A függőség nemcsak a személyiségre, de az emberi viszonyokra is nagyon káros hatással van. Bizalomvesztés, elhidegülés, magány. Ezeket a mélységeket Csilla is megélte, amikor alkoholfüggőséggel küzdött. Függőségét maga mögött hagyva újjáépítette életét, történetével másoknak is segíteni szeretne az első lépések megtételében. Újrakezdésről, elhatározásról beszélgettünk Balogh Csillával, a Richter Főnix Közösség tagjával. (x)

A Bikalon élő nő számára a fordulópont akkor érkezett el, amikor betegsége már igencsak megrontotta a kapcsolatot szeretett kisfiával. Sőt egy alkalommal a gyerek a lépcsőn leesett, ájult édesanyját találta meg lakásukban. Csilla ekkor döntött, és fordult szakemberhez. Immáron tíz éve nem fogyaszt alkoholt, és évek alatt sikerült gyermekével is újraépíteni kapcsolatát. Ő nem csak akart, de mert is segítséget kérni.

Bikalon éltek, ahol a lakosság száma alig haladja meg a 700 főt. Ilyen kis településen szinte mindenki ismer mindenkit. Ilyen környezetben az újrakezdés megélése is más. Milyenek voltak a helyi visszajelzések, hogyan fogadták a gyógyulásodat?

A közvetlen környezetem és a baráti köröm ismeri a történetemet, tudják min mentem át és hol tartok most. Ők örülnek velem együtt és elfogadnak, a negatív véleményeket pedig elengedem. Úgy gondolom, a rossz megjegyzésekkel nem kell foglalkozni, legyen ez annak a problémája, aki így reagál. Fontos az, hogy én tudom min mentem át, miért küzdöttem és mit értem el. Akik ezt nem akarják elfogadni, azokat magukra kell hagyni a véleményükkel.

Csilla ma már csak a pozitív dolgokra koncentrál

Mindenki megteheti, és én is így élek, hogy a pozitív dolgokra koncentrálok, a negatívakkal pedig nem foglalkozom. Sok olyan visszajelzés van például a baráti körömből, vagy egy a terápián megismert orvostól, hogy abszolút pozitív példaként tekintenek a történetemre. Volt olyan is, hogy én tudtam segíteni. Egy helyi, bikali személy például, aki ismerte a sztorimat, tőlem kért tanácsot, hogy függőség esetén hova lehet fordulni.

A te történetedben fontos szerepet játszik a gyermekeddel való kapcsolatod. Az alkoholfüggőség erre a területre is kihatott. Mesélnél egy kicsit arról, hogyan alakult, hogyan változott az anya-fia kapcsolatotok a betegség folyamán?

Az döbbentett rá, hogy nem szabad így folytatnom tovább az életem, amikor a lakásunk lépcsőjéről leesve, ájultan talált rám a gyermekem. Rossz volt megtapasztalni, hogy a kisfiamra vagyok utalva, aki akkor még nagyon kicsi volt, főként ahhoz, hogy egy ittas felnőttet gondozzon. Mai napig talán ez az egyik legfájdalmasabb dolog számomra, hogy a gyerekemnek ezt végig kellett élnie.

A függőségem előtt a kisfiammal gyakorlatilag mondhatjuk úgy, hogy szinte szimbiózisban éltünk. Nagyon sokat voltunk együtt, számára én jelentettem mindent. Amikor aztán egyre mélyebbre kerültem az alkoholizmusban sajnos ez a kapcsolat elkezdett nagyon megromolni. Miután kigyógyultam a függőségből hét év kellett ahhoz, hogy vissza tudjuk építeni a kapcsolatunkat a betegség előtti szintre. A fiam ma már nemcsak az anyát látja bennem, hanem azt a küzdelmet is, amit a függőség legyőzéséért folytattam. Tisztel ezért, büszke rám, hogy fel tudtam állni, és ez nagyon jó érzés.

Fia elismerése sokat jelent a számára 

Betegség, főként függőség esetén igencsak jellemző a tagadás, az elzárkózás. Sokan ahelyett, hogy segítséget kérnének, inkább önsajnálatba menekülnek. Te azonban döntöttél és szakemberhez fordultál. Mi motivált ebben?

Amikor szembesültem azzal, hogy ha így folytatom, akkor egyrészről nincs megállás, másrészről pedig nagyon súlyos kimenetele lesz a folyamatnak, akkor tudtam, hogy muszáj szakember segítségét kérnem. Az járt ekkor az eszemben, hogy nem engedhetem meg magamnak ezt az egészet. Ott van a kisfiam, akiért felelősséggel tartozom, anyaként gondoskodnom kell róla, és tennem kell azért, hogy az életem tényleg élhetővé váljon.

Hogy zajlott a gyógyulás? Mennyire volt küzdelmes a függőség megszüntetése?

Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem volt nehéz. Amint elkezdtem a terápiát már az első napoktól kezdve el tudtam engedni az iváskényszert. A segítségnek és a döntésemnek is köszönhetően sikerült tudatosítanom magamban, hogy nincs szükségem italra, hogy elviseljek akár nehezebb dolgokat is. És azóta sincs olyan gondolatom, vágyam, hogy jó lenne ismét alkoholt fogyasztani, pedig történtek nehézségek az életemben. Elvesztettem édesanyámat és szklerózis multiplexet diagnosztizáltak nálam. De ekkor sem jutott eszembe, hogy alkoholhoz nyúljak.

Elmondása szerint soha többet nem nyúlna az italhoz 

Sajnos sokszor előfordul, hogy a nehézségekről, válsághelyzetről nem szívesen beszélünk, mert azt gondoljuk, hogy gyengeségünk révén mások szemében is kevesebbek leszünk. Pedig talán sokkal nagyobb erőt, és értéket jelent, ha be merjük vállalni a rossz dolgokat is, és nyíltan beszélünk róla. Miért döntöttél úgy, hogy csatlakozol a Richter Főnix Közösséghez és beszélsz életed nehézségeiről?

Azért gondoltam fontosnak, hogy megismerjék a történetemet, mert Magyarországon az alkoholizmus nagyon sokakat érint. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a legtöbb család valamilyen módon érintett a témában és kénytelen megtapasztalni ennek a problémának az árnyoldalait. Ezen felül úgy vélem, hogy abban is segíthet a történetem másoknak, hogy felismerjék a problémát és egyúttal megtudják azt is, hogy van kiút, van lehetőség, járható út, amit el kell kezdeni. A valós történet, személyes életpélda mindenképp motiváló lehet.

A válságban lévő ember gyakran érzi azt, hogy egyedül van a problémájával. A Richter Főnix Közösségnek milyen hatása lehet rájuk nézve?

Hiszek a közösség erejében, úgy gondolom szinte elsöprő ereje tud lenni akár még egy kis baráti társaságnak is. Ha ugyanis azt tapasztalod, hogy kiállnak melletted, támogatnak, akkor az hatalmas lendületet adhat. Ha egy olyan közösség jön létre, amiben több pozitív példa is van, az több oldalról is megtámogathatja az elbizonytalanodó, problémával küzdőt, és így könnyebben található meg a helyes irány is.

Mit tanultál az újrakezdésből? Átformált, akár a gondolkodásban?

Alapvetően nem lettem más, inkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy sikerült visszanyerni a régi egyéniségemet, a határozott, tenni akaró, közösségi embert, aki a betegség előtt voltam.

Forrás: adme - femcafe.hu