Dr. Csernus Imre szakmai vezetésével létrejött alapítványnál, “A HELY”-ként emlegetett Magadért Alapítványnál jártunk, ahol Rendi Marival, a szervezet vezetőjével beszélgettünk. Az alapítvány 1998-ban jött létre azzal a céllal, hogy támogatást nyújtson azoknak a függőséggel élőknek, akik valamilyen formában elkezdtek saját felépülésükön dolgozni.

Csernus doktor rendszerként tekintett a családra és fontosnak tartotta, hogy a hozzátartozókat is bevonja az épülés folyamatába. 2000-ben Magyarországon elsők között indított el egy hozzátartozói csoportot, ami a mai napig nagy segítséget jelent a függő családtagokkal élők számára.

Milyen kapcsolat van a családi környezet és a függőség kialakulása között?

Rendi Mari: Mi a családra, mint dinamikus, folyton változó élő rendszerre tekintünk. A születésünk pillanatától egészen a halálunkig képesek vagyunk változni és fejlődni. A függőségek a családon belülj önnek létre, ott tartódnak fenn, ugyanakkor ezen a rendszeren belül van a legnagyobb esély a felépülésre is. Mindannyian egy függő viszonyba születünk, ami nem baj, mert folyamatosan függünk valamitől az életben. Itt az a kérdés, hogy ez az egészséges függés, mikor fordul át függőségbe?

Ha a családba új tag születik, arra hatással van a családi környezet érzelmi, értelmi, fizikai állapota. Az újszülött pszichés fejlődését, biztonságos kötődését és a bizalom kialakulását elsősorban az édesanya érzelmi állapota befolyásolja, ugyanakkor hatással van rá a szülők között jelenlevő érzelmi dinamika is.

Ha az anyában, a családi kapcsolatokban feszültség, szorongás van, vagy negatív érzelmekkel terhelt a környezet, akkor arra a baba a saját megoldásaival tud reagálni. Itt már deficitek alakulhatnak ki a személyiségfejlődés területén, amit később a családon kívüli környezet, az óvoda, az iskola és a barátok is döntően befolyásolnak.

Meg tud úgy változni egy negatív érzelmekkel terhelt család, hogy a függő is változni tudjon benne?

RM: Az a személyes és szakmai tapasztalatom, hogy a változás életünk egyik legfontosabb feladata. Az az életfeladatunk, hogy megtanuljunk alkalmazkodni a különböző nehézségekhez. Ehhez mindig változásra van szükségünk, ami persze komoly erőfeszítést igényel a részünkről, de mindannyian képesek vagyunk rá. Ez lépésről lépésre tud megtörténni.

Le kell bontanunk hozzá a régi működésmódunkat és megoldási eszköztárunkat. Rá kell tekintenünk saját lelki folyamatainkra, sorsunkra, hogy azt mondhassuk: igen, ez volt eddig, de nem kell, hogy továbbra is így legyen. Ez egy kőkemény munka és egy új életvitel elsajátításának tanulási folyamata. 

Fotó: VS.hu/Mudra László 

A függőség öröklődik?

RM: A legtöbb esetben a függők szüleinek és hozzátartozóinak is van egy csomó érzelmi deficitje, traumája, amivel nem nézett még szembe. Ebben az esetben a függő visz tovább olyan negatív mintákat, érzéseket és gondolatokat, amikkel a családtagjai nem foglalkoztak addig. Az érzelmi terheket így átörökítik.

Miután a családban nincsenek jó megoldási eszközök ezeknek az érzéseknek a kezelésére, a szülők inkább hárítanak. Komoly konfliktusok formájában vezetik le a feszültséget, amit persze a gyerek érzékel, rajta csapódik le, és mivel ő biztonságot keres, elkezd „tünetelni”.

Ez megjelenhet kezdetben magatartásproblémákban, agresszív/visszavonuló viselkedésben vagy folyamatos betegeskedésben. A gyerek tudat alatt ezeken a tüneteken keresztül próbálja jelezni, hogy valami nincs rendben a családi rendszerben.

A szülők többsége azonban erre nem nyitott és a gyereket kezdik el ide-oda hordozgatni mondván, hogy valami baj van vele. Fontos lenne, hogy ekkor a szülők is megfelelő segítséget kapjanak. Sokan ezt nem akarják meghallani és fel vannak háborodva, ha azt mondják nekik, saját magukkal kezdjék a változást. Ez egy nagyon komoly hárítás a szülők részéről.

Mi lesz azzal a gyerekkel, aki „tünetel” és hárítással reagálnak a szülei?

RM: Ahogy elkezd cseperedni, előbb-utóbb egy olyan világot teremt magának, ahová a szülő szeretné, de már nem tudja követni. Jellemzően serdülőkorban ehhez egy olyan területet választ magának, ami illik a mentalitásához. Aki kockázatkerülő, arra inkább a depresszió, kényszeres viselkedés, számítógépfüggés lesz jellemző, a kockázatkeresők pedig a kémiai szerek és az agresszív viselkedés felé fordulnak.

A szülők ekkor azt veszik észre, hogy azok az eszközök, amikkel addig fegyelmeztek, már egyáltalán nem működnek. Egyre nagyobb lesz a gyerek ellenállása és egyre mélyül a szakadék közte és a szülei között. Ekkor komoly változásokra van szükség: rá kell tekinteni az egész család dinamikájára.

A szülőknek megfelelő eszközöket kell keresniük ahhoz, hogy változás történhessen. Az a tanács tehát, hogy beszélgess többet a gyerekkel vagy figyelj oda rá jobban, itt már nem sokat ér. A fő kérdés ekkor az, hogyan lehet másképp csinálni?

Milyen eszközökre van szükségük a szülőknek a változáshoz?

RM: Elsőként elkezdhetik felismerni, megfogalmazni és megélni a félelmeiket. Ez nagyon fontos, mert saját tapasztalást jelent. Ekkor felismerhetik a rosszul működő megoldásaikat, játszmáikat, amiket megállíthatnak. Képesek megtanulni egy hatékony kommunikációt és viselkedést. Ennek következtében egyre kevesebb feszültség jelenik meg a családi rendszerben. Ilyen például, amikor az anyuka nem mos tovább a 30 éves gyerekére és megtapasztalja, hogy ettől nem dől össze a világ.

Ezek az apró változtatások elég hamar jelentős átalakulásokat hoznak. „A HELY”-en működő hozzátartozói csoportban azt látom, hogy nagyjából egy év kell, mire felismerhetőek és átalakíthatóak ezek a régi, nem jól működő dinamikák a kommunikáció, a viselkedés, a gondolkodás és az érzelmek területén.

Ez segíti a függőt a felépülésben?

RM: Az segíti, hogy megtapasztal egy következetes, hiteles szülői magatartást. Azt gondolom, hogy a legnagyobb hiány ezekben a családokban a következetesség. A szülők többsége nagyon sokszor fenyeget szankciókkal és büntetéssel, de végül nem tartja be őket.

A gyerek el akarja hinni a szülőnek, amit megígért, mert vágyik arra, hogy legyenek megfelelő keretek és határok, amikhez igazodni tud. Ezeknek nem kell merevnek lenniük, de ha valami úgy van, akkor az legyen is úgy, mert ez adja meg a gyerek biztonságérzetét.

A függőség lehet fejlődési lehetőség az ember számára?

RM: Igen, úgy gondolom, hogy ez nagyon komoly fejlődési lehetőség mindenki számára. Azt szoktam mondani, hogy nem csak a krízisben, de minden veszélyes helyzetben benne van az esély lehetősége. Magában a veszély szóban is benne van az esély szó. Ekkor kapunk lehetőséget arra, hogy megnézzük, mire vagyunk képesek, milyen tartalékaink és egyéb megoldásaink vannak.

Persze ez meg van terhelve erős érzelmekkel, ijedelmekkel és félelmekkel. Amikor ezek kezelhetővé válnak, ott az esély, hogy önmagunkkal legyünk elsősorban biztonságban. Hozzátartozóként követendő példává válhatunk, ami jó minta a függő számára.

Szerencsére a mai világban egyre hamarabb kérnek segítséget a hozzátartozók, mert egyre nagyobb és szélesebb tárháza van annak, ahová fordulni lehet. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy nagyon ritka az, amikor első körben elmegyek valakihez és rögtön ő lesz számomra az ideális segítség. Ilyen is előfordulhat és lehet, hogy ez elég. De azt látom azokon a függőkön, akik már sok-sok éve benne vannak, hogy ez is egy folyamat.

Egyrészt a visszaesés miatt, másrészt, mert mindig van egy illeszkedési időszak a segítővel. Ez kell ahhoz, hogy kialakuljon az a bizalmi légkör, amiben később együtt tudnak dolgozni a felépülésen. Lehet, hogy több helyet, több szakembert is ki kell próbálnia a függőnek, de az a lényeg, hogy keresse a számára megfelelő segítséget. Az a legfontosabb, hogy ott álljon mögötte a saját motivációja.

A képen balról: Rendi Mari, Dr. Csernus Imre és Hassay Zsófia (a VI. ker. Polgármestere)

Mi úgy gondoljuk, hogy a függőség egy betegség, ami nagyon jól kezelhető. Ez alatt azt értem, hogy egy függő embernek, ha fel akar épülni, folyamatosan figyelnie kell magára. Ki kell alakítania az önismeret által egy önreflexiós képességet. És mivel állandóan figyel magára, ezért a személyisége is folyamatosan fejlődik.

Ez a függőségben rejlő lehetőség, ami elindít az élethosszig tartó fejlődés és változás útján. Ebben az esetben a függő elkerülheti, hogy a saját sérüléseit átörökítse a gyermekének.

Hol van az a pont, amikor egy függő tényleg változni akar?

RM: Úgy gondolom, hogy ez mindenkinél máshol van. Ehhez nagyon sok mindennek kell történnie. Vannak, akik először saját erőből próbálják meg. Akkor jön el az igazi igény erre, amikor bevallják önmaguk számára, hogy tehetetlenek. Ekkor úgy érzik, hogy most már történjen bármi, de elég abból, ahogy eddig volt.

Ez sokszor nagyon komoly haraggal és dühvel párosul, ami nem baj, mert ezzel már lehet önismeretben dolgozni. Ebben jelentős szerepe van a hozzátartozóknak, akik a saját változásuk révén, a játszmák megállításával segíthetik függő hozzátartozójukat a saját életükért való felelősségvállalásban.

Május 12-én részt vesztek a második nemzetközi Vállalom Magam Napon. Mit reméltek ettől a kezdeményezéstől?

Szakmai összefogást és kommunikációt a hasonló célért dolgozó szervezetek között. Itt van például a biofű, vagy a dizájner drogok esete, amik napjainkban egyre jobban terjednek. Ezek gyakran drasztikus testi-lelki tüneteket okoznak és durván belenyúlnak az ember személyiségébe, súlyos mentális problémákat okozva.

„A HELY” nincs arra felkészülve, hogy ezeket a nehéz lelkiállapotokat kezelni tudja. Nagyon fontos, hogy legyen ehhez egy jó háttérsegítség, ahová tovább tudjuk irányítani az embereket megfelelő segítségért. A rendezvényen kapcsolatot tudunk építeni azokkal a szervezetekkel, akik ezekre a lelki válságokra specializálódtak. A megfelelő ellátás után vissza tudnak jönni hozzánk, hogy a függőségükön dolgozzanak.

Forrás: Fehér Csilla - blog.integraltakademia.hu