Minden ember és párkapcsolat története egyedi. A terápiás folyamat is ennek megfelelően egyedi. Mégis találkozunk olyan hiedelmekkel, amelyek szinte minden felépülési folyamatban felbukkan. A hiedelmek története szintén egyedi és ennek mentén érthetőek is. Ugyanakkor a változás gátjaivá válhatnak, ezért érdemes jobban megismerni őket. Az alábbiakban a párterápiákon felmerülő hat leggyakoribb hiedelmet gyűjtöttük össze.

1. Csak neki kell változnia.

A függőség az egész családra hat. Ahogy a függőség kialakulása sem egy emberes folyamat, a felépülési munka sem az. A változás sikere érdekében érdemes minden családtagnak szerepet vállalni a folyamatban. Ha a változás súlya csak egy valaki vállát nyomja, csökken annak az esélye, hogy a változás valós és tartós legyen.

2. Semmi más gondunk nincs, csak a szerhasználat.

Egy tökéletesen működő kapcsolatban vagy családban vajon miért alakul ki a függőség? Pontosabban: kialakulhat egy tökéletesen működő kapcsolatban függőség? És még pontosabban: illékony időszakokat kivéve érezhetjük tökéletesnek a kapcsolatot? A függőség megjelenése mindig problémákat jelez. És problémákat fed el. Ha megszűnik a használat, akkor válhat jobban láthatóvá mi is az alapvető probléma. A szermentesség csak az első lépés és a későbbi munka alapja, az út eleje, nem a végállomás.

3. Ha abbahagyja, minden azonnal rendben lesz.

Hétfő: kell a változás és mindenben. Kedd: már nem használ semmit, kommunikáció helyreállt, a szex is ok, a gyerekek megnyugodnak, a bizalom helyreáll, a sebek behegednek. A terápiák során, ha már a szermentesség megvan, azt tapasztaljuk, hogy a kapcsolat új közös ellensége a türelmetlenség lesz. Szinte kényszerként jelentkezik, és torpedózza a felépülés hajóját. A változás nem villámcsapás, hanem munka.

4. Ha elválunk, minden megoldódik.

A válás lehet felelősségteljes döntés. A problémákat ritkán oldja meg, legtöbbször csak máshová teszi őket. A függőséghez kapcsolódó viselkedések idővel mintává válnak és szinte maguktól működnek. Ha nem ezzel az emberrel, majd mással. Sokan beszámolnak arról, hogy az új párkapcsolatuk kísértetiesen hasonlít a régihez. És nem tudatos választás eredményeképpen. A kialakult mintákat érdemes megismerni és tudatosan változtatni rajtuk, újraírni őket. Ha ez a munka elmarad, a probléma csak szünetet kap, nem megoldást.

Ha a párnak gyermeke van, akkor a válás után is szükség van a szülők együttműködésére. És ha haraggal váltak el, és szinte csak a gyerekek kapcsán találkoznak, a gyerekek még inkább ki lesznek téve a feszültségeknek és az esetleges játszmák szemtanúi, résztvevői lesznek.

5. A gyerekek nem vesznek észre belőle semmit.

Melyik részét nem veszik észre? Amikor naponta kint kellett várniuk az utcában, amíg anya beugrott a dílerhez? Amikor borszagúan mondták neki, hogy jól kell tanulni? Amikor hetvenkettedszer kiabált egymással anya és apa a pia miatt? Amikor jött érdeklődni a családsegítő vagy amikor elvették a gyerekeket (kimentették otthonról)? Valamikor kevésbé drámaian jelentkezik a függőség hatása: a gyerekek tanulnak, különórákra viszik őket, ott is tanulnak. Van pénzügyi biztonság, nyaralás, jó ruhák, lovaglócsizma, iPad. Anya-apa teljesít, hogy mindez meglegyen. Csak közben valami nincs rendben. A függőség nem csak testi problémákat okoz. Az otthoni légkör, az érzelmi élet fagyottsága, a családot átitató tabu (titok, amiről mindenki tud, de senki nem beszél), a hazugságra épített élet nyomot fog hagyni. Ha kialakult a függőség, akkor a szer lesz az első. És a második. Még a bronzérem is az övé. A gyerek pontszerző helyre becsúszhat, de közben mindenki érzi, nem ez a dolgok rendje.  

6. Visszaesés nincs.

A függőség egyik fő jellemzője a kontroll elvesztése. A függőség visszaesésekkel tarkított betegség. Mivel ennyire velejárója a visszaesés (a kontroll elvesztése), fontos megnézni miből lehet felismerni a visszaesést előrejelző jeleket. Így nagyobb az esély arra, hogy megelőzzük azt. És jó szolgálatot tehet az, ha végiggondoljuk, hogy mi lesz akkor, ha mégis megtörténik a visszaesés (kontroll elvesztése). 

A terápiák során talán ez az egyik legnépszerűtlenebb kérdés. "És mi lesz akkor, ha újra lesz visszaesés? -Nem lesz. Visszaesés nincs. Nem lehet.  -Eddig hány visszaesést éltek át? -Nyolcat. -És mi üzeni Önöknek, hogy most nem lesz? -Az, hogy visszaesés nincs.” 

Visszaesés van. Ugyanakkor olyan erős érzelmek bástyázzák körül, hogy néha szinte lehetetlen bejutni mögéjük. Ez egyrészt érthető, az érzelmi logika mentén. Másrészt maga a visszaesés élménye fogja porig rombolni a bástyákat. Érdemesebb egy kaput építeni az oldalába, átjárhatóvá tenni. Bejárni minden zugát, megismerni és akkor kezelhetővé vagy megelőzhetővé válik.  

A terápiás munka során nem a hibást keressük, hanem a megoldásokat. A felmerülő hiedelmek sem a hibást mutatják meg, hanem azt az utat, amit érdemes végigjárni a változás érdekében.  

Írta: Ilka András pszichológus

https://www.facebook.com/orczyklub/

https://www.facebook.com/parcsaladterapia/ 

Forrés: orcyklub

https://orczyklub.blog.hu/2020/09/28/hat_mitosz_a_felepulessel_kapcsolatban

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.