Nyakinak hívta mindenki. Az egyetlen szipus volt az óbudai lakótelepen. Sokszor láttam, ahogy dülöngélt a házak között, a sárga löttyös zacskó mindig a kezében volt. Féltem tőle, már nem tudom, miért. Alig múltam tíz. Egyszer kutyasétáltatás közben belebotlottam az árkádok alatt, éppen chipset ettem, és kért belőle. Neki adtam az egészet, és elszaladtam. Évekkel később egy nagy társasággal voltam, odajött hozzánk beszélgetni, többen jól ismerték. Kifejezetten jámbornak tűnt.

Ma már a Ferencvárosban lakom, a József Attila lakótelepen, ahol évekig nem láttam az utcán szipust. Ám amióta a szomszédos kerületben, a hírhedt Hős utcában a hatóság hadat üzent a drogtanyáknak, a „zombik” egy része nálunk vert tábort. Ősszel, amikor még jobb volt az idő, a környéken lakók a Facebookon rendszeresen osztottak meg képet lépcsőn, járdán, fűben, játszótéren fekvő, eszméletlen drogosokról. Az egyik férfi letolt nadrággal feküdt a metróaluljáróban, a fotón éppen egy iskolás csoport megy el mellette.

A helyiek nyomására a rendőrség naponta többször megjelent az Ecseri úti megállónál, de ennek különösebb elrettentő hatása nem volt. Egyszer pont arra mentem, amikor a fiatalokat igazoltatták. Három fiú, hogy megússza a macerát, viháncolva lefutott az aluljáróba, és ha már arra jártak, feltörték a telefonfülkét, hátha találnak benne egy kis aprót – a rendőröktől ötven méterre.

A környékbeliek véleménye megoszlik. Van, aki önbíráskodna, más szerint ezek a fiatalok az igazi áldozatok, de a tökéletes megoldást senki nem tudja. A kábítószereseket hiába gyűjtenék be a rendőrök, szabadulás után jönnének vissza. Vagy zavarják őket tovább egy másik kerületbe? A drogambulancia hasznos lenne, de kevés a szakember. A munkából haza siető anyáktól meg a buszra váró iskolásoktól se lehet elvárni, hogy minden félájult herbáloshoz leguggoljanak, és ők pótolják azt a szeretetet, amit a drogfüggők nyilván nem kaptak meg annak idején. De akkor kinek kellene leguggolnia hozzájuk? Úgy tűnik, egyelőre nincs más, marad a keserűség és a Facebook.

Ma már meg merném kérdezni Nyakitól, hogy mit javasol, de szerintem már meghalt.

Szerző: Pór Attila

 Forrás: noklapja.nlcafe.hu

https://noklapja.nlcafe.hu/szerintem/2019/02/28/nyaki/ 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.