– Hiába tudjuk egy páciensről, hogy ha nem kapja meg azt a terápiát, amire szüksége van, és elhagyja a gyógyszerét, akkor előfordulhat, hogy máskor is elkövet valamilyen erőszakos bűncselekményt. A rendszerből azonban hiányzik az ambuláns, kötelező gyógykezelésre vonatkozó megfelelő szabályozás, ezért miután kiengednek egy ilyen beteget, nem kötelező megjelennie az orvosnál. Így nem követik nyomon a további terápiáját – mondta el lapunk Molnár Károly pszichiáter, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke. Kiemelte: hosszú ideje küzdenek azért, hogy a törvényalkotó változtasson ezen. 

A szakembert annak kapcsán kérdeztük, hogy szombaton Tornyospálcán a 36 éves T. Béla több késszúrással végzett 64 éves édesapjával. A férfit a rendőrök a helyszínen elfogták. Kiderült, hogy 2003 augusztusában a barátnőjét ölte meg, kóros tudathasadásos elmeállapota miatt azonban 2004-ben jogerősen felmentették. A bírói tanács elrendelte kényszergyógykezelését, a Blikk.hu szerint azonban nem sokkal később szülei gyámsága alá helyezték. 

– A jogszabályi környezet jelenleg nagyon keményen meghatározza, hogy mit tehetünk, hogy juthatunk el egy beteghez. Rendszerszintű problémát vet fel, hogy nem tudjuk megelőzni az utóbbi időben előfordult tragikus eseményeket. Hiába jelzi egy lakóközösség, az önkormányzat és a rendőrség is, hogy valakivel gond van, valószínűleg betegségtől szenved, nincs jogom odamenni és megvizsgálni – fejtette ki Molnár Károly.

A bal oldali házban történt a gyilkosság

Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet 

 

Jelenleg ha a kényszergyógykezelés során azt mondják a szakértők, hogy a beteg már letöltötte a rá kiszabott büntetést (ha egyáltalán volt ilyen) és olyan állapotban van, hogy már kiengedhető, elbocsátják. Ilyenkor eltűnik a rendszerből.

– Ha pszichiáter vagyok, időnként döntenem kell arról, hogy a beteget bezárom egy zárt intézménybe, de a szabadságjogainak korlátozása nem orvosi, hanem bírói döntés lehet csak – szögezte le Molnár Károly. A szakember szerint T. Béla esetében ismét a bíróság dönt arról, hogy megint az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI) kerül-e, azt azonban nem tudni, hogy ha újra kikerül onnan, nem lesz-e ismét erőszakos.

A Magyar Pszichiátriai Társaság keddi sajtótájékoztatóján Purebl György, a társaság jelenlegi elnöke arról beszélt: hazánkban komoly ellátási problémákat okoz, hogy kevés pszichiáter dolgozik ahhoz képest, hogy a mentális zavarok előfordulása folyamatosan nő. Hangsúlyozta: növelni kellene a kapacitást, és a felhasználható forrásokat. A szakemberek ugyanis gyakran saját költségen mennek házhoz a gondozott betegekhez, mert ezt már nem finanszírozza az állam.

Az elnök szerint a pszichiátriai zavarok 70 százaléka gyerek- és serdülőkorban alapozódik meg, ezért is lenne fontos, hogy ők megfelelő segítséget kaphassanak az ambuláns ellátás során. Nem kezelni valakit sokkal drágább ugyanis, mint kezelni, hiszen megfelelő ellátás hiányában felnőttként hosszú időre kieshet a munkából. Purebl György beszélt arról is a rendezvényen, hogy hiába kapja fel a média a pszichiátriai betegséghez kapcsolódó bűncselekményeket, valójában a pszichiátriai betegek között sokkal kevesebb az erőszakos cselekmény, mint az ilyen szempontból egészséges társaik között. A többségük ezeknek a betegeknek inkább áldozat lesz, mert nem tudja megfelelően megvédeni magát.

Molnár Károly arra hívta fel a figyelmet: a pszichiátriai gondozók kapacitásuk csupán töredékén tudnak most működni, egyharmadában tudnak csak otthonlátogatásra is menni a pszichiáterek. Pedig ennek óriási jelentősége lehetne a megelőzésben.

Babarczy Eszter, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem adjunktusa, aki maga is felvállaltan bipoláris zavarral küzd, a sajtótájékoztatón kifejtette: Magyarországon a rászoruló több százezer ember töredéke jut csak pszichiátriai ellátáshoz. Ez nagyrészt a megfelelő állami támogatás hiánya miatt van így. Enélkül pedig hamar kiesnek az oktatásból, akár már a középiskolát sem fejezik be, és így az állapotuk a későbbi munkájuk minőségére is kihat. Többségük próbálja eltitkolni, hogy valamilyen nehézséggel küzd.

A sajtótájékoztatón a szakemberek kitértek arra is: a mentális zavarok gyakorisága soha korábban nem látott módon emelkedik. A WHO adatai alapján 2013-ban a tartós munkaképesség-csökkenés 21,2 százalékát világszerte a mentális zavarok okozták. A depresszió gyakorisága 1990 és 2013 között 53 százalékkal nőtt, ma Magyarországon ez a tartós munkaképesség-csökkenés harmadik leggyakoribb oka.

Nemrégiben beszámoltunk arról is: ugyan csökkent az öngyilkosságok száma, de még így is nagyon sokan vetnek véget önkezükkel életüknek. A legfrissebb adatok szerint 2016-ban 1317 férfi és 446 nő halt meg emiatt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.