Idézet Bereczki Sándor "Próbáld meg, segítünk !" című könyvéből...

" Egy férfi fekszik rongyos, szennyes ruhában az út mentén. Az arra járók egy része nagy ívben utálkozva kikerüli, egy-két korántsem hízelgő megjegyzést téve.
Mások szótlanul elmennek mellette, esetleg vetnek rá egy pillantást. Segíteni vagy nem akarnak, vagy tartanak valamitől. Aztán végre valaki, napjaink "irgalmas samaritánusa" lehajol hozzá, megnézi, mi baja. " Csak részeg" - legyint és otthagyja.
Pedig segíteni kellene a földön fekvőnek. S nemcsak alkalomadtán.
...azokhoz szólok, akik hosszabb távon szeretnének tevékenyen segíteni az alkohol - és drogfüggőknek.
...Ki alkalmas arra, hogy elkísérje őket a gyógyulás felé vezető rögös, buktatókkal teli úton? Az, aki kitűnően végzett el egy narkológiai tanfolyamot? Korántsem.
Ide erős személyiségű, nagy teherbírású ember kell. Olyan aki türelmes az örökösen ingerült és hazudós emberekkel szemben, aki átlát a beteg alantas szándékain is.
Olyan, akinek van belső tartása, aki nem menekül az örökös önsajnálatba, ha épp az a beteg mondja róla a legtöbb rosszat, akiért a szívét-lelkét is kitette. Aki nem bánja, hogy ennek ellenére csak "üldöző" marad páciense szemében.
A szenvedélybetegek általában azokon vezetik le indulataikat, akik a legközelebb állnak hozzájuk és a legtöbbet teszik értük.

Nem elég elviselni a negatív hatásokat. A belső nyugalom, öröm és szeretet a segítő nélkülözhetetlen tulajdonsága. Ez biztonságot ad a betegnek. Az oldottabb légkörben jobban érzik magukat, hamarabb megnyílnak segítőik előtt. Ez rendkívül fontos a gyógyulásuk szempontjából.

A szenvedélybetegek közti munka nem "jöttem, láttam, győztem" stílusú.
Hosszú idő alatt felépített munkánk eredményét mások fél órán belül lerombolhatják, s mindent kezdhetünk előről.

Sokszor úgy tűnik minden erőfeszítésünk is sziszifuszi munka: ugyan lépünk előre egyet, de egyet hátra is.
Mégsincs jogunk ahhoz, hogy a kudarcok miatt szidjuk, bántsuk, megalázzuk a beteget.
Az erős személyiségű ember is sok erőt veszthet küzdelmében, de újabb erőre kaphat.
Ha szenvedélybetegekkel foglalkozunk ne felejtsük el soha, hogy bennünk olyan negatív erők működnek, amellyekkel szemben nekünk sokkal nagyobb erőre van szükségünk.
A gyenge segítő nem bírja sokáig.
Ő is károsodik, ideges és türelmetlen lesz a pácienseivel szemben.
...a beteg mindenképpen meg akarja nyerni, be akarja kebelezni a segítőt, hogy nézze el titkos alkoholizálásukat vagy droghasználatukat.
S lehet, hogy szélsőséges esetben annyira alkalmazkodik a betegeihez, hogy alkalmatlanná válik saját feladatainak elvégzésére.
Ha szeretjük pácienseinket, és nem leszünk engedékenyek, akkor mindenre képesek vagyunk értük.
Ennek meg is lesz egyszer a gyümölcse.
S ha csak egy emberen tudnánk segíteni, akkor is megérte, érdemes volt.

Napjainkban nemcsak az alkoholisták, hanem a narkománok száma is növekszik. Meg kell mentenünk az embereket a sülyedő hajóról ! Nem nézhetjük fotelből, karba tett kézzel kínlódásukat, fetrengésüket, halódásukat.

Tehetünk-e értük valamit?
Persze !
Érdemes- e fáradni megmentésük ügyében? Hisz holnap úgyis visszaesnek !
...Az alkohol és drogcentrikus kezelés, néhány hetes vagy hónapos kúra nem hoz megoldást.
Ahhoz, hogy talpra álljon egy szenvedélybeteg, nem elég csak megvonni tőle a szert. Az egész embert kell felkarolnunk, tekintettel környezetére, hátterére, amelyben eddig élt.
Olyan pozitív értékeket kell adnunk neki, amelyért érdemesnek tartja feladni az alkohol - ill. drogélvezetet.
Ilyenkor a beteg vagy átbillen, vagy egy lassú felkészítő folyamat eredményeként eljut egy negatív jellegű állapotból egy pozitív jellegű állapotba.
Ez bárkinél bekövetkezhet.
Ezárt nem mondhatunk lea legsúlyosabb állapotban lévő szenvedélybetegekről sem.
Lehet, hogy a szer tartós használat miatt beépül a beteg anyagcsere folyamataiba.
Lehet, hogy súlyos pszichológiai tényezők miatt nehéznek vagy reménytelennek tűnik, hogy az elvonás után ne nyúljon újra a "kedvelt méreghez", azaz hogy absztinens maradjon.
Mégis lehetségessé válik a lehetetlen.
A beteg túljuthat a holtponton.
Hogyan?
...Tartós gondozással, valóságos értékrend és életvezetés kialakításával, kitartó nevelő munkával, megértő szeretettel, személyre szabott és nem sablonos munkával sokat tehetünk a pácienseinkért.

Kedves Olvasó ! Akar szenvedélybetegeknek segíteni? Alkalmas erre a feladatra? nem? Akkor legalább az alkoholistákkal és a narkósokkal szenbeni előítéletét adja fel ! Legyen megértő irántuk - bár ez nem mindig egyszerű és könnyű !
Ez is nagy segítség.

Vagy szivesen dolgozna szenvedélybetegekkel? Tegyen meg akkor mindent értük ami Önön áll !
Nem nézhetjük közömbösen, hogy emberek százezrei lassú öngyilkosságot követnek el, leépülnek, tönkremennek, a társadalom perifériájára sodródnak, nyomor szinten élnek, elidegenednek a normális életől.

...ha beáll a segítők közé, akkor megköszönöm, hogy felelősséggel akar segíteni azokon, akik elvesztették becsületüket, értékeiket, és akiken megvetéssel átlépnek.
Olyan feladatra vállalkozik, amiért nem sok köszönetet kap.
Ne erre gondoljon, hanem arra: tesz valamit az önmagát pusztító emberért."

 

Bereczki Sándor - Emberbarát Alapítvány - 1994

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.