Egész nap csak a számítógép előtt ül, és semmilyen más tevékenység nem érdekli, csak a játék? Ez lehet már függőség is! Mikor gyanakodjunk, hogy nem egészséges, amit a gyerek csinál, és hogyan segíthetünk neki?

Az Ensz Egészségügyi Világszervezete, a WHO nemrég a pszichés problémák közé sorolta be a számítógépes játékokhoz kapcsolódó függőséget, mely minden korosztályt, gyerekeket, kamaszokat és felnőtteket egyaránt érinthet.

A gyerekek és a függőség

A hivatalos meghatározás szerint a játékfüggőségre az jellemző, hogy az érintett nem tud határt szabni a játéknak, mindig előtérbe helyezi a játékot más tevékenységekkel szemben, és akkor sem képes abbahagyni a játékot, ha az egyértelműen negatív hatással van az életére. A diagnózishoz az is szükséges, hogy a viselkedés legalább 12 hónapon keresztül jelen legyen, és a magánéleti, családi, szociális kapcsolatokra, az iskolai, illetve munkahelyi teljesítményre egyaránt hatással legyen. Fontos megkülönböztetni a számítógépes játékokhoz kapcsolódó függőséget a szerencsejáték-függőségtől, valamint az internet- és okoseszköz-függőségtől, a szakemberek szerint ezek külön kórképekhez tekinthetőek (ám lehet közöttük összefüggés és átfedés is).

Az interneten játszható játékok rendkívül népszerűvé váltak az elmúlt évtizedekben, és bár rengetegen játszanak többé-kevésbé rendszeresen, a becslések szerint csak az érintettek nagyjából 1 százalékánál válik ez kórossá. Ez azonban még mindig nagyon sok embert érinthet, ráadásul sok gyerek és kamasz is küzdhet ezzel a problémával.

Az American Psychiatric Association (APA) nevű szakmai szervezet szerint amikor játékfüggőségről beszélünk, mindenképpen figyelembe kell venni azt is, hogy a számítógépes játékfüggőség sok esetben egyéb pszichés problémákkal, szorongással, depresszióval, elmagányosodással is együtt jelentkezhet, és nagyon nehéz meghatározni, hogy külön problémákról vagy egy mélyebben gyökerező pszichés probléma tüneteiről van-e szó.

Vegyük észre időben a jeleket! Forrás: Shutterstock 

.

Jelek, amikből játékfüggőségre következtethetünk

Az APA kritériumrendszere szerint a következő kérdésekre adott válaszok segíthetnek a játékfüggőség diagnosztizálásában:

• Mennyi időt tölt a számítógépes játékokon való gondolkozással, vagy azzal, hogy azt tervezgeti, mikor játszhat legközelebb?
• Okoz-e nyugtalanságot, ingerlékenységet, hangulatingadozást, haragot vagy szomorúságot, ha nem tud játszani, ha csökkentenie kell a játékkal töltött időt, vagy ha abba kell hagynia a játékot?
• Kialakul-e a játékkal szembeni tolerancia, vagyis egyre többet és többet kell játszani ahhoz, hogy ugyanazt a pozitív élményt átélje?
• Érezte már azt, hogy kevesebb időt kellene játékkal töltenie, mégis képtelen megtenni az ehhez szükséges lépéseket?
• Hatással van-e a játék más tevékenységekre? Érdekli-e bármi más szabadidős tevékenység a játékon kívül, vagy semmi mást nem tart elég érdekesnek és élvezetesnek? Lemondott-e más szabadidős tevékenységekről, hobbikról azért, hogy még több időt tölthessen a játékkal?
• Folytatja-e a játéktevékenységet annak ellenére, hogy ennek negatív hatásai vannak az életére (kevesebbet alszik miatta, veszekszik a családjával, elkésik az iskolából vagy a munkahelyéről, adósságokat halmoz fel a játék miatt stb.)
• Hazudott már a játékról, a játékkal töltött időről a családjának vagy a barátainak?
• Tudja-e a családja, baráti köre, hogy mennyit játszik, vagy megpróbálja ezt titokban tartani?
• Használta-e már a játékot arra, hogy ne kelljen szembenéznie egy problémával, konfliktussal vagy kellemetlen érzelemmel?
• Kockáztatta-e már azt, hogy elveszít egy fontos kapcsolatot vagy egy jó lehetőséget a játék miatt?

Természetesen, a játékfüggőség diagnosztizálása és a megfelelő kezelési terv összeállítása pszichiáter, addiktológus szakember feladata! 

A játékfüggőség kezelése

A játékfüggőség terápiája összetett feladat, melyben a gyógyszeres kezelésnek, a pszichoterápiának és viselkedésterápiának, valamint a függőség hátterében meghúzódó okok feltárásának egyaránt szerepe lehet. Mivel új problémáról van szó, mindenképpen további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy minél pontosabban meg tudják határozni a betegséget és azt is, hogy milyen terápia a leghatékonyabb a kezeléséhez.

A pánikbetegség kezelhető! Kattintson, és tudja meg mit tehet ellene!

Valódi függőségről van-e szó vagy sem, a szülők számára igen idegesítő és zavaró lehet, ha azt tapasztalják, hogy a gyermeküket szinte semmi más nem köti le (nem is beszélve azokról a negatív hatásokról, melyeket az ülő életmód és a képernyő előtt töltött idő okoz). Mit tehetünk? Az, hogy ráparancsolunk a gyerekre, hogy hagyja már abba, esetleg megalázzuk, megbüntetjük vagy kellemetlen helyzetbe hozzuk, valószínűleg nem fog működni. Ehelyett bátorítsuk arra, hogy mozogjon, sportoljon többet, esetleg mi magunk is mozogjunk vele, ez ugyanis az önbizalomra, a fizikai egészségre, a hangulatra is pozitív hatással van.

Ha arra kérjük a gyermeket, hogy hagyja abba a játékot, kínáljunk fel neki egy alternatív elfoglaltságot, ami kimozdíthatja a gép elől. Lehetőleg adjuk meg neki azt a lehetőséget, hogy befejezze a játékot, az adott kört, és elköszönjön a csapattársaitól.

Beszélgessünk a gyermekünkkel arról, mit élvez a legjobban a játékban, miért olyan fontos neki, hogy rendszeresen játsszon: a virtuális barátokkal való „találkozás”, vagy az, hogy újabb és újabb „titkokat” fejthet meg? A válaszok segíthetnek megtalálni azokat a problémás területeket az életében, amelyektől a játékba menekül.