Az addiktológia egyik igen keveset tárgyalt területe az időskori addikciók problematikája. A legtöbb reprezentatív kutatás vagy a tizenéveseket vagy a 18–64 év közötti felnőtt lakosokat vizsgálja – ez azonban nem jelenti azt, hogy teljes homály fedné az időskorúak szenvedélymagatartását. Az például egyértelmű, hogy a kezelésben lévő nyugdíjaskorúak nem drogfüggőséggel fordulnak szakmai segítségért (a hazai ellátó- rendszerbe kerülő stimulánsfüggők között a 65 év felettiek száma évente jellemzően 1-2 fő).

Az alkohol- és gyógyszerfüggőség azonban ebben a korcsoportban is létező probléma. Egy hat országban (Németország, Olaszország, Egyesült Királyság, Spanyolország, Svájc és Izrael) végzett kutatás eredményei szerint a 65 év felettiek közel 9%-a jellemezhető alkoholfüggőséggel (szakszóval: alkohol- használati zavarral). Ez nagyon is jelentős arány.

Nagy kérdés azonban, hogy akár a környezet, akár a szakember felismeri-e a problémát. Előfordulhat, hogy a hosszú távon fennálló alkoholizmus ártalmait (például mentális hanyatlás, depresszió) pusztán az életkor velejárójának tekintik, ahelyett hogy részletesebben felmérnék az italozási szokásokat. A családtagok azt mondhatják, olyan öreg már, legalább hadd igyon.

Ugyanezt gondolhatja maga az érintett is. Mit kezdjek magammal, ha már nem dolgozom, ha már nincs rám szükség? Az alkohol feledtet, percnyi örömöt, sőt elfoglaltságot nyújt. A társadalom pedig azt üzenheti: gazdasági értelemben már nem oszt, nem szoroz, hogy a nyugdíjas mit csinál, hiszen úgysem támogatjuk a munkába állását, hasznossá válását.

Életkorspecifikus veszélyek

Ezek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a probléma rejtve maradjon. Miközben az időskori alkoholizmus (és az időskor alatt most kivételesen ne a WHO által megjelölt 75+ évet értsük, hanem a 65 feletti korosztályt) számos életkorspecifikus veszélyt hordoz magában. A test egyre kevésbé képes tolerálni és lebontani a bevitt alkoholt. Megnőhet a mérgezés kockázata.

Ráadásul a fennálló mozgásszervi nehézségek miatt a részegség tovább fokozza az elesések valószínűségét, melyek ebben az életkorban súlyosabb sérülésekhez vezethetnek. Az időskori jóllét korábbiakban tárgyalt feltételeit ismerve könnyű belátni, hogy a rendszeres alkoholfogyasztás éppen azoktól a lehetőségektől fosztja meg az egyént, amelyek megalapozhatnák kiegyensúlyozottságát, harmóniáját.

Az időskori alkoholfogyasztásban markáns kulturális eltérések figyelhetők meg. Az ártalmak tekintetében pedig nagyon nem mindegy, hogy valaki vörösbort iszik (mint a mediterrán országok idősei) vagy égetett szeszt (mint Közép-Európa aggjai) nagyobb mennyiségben. (Miközben sietve megjegyzem: a napi 1-2 pohárnál több vörösbor sem gyógyír.)

Túl sok gyógyszer

Az alkohol mellett a gyógyszerek visszaélésszerű használata jelent kiemelt kockázatot a 65 év feletti korosztályban. Az Egyesült Államokban a receptre írható gyógyszerek 25%-a idős betegek szervezetében landol. Ezek közül az opiáttartalmú fájdalomcsillapítók és a szorongásoldó benzodiazepinek rövid távon is képesek függőség kialakítására.

Meghökkentő adat 2005-ből, hogy az alapellátásban kezelt olasz idősek (65–84 év közöttiek) közel 96%-a legalább egy éve vagy még régebb óta szed szorongásoldókat, függetlenül attól, hogy kapott-e pszichiátriai diagnózist vagy sem. A jelenség újfent rávilágít a társadalom és a szakma súlyos hiányosságaira: ahelyett, hogy emberhez méltó életet teremtenénk a szépkorú lakosság számára, inkább leszedáljuk őket, hogy kevesebb galibát okozzanak.

Nem csak a különféle pszichoaktív szerek veszélyei érinthetik az idősebb korosztály tagjait. Egy nemzetközi szakértői gárda a közelmúltban tanulságos esettanulmányt tett közzé. A bemutatott 83 éves férfi 80 éves korában kezdett el online kaszinózni, és három esztendő leforgása alatt több mint 30 ezer euró (mintegy 10 millió forint) adósságot halmozott fel. Bár évtizedekkel korábban, 50 évesen is küzdött szerencsejáték-problémákkal, jelenlegi szenvedélybetegsége elsősorban a magány és a mozgásképtelenség számlájára volt írható. Élettere mind jobban beszűkült, az online kaszinók tágas világa pedig újult erővel szippantotta be.

Személyiségváltozások

Az öregkor nem feltétlenül csak a kaparós sorsjegyek, lottószelvények és bingópartik ártatlan időszaka. Akár neurológiai zavar is kiválthat kései addikciót. A Kaliforniai Egyetem kutatóorvosai esettanulmányokon keresztül szemléltették a frontotemporális demencia (FTD) és a hiperszexualitás összefüggéseit. A homlok-, illetve halántéklebeny sorvadásával járó FTD az Alzheimer-kór után a demenciák második leggyakoribb oka, de mivel tünettanában gyakori pszichiátriai kórképeket idéz meg (például bipoláris zavart, pszichózist, kényszerbetegséget), sokszor feltérképezetlen marad.

Gyakori jellemzője a feltűnő személyiség- és viselkedésváltozás. Az FTD-vel küzdő betegek elvesztik gátlásaikat, impulzívvá, ingerlékennyé válnak, nem törődnek az illemszabályok betartásával, nem éreznek szégyent agresszív vagy kihívó magatartásuk miatt.

A kutatók által bemutatott egyik kliens, egy addig visszafogottnak nevezhető, 69 éves férfi, az FTD következtében tökéletesen elvesztette a szexuális vágy és viselkedés feletti kontrollt. Elkezdte fűvel-fával csalni a feleségét, többnyire vadidegen nőkkel, és napjai nagy részét a szexuális fantáziálgatás töltötte ki. Mikor szembesítették megváltozott viselkedésével, nem látta át, miért okoz feleségének és gyermekeinek szenvedést mindezzel, arra sem gondolt, hogy hiper-szexualitása esetleg negatív hatást gyakorolhat a házasságukra.

Az időskori szenvedélybetegségek formája és oka egyaránt változatos, de akármilyen kései függőségről beszélünk is, a társas kapcsolatok hiánya majdnem minden esetben észlelhető a háttérben. Így aztán azok, akik sosem házasodtak meg/éltek együtt partnerrel, vagy pedig valamilyen úton elvesztették a párjukat (például az élet-/házastárs halála vagy válás révén), addiktológiai értelemben sokkalta sérülékenyebbé válnak. Mint azt e könyvben már megfogalmaztam: az alkohol, a drog, a gyógyszer, az online kaszinó, a pornó, mind társaságot (is) nyújt. Emberi kapcsolatpótlékok, figyelemelterelők, emléktörlők.

Kapitány-Fövény Máté addiktológus legújabb, Ezerarcú függőség című könyvéről itt talál infókat.

Nézze meg előfizetési ajánlatainkat, amelyekben HVG Könyvet kap a HVG Extra Pszichológia magazin mellé.

Forrás: hvg.hu

https://hvg.hu/pszichologiamagazin/20200223_Iszik_a_nagyi_jatszik_a_nagypapa_Nincsenek_egyedul#rss