2020.07.12. 05:34
Skizofrén van a családban: így éli meg a hozzátartozó
Bár a tudomány jelenlegi állása szerint a skizofrénia egy élethosszig tartó, gyógyíthatatlan betegség, fontos tudni, hogy ma már olyan jó kezelési lehetőségek léteznek, amelyekkel az érintettek szinte teljes értékű életet élhetnek. A skizofrénia enyhébb formájával élők a megfelelő kezelés mellett ugyanúgy tanulhatnak, dolgozhatnak, mint bárki más. A következőkben egy paranoid skizofréniával diagnosztizált fiú édesanyja mesél mindennapjaikról.
"A fiam és mi is megjártuk a poklot. Hangokat és utasításokat hallott, hónapokig volt a zártosztályon. Iszonyú volt mindezt édesanyaként végigasszisztálni, csak a végtelen szeretet tartotta bennünk a lelket, de soha eszünkbe sem jutott, hogy magára hagynánk" - kezdi a beszélgetést Mária, akinek 28 éves fiánál 10 évvel ezelőtt jelentkeztek először a betegség tünetei. Az asszony ma már úgy érzi, szerencsések voltak. Bár fiának eleinte nem volt betegségtudata, de férjével hamar felismerték a bajt, és közös erővel végül segítséget tudtak kérni.
A fiú - nevezzük most Daninak - tíz évvel ezelőtt sikeresen befejezte a középiskolát, leérettségizett, és családjával együtt abban bízott, hogy tanulmányait valamelyik jónevű egyetemen fogja majd folytatni. De nem így történt. Dani minden igyekezete ellenére sem jutott be államilag támogatott szakra, az önköltséges képzést pedig a szülei nem engedhették meg maguknak.
"Dani teljesen összetört. Tudni kell, hogy mindig a szívére vette a kudarcokat, talán túlságosan is. Gyerekkorában voltak tanulási nehézségei, ezért mindig bizonyítani akart nekünk is, és mindenki másnak. A felvételi sikertelensége úgy elkeserítette, hogy teljesen magába fordult."
.
A fiú szó szerint bezárkózott. Elhanyagolta a barátait, egész napokat töltött négy fal között a szobájában. Egy idő után pedig szülei arra lettek figyelmesek, hogy Dani furcsán kezd el viselkedni.
.
"Összefüggéstelen dolgokról kezdett beszélni. Meg volt győződve róla, hogy oka van annak, hogy nem vették fel, hogy valakik direkt így intézték. Mikor pedig leültünk vele és megpróbáltuk elmagyarázni neki, hogy nincsenek semmiféle jelek, hogy senki nem akar neki semmit sem üzenni, mérges lett, szinte kétségbeesett, és magára csapta az ajtót."
.
A szülők egy ideig nem gondolták, hogy a furcsa viselkedés mögött betegség húzódhat. Akkor viszont nagyon megijedtek, mikor Dani először hivatkozott "a hangokra". A fiú azt mondta, hogy felsőbb utasításra beszélnek hozzá, és feladatokat kap. Az utasítások célja zavaros volt, a fiú nem igazán tudta elmagyarázni szüleinek.
.
"Mérges volt ránk, hogy nem értettük, amit mondani akart, ezért egy idő után már nem is mondott semmit. Az éjszaka közepén arra ébredtünk, hogy záródik az ajtó, Dani elment. Nem tudtuk hová, nem tudtuk mit csinál, volt, hogy néhány óra múlva hazajött, de az is megesett, hogy csak délben jött vissza, koszosan és ziláltan. A szemei ekkor már fénytelenek voltak. Ha belenéztünk nem tudtuk hol járhat, és mit gondolhat. Ő pedig már nem mondott semmit. Valószínűleg már nem bízott benne, hogy megértenénk."
.
Mária és férje senkinek sem mert mesélni a fia állapotáról. Féltek az emberek ítélkezésétől, nem akarták, hogy Danit bolondnak tartsák. Ekkor még egyébként ők maguk sem tudták, hogy mi lehet a fiúk baja. Folyamatosan az orvosi oldalakat bújták, hogy tanácsra, esetleg megoldásra leljenek. Dani viselkedésének analizálás és az interneten olvasottak után végül összeállt a fejükben a kép: a fiúk valószínűleg paranoid skizofréniától szenved. A felismerés először megrémítette őket.
A skizofrénia tüneteiről és kezeléséről részletesen itt olvashat!
.
"A legfontosabb az volt, hogy valahogy belássa, hogy segítségre van szüksége. Minden egyes alkalommal rengeteg szeretettel, de nagyon határozottan közöltük vele, hogy nincsenek ügynökök, hogy nincs küldetés, hogy senki nem akarja bántani. Hogy mindez egy betegség, amit kezelni kell. Kértük, könyörögtünk neki, hogy bízzon bennünk, hogy nem akarunk neki rosszat, elmondtuk neki, hogy mindennél jobban szeretjük, és hogy mindig mellette fogunk állni."
.
Nagyjából másfél év telt el az első tünetek megjelenése után, mikor Dani belegyezett, hogy bevonuljon a pszichiátriára. Mária azt mondja, anyaként szívszorító volt megélnie, mikor a fia ráeszmélt a betegségére. A diagnózistól ugyanis a fiú minden életkedve elszállt, ismét magába roskadt, és nem látta a kiutat. Két hónapot kellett a zártosztályon töltenie, mielőtt hazamehetett szüleihez. Otthon aztán a családja körében a fiú szerencsésen összeszedte magát. Megértette, hogy a szerettei csak jó akarnak neki, a gyógyszerek pedig abban segítettek, hogy visszarázódjon a hangok és küldetések nélküli mindennapokba. Dani a mai napig rendszeres gyógyszeres kezelés alatt áll, ám dózisát az évek során folyamatosan csökkentették.
.
Dani 20 éves volt, mikor állapota stabilizálódott, és eldöntötte, hogy kezébe veszi az életét, nem hagyja, hogy a betegség és az önsajnálat töltse ki napjait. Beiratkozott egy programozói képzésre, aminek elvégzése után munkát is kapott.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek