Azt egyetlen szociális szervezet sem tudja pontosan megmondani, hány hajléktalan ember él Magyarországon, a Február Harmadika Munkacsoport azonban 1999 óta minden év február harmadikán felméri, hogy az adott pillanatban mennyien élnek fedél nélkül az országban.

Az idei felmérésben 8568-an vettek részt, február 3-án tehát legalább ennyien biztosan hajléktalanok voltak, ismertette a 21. adatfelvétel eredményeit a munkacsoport vezetője, Győri Péter csütörtökön. A megkérdezettek közül 6268-an éltek hajléktalanszállón, 2300 embert pedig az utcán értek el. A hajléktalanság kapcsán sokan hajlamosak a fővárosra koncentrálni, azonban fontos adat, hogy a válaszadók nagy része, 5166 ember vidéki volt. 

Három csapás

A felmérésről szóló sajtótájékoztatónak a “Harmadszorra sem ez a megoldás …” címet adták, utalva arra, hogy az elmúlt években, három lépésben az egész országban büntethetővé tették az életvitelszerű közterületen tartózkodást. Először 2012-ben engedélyezték a helyi önkormányzatoknak, hogy rendeletet alkossanak erről, amit hiába semmisített meg az Alkotmánybíróság, 2013-ban egy Alaptörvény-módosítással újra engedélyezték. Harmadik csapásnak a 2018. október 15-én hatályba lépett törvényt nevezik, amely mindenhol betiltotta az utcai hajléktalanságot, már helyi rendeletekre sincs hozzá szükség. (Arról, hogy a felmérés készítésében is részt vevő Gurály Zoltán szerint miért problémás a törvény, ebben az interjúban olvashat. Egy másik cikkben pedig jogászokkal beszéltük át, mi a gond a tiltással). 

A felmérésből kiderült, hogy az elmúlt évben összességében csökkent a közterületen élő, vidéki hajléktalanok száma, miközben Budapesten többen lettek. 

A csökkenés 2015 óta figyelhető meg, a kedvező munkaerőpiaci mozgások következtében ugyanis a munkaképesebbek kikerülhettek a hajléktalan létből. Más kérdés, hogy ők milyen körülmények között laknak, Győri Péter szerint sokan konténerekbe és tömegszállókra kényszerülnek a munkáért cserébe. 

Nem a büntetés miatt mentek be a szállókra

A kutatók külön kíváncsiak volt arra, hogy a hajléktalanok bementek-e a szállókra a tavalyi hajléktalantörvény elfogadása után. A szállások adatai szerint Budapesten kevesebb fedél nélküli ember vette igénybe az éjjeli menedékhelyet, mint az azt megelőző három év bármelyikében. A törvény bevezetése után körülbelül két hétig növekedett az igénybevevők száma, ami nagyrészt az időjárási viszonyoknak volt köszönhető, de ez a növekedés a hónap végére ki is fújt. (Ha érdekli, milyen körülmények uralkodnak a szállókon, ezt a riportunkat olvassa el! Ebben a videóban pedig egy hajléktalan pár mondta el, miért választják a szálló helyett inkább a sátrazást). 

Kiderült, hogy azok közül, akik a tavalyi tiltást megelőzően (október 15-e előtt) közterületen aludtak, minden harmadik embert figyelmeztettek ennek jogi következményeire, 46 százalékuk azonban még február elején is közterületen éjszakázott. Viszont vidéki városokban, például Miskolcon és Pécsen 70 százalék körüli ez az arány, ami azt mutatja, hogy vidéken sokkal szűkebbek a lehetőségeik, nem is nagyon volt hová bemenniük. (A pécsi hajléktalanhelyzetről szóló riportunkat itt olvashatja). 

Ezek után felmerül az a kérdés, vajon az emberek a jogszabály hatására mentek-e be a szállásokra. Az összes megkérdezettnek mindössze öt százaléka válaszolta, hogy október 15-e után azért nem aludt közterületen, mert attól félt, hogy megbüntethetik, a többiek más okból, többnyire a téli hideg miatt kerestek tetőt a fejük fölé. Az összes megkérdezett 69 százalékát pedig nem is figyelmeztették, és attól sem félt, hogy megbüntetik azért, mert közterületen alszik. A csekély gyakorlati hatás mellett elsősorban a félelem nőtt a körükben. 

Az nem igaz, hogy ne lett volna hatása a törvénynek, volt hatása, csak csekély, elsősorban a félelem nőtt az érintettekben

– mondta Győri Péter. Ráadásul a törvény elfogadása után hamar enyhült a rendőrség szigora is, már novemberben is alig néhány tucat hajléktalan embert figyelmeztettek. 

Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány elnöke szerint a hajléktalantörvény következménye, hogy a hajléktalanok vándorolni kezdtek így a segítők is alkalomszerűen találkoznak velük. Nem könnyíti meg a helyzetüket az sem, hogy vannak, akik a rejtőzködést választották, magánkézben lévő területekre húzódtak, mivel így a segítők is nehezebben találnak rájuk. “Négy-öt frekventált aluljáróból viszont valóban eltűntek a hajléktalanok” – mondta. Ahogy korábban bemutattuk, ez már a törvény elfogadását követő napokban is tapasztalható volt. 

A többség szerint a büntetés nem megoldás

A kutatók rákérdeztek arra is, hogy a hajléktalanok számára mi jelentene megoldást a helyzetükre. Közel 80 százalékuk szerint az emberi lakhatás biztosítása lenne a legfontosabb, és segíteni kellene a hajléktalanokat, hogy a munkájukból meg tudjanak élni. Elég sokan dolgoznak közülük, de a munkabérük gyakran még az ennivalóra sem elég, nemhogy a lakhatásra. A többség elutasította azt, hogy a büntetés jelentené a megoldást.

Érdekes módon a hajléktalanok tíz százaléka szerint viszont inkább büntetni, mint segíteni kellene őket, és ugyanilyen arányban mondták azt is, hogy az életvitelszerű közterületen tartózkodást börtönnel kellene büntetni. A felmérés készítői szerint ezt leginkább azok mondják, akik jobb minőségű szállón élnek, és jó ötletnek tartanák bekényszeríteni oda a többieket is.

A szociális segítők legtöbb esetben az egyéni szociális munkát, a pénzbeli támogatást és a megfelelő lakhatás biztosítását látják szükségesnek. Szintén sok esetben – elsősorban a szállókon lakók körében – pszichiátriai, addiktológiai kezelésre, gyógyításra, sőt ápolás-gondozásra is szükség lenne. Mivel a munkaképesebbek kikerülhettek a hajléktalan létből, az idősebbek, a fizikai és mentális fogyatékkal élők, a tartósan betegek, a függőségben szenvedők aránya jelentősen megnőtt a hajléktalanok körében.

Továbbá fény derült arra, hogy minden negyedik ember olykor éhezik, tíz hajléktalan közül négy ember feküdt kórházban az elmúlt évben, sokakat ér abúzus a közterületeken, akár hatósági személyek részéről. A fiatalabb hajléktalanok körében jelentősen megnőtt az iskolázatlanok aránya, ami kihat arra, hogy mennyire tudnak kitörni a jelenlegi élethelyzetükből.

Az idei és a korábbi évek kutatási eredményeit itt olvashatja el részletesen.

Forrás: Zsilák Szilvia - abcug.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.