Felépülő alkoholfüggők egyes csoportjainál megfigyelték, hogy más függőségek alakulnak ki. Ilyen a munkaalkoholizmus vagy a futásfüggőség. Ismertem egy 60-as évei elején járó, felépült alkoholfüggő férfit, akinél futásfüggés alakult ki. Addig nem érezte kiegyensúlyozottnak magát, amíg le nem futott naponta több tucat kilométert. Egy idő után rájött, hogy a futás ugyanolyan szerepet kezd játszani az életében, mint korábban az alkohol. Kialakult valamiféle tolerancia, ami miatt emelni kellett a napi futásadagját.

Ahogy korábban az alkoholnál is megtette, megpróbálkozott kontrollálni a „teljesítményét”: itt előre eldöntötte, hány kilométert fog futni, és a hétvégét inkább a családjával tölti, nem magányosan a futással. Azonban – ahogy az ivásnál is történt – többet teljesített a tervezettnél, és hiába lettek volna más, személyes ügyei, inkább futott. Felismerte azt is, hogy a futással az intim, személyes helyzetek elől menekül. Mindez odáig fajult, hogy az ország, majd pedig a környező országok nagyobb városaiban is futott, már naponta többször, de ez sem hozott megnyugvást.

A Névtelen Alkoholisták önsegítő csoportjának tagjaként a találkozókon elmondta ezt a problémáját, és így tudott vele megküzdeni. Ugyanazt az utat járta végig, mint az alkohollal. Ez az út pedig a futás és ezzel kapcsolatban az életvezetése feletti kontrollvesztés beismerését jelentette, majd pedig végighaladt a 12 lépéses programon, immár a futást állítva a középpontjába.

Sokszor nem ilyen feltűnő a „szenvedélyváltás”. Ha egy alkohol- vagy drogfüggőből munkamániás lesz, azt elismeri, sőt jutalmazza a környezete. A kemény munka társadalmi presztízst jelent: „tisztes addikció” – szokták mondani róla. Csak önismereti munkával vagy segítő csoporttól kapott visszajelzésekből jöhet rá valaki, hogy valójában nem szorgos munkavégzésről van szó, hanem munkaalkoholizmusról. A „munka” jó ok és ürügy arra, hogy elkerüljük a személyes bekapcsolódást igénylő helyzeteket; hogy kontrollálható világba húzódjunk vissza a mindennapok problémái elől. Amint felismeri valaki ezeket a „tüneteket”, máris könnyebb változtatnia a viselkedésén.

Körkörös kényszerek

A szenvedélyváltás nem mindig ilyen egyirányú folyamat. Lehet körkörös, egy-egy szenvedélybetegség vagy függőségi állapot elmúlhat, egy másik megjelenhet, majd a folyamat újraindulhat. Az egyik betegem 32 éves heroinfüggő férfi volt. A gyógyulási fázisban gyógyszerfüggőség alakult ki, valamint két viselkedési függőség. Az egyik a kóros vásárlás volt: napi több ezer forintért vett olyan tárgyakat, amelyekre semmi szüksége sem volt, és a vásárlást szinte azonnal meg is bánta. Az impulzív vásárlási rohamai okozta rossz érzések újabb vásárlási szándékot váltottak ki.

E kényszer mellett egy másik szenvedély is kialakult: a szexaddikció. Leküzdhetetlen késztetést érzett arra, hogy peep show-kba járjon, és ott önkielégítést végezzen. És tudta, hogy otthon várja a felesége, akivel – elmondása szerint – jó volt a szex. Ez kettős bűntudatot alakított ki nála: egyrészt a peep show-beli önkielégítés miatt, másrészt pedig azért, mert mindezt a felesége megcsalásaként élte meg. Az impulzív késztetés – elrohanni a peep show-ba – leküzdhetetlennek bizonyult. Néha megpróbálta a vásárlással kompenzálni, vagy nagyobb mennyiségű gyógyszert bevenni: vissza-visszatért a gyógyszerfüggősége, sőt a heroinfüggősége is. Hiába alakult ki nála „belátás”, hogy amit tesz, azzal árt magának is, a feleségének és a gyerekeinek is, ez nem volt elég.

Hosszabb terápiás munka kezdődött el, ahol ezek a függőségek változatos formában és kombinációkban jelentek meg. Végül, a tünetek csökkenésével a páciens kilépett a terápiás helyzetből, de nem vagyok nyugodt afelől, hogy ténylegesen meggyógyult. Persze, mondhatjuk, hogy a heroinfüggőségnél a vásárlási kényszer, de még a szexaddikció is jobb. Igen, legalábbis a társadalom számára, de nem biztos, hogy az érintett személy számára is. Lehet, hogy a társadalmilag jobban elfogadott, kevésbé stigmatizált, vagy éppen elrejthetőbb szenvedélyek és függőségek ugyanolyan problémákat okoznak, mint a „hagyományos” kémiai függőségek.

Spicces jó fejek, nagyvilági szexfüggők

Ezért jelent meg a szakirodalomban az a nézet, hogy létezik addikciós személyiség. Alan R. Lang amerikai szakember 1983-as könyve olyan személyiségtípust írt le, amelyik hajlamosít mindenféle addikcióra, és ha az egyikből „kigyógyul”, akkor másik jelenik meg. Az ilyen személy nem képes a vágyait késleltetett formában kielégíteni, impulzív viselkedéseit pedig nem képes kontrollálni. Olyan körfolyamatot látunk, amikor valamilyen – más számára jelentéktelen – bántás, narcisztikus sérelem hatására alakul ki az impulzív viselkedés. Ez a szenvedély vagy a függőségi magatartás kirobbanását jelenti, ami után bűntudat és lelkifurdalás következik, melyek önmagukban is képesek a szenvedély vagy a függőség fenntartására, hiszen olyankor ezek a rossz érzések csökkennek.

Az ilyen emberek félnek a visszautasítástól, mások negatív véleményétől, ezért is keresnek valamilyen – a hitük szerint – vonzó viselkedést, hogy kivívják a társaik elismerését. Ők lesznek a „spicces jó fejek”, a „tisztes munkaalkoholisták”, a „nagyvilági szexfüggők”. Ha ilyen személyiségtípust feltételezünk, akkor a gyógyítás nem irányulhat egy-egy szenvedély kezelésére, hiszen ha a személyiség nem változik, a szenvedélyek és a függőségek iránti vágyódás sem változik.

Képesnek lenni a változásra

Más szakemberek, sőt felépült szenvedélybetegek viszont azt tartják, hogy az addikciós személyiség feltételezése csak arra jó, hogy egyes embereknél csökkentsük azt a felelősséget, amit a szenvedélyük vagy a függőségük jelent. Nem ők a felelősek, nem ők a hibásak, hanem így születtek. A vitát nehéz eldönteni.

De akár létezik ilyen személyiség, akár nem, a szenvedélybetegségek kezelése során a felelősség, a „képes vagyok a változásra” motivációjával mindig foglalkoznunk kell. Ha az adott személy képes reálisan felfogni a környezetétől érkező jelzéseket, ha a gondolkodását nem befolyásolják olyan hiedelmek, amelyek egy-egy szenvedélyt vagy függőséget vonzó színben tüntetnek fel – például, amitől az élete „izgalmasabb” vagy ő maga „érdekesebb” lesz –, akkor képes lesz kontrollálni élettevékenységeit. Így megszakíthatja a függőségek egymást követő láncolatát, megszabadulhat kóros szenvedélyeitől.

Rácz József cikkéhez hasonló témáról – a függőségről, a szenvedélyről – itt olvashat. Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvashat, mely az időhöz: múltunkhoz, jelenünkhöz és jövőnkhöz való viszonyunkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk a Mindfulness-kalauz című könyvvel. Aktuális számunkat meg is rendelheti.

hvg