A „bünbak” kereső negatív gondolkodás

neked és nekem, mindkettőnknek vannak érdemeink, értékeink és emberi méltóságunk. Elfogadom önmagam úgy, amilyen vagyok, és elfogadlak téged is olyannak, amilyen vagy. Ez inkább lényegi, mint viselkedésbeli megállapodás.

Időnként előfordulhat, hogy nem tetszik, amit csinálsz. Téged azonban, személyedben mindig elfogadlak. Ez azt jelenti, hogy emberi lényed tökéletesen rendben van nálam, bár a viselkedésed visszatetsző lehet.

Nem állok feletted és te nem állsz felettem. Egy szinten vagyunk mint emberek. Ez igaz akkor is, ha teljesítményünk vagy müveltségünk különbözik. Ez akkor is igaz, ha különböző korúak, fajtájúak vagy vallásúak vagyunk.(1)

A szenvedélybetegség az egészségtől és a választás szabadságától való megfosztottságot jelenti.

Mindenfajta szenvedély beteggé tehet, ha a józan élet, az egészség és a család rovására megy: az evés, az ivás, a szex, a munka, a szórakozás, a pszichoaktív szerek fogyasztása stb. Mindezek jogosultak is, ameddig természetes szükségletek. De megbetegíthetnek, ha a személy elveszíti használatuk kontrollálását, és nem tud többé szabadon rendelkezni velük.

A szenvedélybetegek állandóan elégedetlenek, keresnek valamit, amit azonban sohasem találnak meg, mert idő előtt feladják a küzdelmet, és a pótcselekvések (káros szenvedélyeik) szintjén ragadnak le. A keresésnek találáshoz s ez által szabaduláshoz kell vezetnie.

A szenvedélybetegség a rabsághoz (a betegséghez) való ragaszkodás (játszmakényszer) és az új tapasztalatoktól, a szabadságtól való félelem együttese. Mindenkinek megvan a maga kábítószere (szenvedélye), mellyel lelkét újra meg újra elkábítja: nem a kábítószer (szenvedély) a probléma, hanem a keresés során tanúsított kényelmesség

A gyógyulás és sikeres rehabilitáció útja: megtanulni szabadon élni, a szenvedélyeinkkel együtt. (2) 

Ne szeresd, de ne is gyülöld a szenvedélyeid, hanem egyszerüen végy róluk tudomást.

Csak úgy kerülheted el, hogy függő viszonyba kerülj tőlük, ha nem akarod mindenáron elnyomni vagy beteljesíteni őket. Attól függően, hogy helyesen döntesz-e felőlük, vágyakozó szenvedélyeid fölépíthetik, erősíthetik, de tökéletesen szét is roncsolhatják személyiségedet.(3)

Ha görcsösen ragaszkodsz szenvedélyeidhez, rabul ejtenek anélkül, hogy beteljesülnének, s így örömet szereznének neked. Ha azonban „megkövezed” őket, mégis életre támadnak, és még nagyobb erővel vetik rád magukat.

Nemcsak a beteljesült vágyakozó szenvedélyek feletti öröm, hanem a kielégíthetetlen szenvedélyek miatti fájdalom is gazdagíthatja személyiségedet.

Minden ember, aki egészséges, belső szabadságot élvez és uralja szenvedélyeit. Rendelkezik egyéni akarattal, az érzések magas intenzitásával, képes józan extázisra, elragadottságra, az éber álmot (a kóros játékszenvedély és hallucinogének világát) vagy az éncentrikus világot (a vásárlási kényszert, a kényszeres evést, az alkoholizmust és ópiát függőséget) kivédve, illetve maga mögött hagyva. Tehát megkapja szabadon ugyanazt a kellemes élményt, a szenvedélybetegségek káros következményei, szövődményei nélkül.

Az ember szellemiségéből adódóan eredeti egyéniség. Az eredetiségünk nem abból áll, hogy olyasmit mondunk vagy cselekszünk, amit korábban még senki sem mondott vagy tett, hanem hogy pontosan azt mondjuk és tesszük, amit mi magunk gondolunk és tenni akarunk. Ha mindezt elfogadod, lassan felizzik benned a parázs, amelyhez melegedni járnak az emberek. 

Ahhoz, hogy megértsük a szenvedélybetegségek transzformációját, a pozitív szenvedélyek és a transzperszonális pszichológia fogalmát, először az emberi lélek rétegződését, felépítését szükséges megismernünk.

Személyiségszerkezeti rétegződésünk a hagyma héjaihoz hasonlítható.

A legkülső héj: a viselkedés, a magatartás. Az, ami egy emberből legelőször észrevehető, ahogyan cselekszik, beszél, megnyilvánul. Pl. az öltözködése, modora, időbeosztása, hobbija is ebbe a körbe tartoznak.

Alatta a következő réteg: a személyiség érzelmi, indulati világa. Ez már nem annyira szembetünő réteg, mint a viselkedés. Hosszú távon jellemző az egyénre, de mégis folyamatosan változik, fejlődik, individuális, sokszínü.

Ez alatt a karakter szintje található. A személyiség viselkedési valamint érzelmi és indulati világánál állandóbb, merevebb struktúra. Valamilyen beállítódást jelent, ami alapján az egyén mindig a megszokott módon viszonyul az őt körülvevő dolgokhoz, emberekhez, önmagához, a világhoz. Egyfajta hiedelemrendszer, a félelmek és vágyak rendszere, amelyre az egyén viselkedése és érzelmi viszonyulása ráépül. Már 3 éves kor körül kialakul, és az élet során lényegét tekintve nem változik.

A karakter alatt még mélyebben található az egyéni tudattalan. Itt őrzi a psziché a tudatosan nem hozzáférhető emlékeket. Ez tartalmazhat örömteli vagy fájdalmas, esetleg érzelmileg még feldolgozatlan történéseket is. A karakter jellegét ezek a már tudattalanba süllyedt emléknyomok határozzák meg. Ezzel a réteggel természetes módon az álmok szimbólumai segítségével kerülünk kapcsolatba.

Ez alatt lévő réteg a kollektív tudattalan tartománya. Ide tartoznak mindazok az emlékképek, tudattartalmak maradványai, amelyeket az ősöktől átörökítetten kapunk, és amelyet az emberiség a kezdetektől fogva őriz. Ezekről az archetipikus jelenségekről C. G. Jung könyveiben számos leírás olvasható.

Az emberi lélek belsejében legmélyebben a lélek magva található. Ez az, amit általában SZELLEMISÉG-nek nevezünk, mely már mentes minden egyéni vagy kollektív vágytól, elképzeléstől. Mentes az elválasztottságtól, itt már nincs különbség az én és te között, sőt közösségi érzésként sem fogalmazható meg, hiszen a teljes azonosság állapotában ez a kérdés fel sem merül. Ez az ember úgynevezett spirituális énjének a helye. Látszólag üres, mégis információkban gazdag területe a léleknek. Testi, érzelmi és gondolati síkon a teljes egység, mint minden dolog átérzése, tudása (intuíció), és a teljes együttérző elfogadás, szeretet a jellemzője.

Akkor tudunk egészségesen, teljes egységben és harmóniában élni a világgal, ha lelki müködésünk összes rétegével kapcsolatba tudunk kerülni, átlátjuk azokat. Ha valaki csak a külső szintek elvárásainak próbál megfelelni, nem látja viselkedésének mozgatórugóit és nincsenek élményei tudatának belső magjáról, az elvágja magát az életerő és az életöröm forrásától, a körülményektől független boldoggság átélésének lehetőségétől

A személyiség fentebb részletezett szintjei egymásra épülnek, kihatnak egymásra, és minden rétegnek a többitől eltérő fejlődési folyamata és eltérő feladata van.

A különböző pszichológiai iskolák a szinteknek megfelelően más és más réteget érintenek. A szocioterápiák (foglalkoztató és kreatív terápiák, különböző célorientált terápiás közösségek) leginkább a viselkedést próbálják alakítani. Az érzelmi és indulati élet, a karakter és az egyén tudattalan szintje a hagyományos pszichoanalitikus és tranzakció-analitikus irányzatok körébe tartoznak. A jungi pszichológia segítségével a kollektív tudattalan birodalma tárható fel.

A transzperszonális pszichológia célja

Természeti népek kultikus hagyományai és a társadalmi fejlődés folyamán kialakult vallások szerepe, hogy a lélek legmélyebb rétegeivel való kapcsolatot fenntartsa.

Ugyanakkor a transzperszonális pszichológia alkalmazása mégsem vallásgyakorlat, hanem a mai polgári társadalom emberének, az úgynevezett „nyugati ember” szükségleteinek, problémáinak megfelelően ható gyógyító, erőt adó terápiás eljárás, amely az egyéb pszichológiai iskolák és a parapszichológia ismereteit is felhasználja.

A transzperszonális pszichológia módszerei

az NLP (neurolingvisztikus programozás), rebirthing, transzrelaxáció, vezetett meditáció, imaginációs technikák, relaxációs módszerek, jóga elemek, szakrális táncok, tradicionális mozgásgyakorlatok, társas transzformációs játék, stb.

Ezeket a személyiségépítő technikákat „pozitív szenvedélyeknek” is nevezik, szemben az önsorsrontő szenvedélybetegségekkel.

Az önsegítő csoportok is hasonló elven müködnek, módszereik azt a célt szolgálják, hogy a szenvedélybeteg dependens személyiségét megsemmisítsék, és egy új személyiséget építsenek fel.

Sok orvos és pszichológus osztja azon tapasztalatunkat, hogy a káros szenvedélyek áttranszformálása „pozitív szenvedélyekké”, és az ilyenfajta „pozitív szenvedélyek” megerősítése biztosítják a szenvedélybetegségek gyógyításának, a szenvedélybetegségek rehabilitációjának sikerét.(4) 

A szenvedélybetegségeknek mint negatív szenvedélyeknek rövid távon kellemes, hosszú távon azonban hátrányos következményei vannak. Velük szemben alkották meg a "pozitív szenvedély" fogalmát, melynek hosszú távon inkább jótékonyak és kívánatosak a hatásai. Az embernek előbb erőt kell vennie magán, kisebb nehézségeket kell legyőznie, hogy a "pozitív szenvedély" jótékony hatását elérje. Úgy, mint pl. az úszásnál, ahol először általában a hideg vizet kell elviselni, a megerőltetés is talán kimerítő, és az izmok is fájhatnak egy kicsit. Aki nem hagyja idejekorán abba az úszást, annak testi erőnlét és lelkileg jó közérzet lesz a jutalma. Ugyanez érvényes pl. a meditatív és a lazító gyakorlatokra is.

A „pozitív szenvedély” nem azonos az úgynevezett „hobbi”-val, a szabadidő kellemes és olykor hasznos eltöltésével. A „pozitív szenvedély” gyakorlása, a mindennapi életünk regenerálódásának, a saját szellemiségünk megismerésének, identitásunk keresésének az útja. Ahhoz, hogy egy elfoglaltság „pozitív szenvedéllyé” váljon, a következő hat szempontnak kell megfelelnie:

Te válassz ki magadnak valami olyat, ami nem versenyre irányul, és amire naponta körülbelül egy órát tudsz áldozni (és amire nincs is szükség több időre).

Könnyedén tudod végezni, és nem igényel szellemi megerőltetést, hogy jól csináld.

Egyedül is tudod végezni, vagy alkalmanként akár másokkal, de nem másoktól függ, hogy csinálhatod-e.

Meg vagy győződve róla, hogy valamilyen formában értékes ez a dolog számodra (testileg, szellemileg vagy lelkileg).

Hiszel benne, hogy ha kitartóan csinálod tovább, akkor valamilyen módon tökéletesedni fogsz. (Elég, ha csak Te gondolod, vagy hiszed így!)

Ennek olyan tevékenységnek kell lennie, amelyet meg tudsz tenni anélkül, hogy bírálnád magad. Ha nem tudod elfogadni magad, mialatt ezt a cselekvést végzed, akkor az nem lesz szokásoddá, „pozitív szenvedélyeddé”.(5)

A „pozitív szenvedély” ugyanazt az örömet és kielégülést nyújtja a pszichoaktív szer fogyasztásának káros következménye nélkül, mint az alkohol és a drog: azaz az egyén képes lesz józan eksztázisra, elragadottságra, az éber álmot és az éncentrikus világot maga mögött hagyva.

Velünk együtt számos szakember képviseli azt az álláspontot, hogy a szenvedélybetegek rehabilitációja során először a narkotikus örömmel járó szert, illetve cselekvést kell valamilyen módon pótolni. Tehát az örömszerzést okozó, manipulációk útján kielégüléshez vezető magatartászavart kell korrigálni, később lehet a kommunikációs és adaptációs nehézségekkel, az agressziós és önagressziós károsodással és hibás sémáival, az integrálódás zavaraival stb. foglalkozni.(6)

Összegezve:

Természetesen viselkedni annyit jelent, mint tisztában lenni saját értékeinkkel és hibáinkkal, reálisan felmérni helyzetünket a környezetünkben, és nem kívánni azt, hogy jobbnak vagy rosszabbnak lássanak minket önmagunknál. Aki így elfogad és megszeret bennünket, bátran barátunknak vallhatjuk.

Senki sem lehet szabad, aki szenvedélyének rabja. A szenvedélybetegségek lerombolják, a „pozitív szenvedélyek” erősítik, újraépítik a személyiséget.

A gyógyulás folyamata és eredménye végül is az egészség választhatóságának a szabadságát jelenti az önsorsrontó szenvedélyek rabságával szemben: azaz káros szenvedélyeinknek áttranszformálását "pozitív szenvedélyekké", aztán élni szabadon a szenvedélyeinkkel együtt. 

Gyakorló pszichiáter-addiktológusként, továbbá mint a „Józan Élet” Egészség- és Családvédő Országos Szövetség elnöke azon fáradozom, hogy a drogfogyasztókat, az alkoholistákat és egyéb szenvedélybetegeket valamint hozzátartozóikat ne csak gyógyítsuk, hanem rehabilitáljuk is.

Ezért támogatjuk szakterületünk állami és civil szervezeteinek mentálhygiénés és rehabilitációs tevékenységét, a „pozitív szenvedélyeket” erősítő terápiás módszereket és az önsegítő mozgalmakat (a Névtelen Alkoholisták, a Névtelen Anyagosok, a Névtelen Szerencsejátékosok mozgalmát), az Alkoholizmus Elleni Országos Klubbizottságot, valamint az egyházak iszákos- és drogbetegmentő szervezeteit. (7) 

Kulcsszavak:

• negatív gondolkodás
• szenvedélybetegségek
• rehabilitáció
• pozitív szenvedélyek
• transzperszonalitás

Irodalomjegyzék: 

1 Hemfelt, R., Minirth, F., Meier P. (1997): A szeretet választható! Múzsák Könyvkiadó, Budapest

2 Takách G. (l995): Miért ne igyunk....sokat. Alkoholizmus. Az egészséges életért. SubRosa Kiadó, Budapest

3 Wells, P.-Rushkoff, D. (1998): Drog nélkül - ugyanazt! Ingyen belépni. Maitreya Kiadó, Budapest

4 Schneider, R. (1998): Szenvedély? Betegség? Információk az alkohol- és gyógyszerfüggőségről érintettek, hozzátartozók és érdeklődők számára. Kiadó: Magyar Karitász Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat, Budapest

5 Glasser W. nyomán Positive addictions. Harper and Row, New York (1976)

6 Takách G. (1998): A drog. Megelőzés, felismerés, rehabilitálás. Az egészséges életért. SubRosa Kiadó, Budapest

7 Drog Enciklopédia (1998). Compact disc Digital Data. Kiadó: EPC Kft. Homepage: www.epc.hu