Mivel a gyulladásos bélbetegség (IBD) élethosszig tartó relapszáló, remittáló kórkép, jelentős befolyással van a páciensek általános és betegség-specifikus életminőségére (QOL). A nemzeti és nemzetközi szakmai útmutatók zömmel az IBD orvosi és sebészi kezelésére fókuszálnak, és kevesebb figyelmet szentelnek a betegség pszichológiai aspektusainak. A betegeknél azonban a fizikai aspektusok is szorongást válthatnak ki, akik félhetnek pl. az állandó ileosztóma szükségességétől vagy a vastagbélrák, illetve a kezelés mellékhatásaként a hematológiai és bőrgyógyászati malignitások megnövekedett kockázata miatt. Napjainkban egyre több evidencia támasztja alá, hogy a szorongás és a depresszió gyakoribb IBD-s betegek körében, és a szorongás rosszabbodik a relapszusok során.

Tanulmányok beszámolnak arról is, hogy a páciensek betegséggel kapcsolatos tudásának fejlesztése elősegíti a betegek öngondoskodását. A betegek IBD-vel kapcsolatos edukációja magába foglalja az IBD kockázatainak megtárgyalását is, így szóba kerül a sebészet, a rák és a terméketlenség kockázata is, mindez pedig szorongást válthat ki. Ezideig nem tanulmányozták a páciensek betegséggel kapcsolatos tudása és a szorongás kapcsolatát. A jelen összefoglalónkban bemutatott tanulmány (Christian P. Selinger és munkatársai, Better disease specific patient knowledge is associated with greater anxiety in inflammatory bowel disease; Journal of Crohn's and Colitis (2013) 7, e214–e218) célja az volt, hogy azonosítsa azokat a tényezőket, amelyek valószínűsítik, hogy az IBD-s páciensek egyben szorongástól is szenvednek, illetve megvizsgálja, mi az összefüggés a szorongás és a betegségspecifikus tudás, valamint a betegség-specifikus életminőség között. 

Módszerek 

A vizsgálatba olyan ambuláns ellátásban részesülő Crohn-betegeket (CD) és fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedőket (UC) vontak be, akiket kórházak járóbeteg-ellátó részlegén, illetve független gasztroenterológiai rendelőkben kezeltek Sydney-ben, Ausztráliában.

A páciensek betegséggel kapcsolatos tudását a validált Crohn és Colitis Tudásteszt (CCKnow) segítségével mérték fel. A betegségspecifikus QOL-t a rövid IBD-kérdőívvel, a szorongást és a depressziót pedig a Kórházi Szorongás és Depresszió Kérdőívvel állapították meg, ami, nevével ellentétben, az ambuláns ellátásra validált, és szorongással kapcsolatos alskálája (HADS-A), valamint depressziót mérő alskálája (HADS-D) egyaránt 0-tól 21-ig terjedő pontozást alkalmaz – a nagyobb pontszámok súlyosabb tüneteket jelentenek. 8-as pontszámnál húzódik az a határ, amely a szorongás vagy depresszió korai stádiumában szenvedők azonosítására szolgál. 

Eredmények 

A 258 résztvevő 41,8 százaléka esetében találtak abnormális szorongás-szintet, 10 százalékuk esetében abnormális depresszió-értéket. Szignifikáns szorongás (HADS-A > 10) a betegek 19,4 százaléka esetében fordult elő, míg szignifikáns depresszió (HADS-D > 10) 4,3 százalékuk esetében.

Magasabb szorongás-szinttel járt együtt a női nem, a nem-kaukázusi rassz, a kórházi járóbeteg-ellátó részlegen történő kezelés (a független gasztroenterológiai rendelőkben kezeltekhez képest), valamint a betegegyesületben való tagság. Nem befolyásolta a szorongás-szintet a családi állapot, a képzettség, a munkanélküli státusz, a háztartás bevételi szintje, a diagnózis (UC vagy CD), illetve a betegség fennállásának időtartama. Az aktuálisan szteroid-terápián lévő páciensekre sem volt jellemző az átlagosnál magasabb szorongás-szint (a kutatók az aktuális szteroid-terápiát a magasabb betegség-aktivitás indikátoraként használták).

A páciensek betegséggel kapcsolatos tudása a 0-tól 23-ig terjedő CCKnow-skálán átlagosan 10-es pontszámú volt. A nők betegséggel kapcsolatos tudása szignifikánsan magasabbnak bizonyult, mint a férfiaké (CCKnow 11,3 vs. 8,4), de a diagnózis (UC vagy CD) és a rassz nem mutatott összefüggést a tudással. A kutatók pozitív korrelációt találtak a páciensek betegséggel kapcsolatos tudása és szorongásszintje között: a szorongó páciensek (HADS-A ≥ 8) betegséggel kapcsolatos tudása szignifikánsan magasabb volt. A szorongó betegek körében szignifikánsan rosszabb volt a depresszió pontértéke is (HADS-D 5,6 vs. 2,4), és szignifikánsan alacsonyabb volt körükben a betegség-specifikus életminőség is (SIBDQ 44,0 vs. 57,4). 

Következtetések 

Az IBD-ben szenvedők az átlagnépességhez, illetve a krónikus májbetegekhez vagy a vastagbélrákosokhoz képest szignifikánsan gyakrabban szenvednek ugyanakkor szorongásban is. Annak oka, hogy a jobban szorongók miért rendelkeznek jobb betegséggel kapcsolatos tudással, nem ismert, azonban fontos ezeket az okokat feltárni. Egyrészt az IBD-hez kapcsolódó hosszú távú szövődmények lehetőségének ismerete kiválthat szorongást, ezt támasztja alá, hogy a kutatók a szorongás és a betegséggel kapcsolatos tudás között találtak pozitív összefüggést, de a szorongás és az iskolázottság között nem. Másrészt, a speciális tudás lehet a szorongás következménye is: elképzelhető, hogy a szorongó betegek több tudásra tesznek szert betegségükkel kapcsolatban. Azért is fontos az összefüggés feltárása, hogy a jövőben a kevesebb betegségspecifikus tudással rendelkező pácienseket úgy oktathassuk betegségükkel kapcsolatban, hogy a nagyobb tudás ne okozzon számukra nagyobb szorongást, és a magasabb szorongásszintű páciensek számára is lehetővé váljon a tanácsadás olyan formája, amely révén enyhül szorongásuk. A végső cél olyan célzott intervenció kidolgozása, amely révén nő a páciensek betegségspecifikus tudása és ugyanakkor csökken szorongásuk szintje.

Fontos feladat a klinikus számára, hogy azonosítsa a magas szorongásszinttel rendelkező IBD-seket, ebben segít a szorongás prediktorainak – női nem, fiatalabb életkor, kórházhoz kapcsolódó betegellátás, nem-kaukázusi etnikum – ismerete. Szükség esetén ezeket a pácienseket pszichológushoz kell küldeni.