kell hinni abban, hogy megoldódik. El kell végezni a munkát, ami a kezeléssel jár. Ma már annyi módszer létezik erre, a biorezonanciátóla kineziológián és az agykontrollon át a különböző, kifejezetten szenvedélybetegségekre irányuló terápiákig. El kell dönteni, meg kell találni a legszimpatikusabb módszert, és végig kell csinálni. Kell, hogy valaki legalább önmagának elég fontos legyen ahhoz, hogy megpróbálja – nem is beszélve a környezetéről, a szeretteiről. Senki nem állítja, hogy könnyű. De lehet kezelni a szenvedélybetegséget.

Forrás: nana.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.