Avagy hogyan lehet segíteni annak, aki nem akarja…

 

Ezt a kérdést körülbelül hetente felteszi nekünk valaki. És ez az a kérdés, amire lehetetlen jól válaszolni. Lehet csomagolni és szépíteni a választ, de lehet nagyon röviden is válaszolni: sehogy.

Persze ezzel nyilván nem nyugtatom meg azokat a szülőket, akik a gyermekük életéért rettegnek, vagy azokat a feleségeket, akik szeretnének békében és nyugalomban élni azzal a férfivel, aki „különben jó ember”. De a segítséget mégsem lehet ráerőltetni senkire, az elfogadásához meg kell érni. A kényszermegoldások vagy a zsarolás általában nagyon rövid időre ér el eredményt, tartósan józan csak a saját akaratából tud lenni valaki.

És ráadásul bár igaz ez a válasz, mégsem teljes. Vannak elkerülendő hibák, amik késleltethetik az érési folyamatot és vannak lehetőségeid a gyorsítására is. Természetesen, mivel az emberek nem egyformák – még a szenvedélybetegek sem –, nincsenek, nem is lehetnek pontos menetrendek. 

 

Összeállítottuk viszont az általánosan érvényes “tízparancsolatát” a segítségnyújtásnak.

1. Nem lehet úgy megmenteni senkit, ha minket is menteni kell.

Bármikor és bármilyen témában akarsz valakin segíteni, először a saját biztonságodat vedd figyelembe. A hősiesség nem egyenlő a hülyeséggel, egy bajban levőből ne csináljunk kettőt. Főleg akkor ne, ha esély sincs arra, hogy az áldozatunkkal megmenthetjük a másikat.

Természetesen ez vonatkozik mindenféle fizikai mentésre is, de esetünkben nem csak arra. Ne vállalj be olyasmit, ami téged megvisel lelkileg, azért, hogy a másikon segíts. Te jó eséllyel előbb-utóbb belerokkansz, ő meg nem lesz jobban. Mire gondolok például? Összeházasodni, gyereket vállalni azért, hogy majd akkor kevesebbet iszik a másik. Feladni barátságokat, esetleg munkát, hogy több időt tölthess a neki való segítséggel. 

Szintén ide tartozik, hogy ne kezdj együtt inni a szenvedélybeteggel, vagy épp együtt drogozni vele.

2. Tudd meg, mivel állsz szemben

A tudás hatalom. Ismerd meg, hogy mivel állsz szemben. Ismerd meg azt a szert, amit használ (nem, nem kipróbálásra, csupán tudományos ismeretek megszerzésére gondoltam). Próbáld megérteni mi zajlik a háttérben, mit él át, akin segíteni akarsz, hogy hat rá a szer lelkileg és fizikailag.

Próbáld megérteni a saját szerepedet és helyedet az események alakulásában. Ez legalább olyan fontos része az ismeretszerzésnek, mint a szenvedélybetegről és a szenvedélybetegségről szóló tudás. Bár a hozzátartozók szerepéről még mindig nehezebb információt találni – de ez pont az az oldal, ahol jó helyen jársz.

3. Mérd fel az erőforrásaidat és a lehetőségeidet

Nincs olyan, hogy nincs erősséged és nincs semmi lehetőséged. Először az tűnik az egyetlen reményre okot adó mozzanatnak, hogyha leszokik a függő,  és az ember hajlamos arra, hogy görcsösen erre koncentráljon. Ebből szoktak adódni azok az ismétlődő, egyre ugyanazt hajtogató beszélgetések, amik nem vezetnek sehova, csak mindenki rosszul érzi magát tőlük.

Gondold végig azt is, hogy mi történik, ha nem szokik le a másik. Néhány kérdés, ami segít ebben:

Együtt tudsz / akarsz így is élni vele? Ha nem, mi kellene ahhoz (a leszokást leszámítva), hogy tudj?

Milyen lehetőségeid vannak kilépni a helyzetből? Megteremthető-e / működőképes lehet-e egy együtt, de mégis külön állapot? Mi kellene ahhoz, hogy ki tudj lépni? Kire számíthatsz? Milyen képességeid vannak, amit félretettél, hogy segíthess? Mit tudnál ebből aktivizálni?

Mik a kapcsolatotokban az erős pontok? Miért éri meg maradni? Mivel lehetne tovább erősíteni a kapcsolatotokat?

Ha a kapcsolaton és a külső körülményeken nincs lehetőség változtatni, mi segítene neked, hogy most, ebben a helyzetben jobban érezd magad?

4. Először magadnak kérj segítséget

Nem szégyen beismerni, hogy megrekedtél. Egy szenvedélybeteg mellett élve az ember sérül. Vagy már eleve sérülésekkel volt tele, azért ment bele a kapcsolatba. A szenvedélybeteg és a vele együtt élő, vagy szoros kapcsolatban lévő hozzátartozó közös táncot jár, amiből mindkét fél nehezen szabadul. Sokszor éppen a segítő szándékod az oka annak, hogy semmi sem változik, de ezt neked is nehéz lehet feladni.

Egy szó mint száz, ahhoz, hogy jól segíts, először magaddal kell rendben lenned. Ehhez jó kiindulás a levélsorozatunk, kattints, ha kéred!

5. Tanulj meg nemet mondani

Néha – sőt, egy szenvedélybeteg esetén legtöbbször – az jelenti az igazi segítséget, ha nem segítesz. Azonban az emberben sokszor kelt kényelmetlen érzést, ha egy kérésre nemet mond, vagy éppen hagyja, hogy egy rossz lépésnek következményei legyenek.

Meg kell tanulnod legyőzni ezt a rossz érzést,  már csak azért is, hogy a túlzásba vitt segítéssel ne árts magadnak (1-es pont, ugye). Nem adhatsz senkinek korlátlanul az idődből, energiádból, pénzedből.

Ráadásul biztos lehetsz benne, hogy hosszabb távon nem is segítesz azzal, ha megveszed neki az alkoholt, ha elintézed az elintézni valóit, biztosítod a kényelmes élet feltételeit. Gondolj csak bele: minek változna, hiszen ez így nagyon kényelmes.

6. Keress szövetségeseket

alószínű nem csak te aggódsz a párod / gyermeked / szülőd szenvedélybetegsége miatt. Keresd meg azokat, akikre szintén hatással van a hozzátartozód állapota. Beszéljetek a szenvedélybetegségről! Ennek kettős haszna van, egyrészt egyikőtök sem egyedül küzd, ha nem számít titoknak, tabunak a téma, másrészt ha együtt, egyféleképpen (és jól) próbáltok segíteni, nagyobb az esély a sikerre. Sok családban látom problémának, hogy a családtagok, barátok valamennyien segíteni próbálnak, de közben sikeresen kioltják egymás törekvéseit.

Lehet, hogy eleinte másként látjátok a beteg állapotát, a szükséges segítséget, az elégséges eredményt, meg úgy egyáltalán mindent, de ha megpróbáljátok a másik véleményét is meghallani, abból akár egy közös stratégia, egymás támogatása és végeredményként egy eredményes segítség is kisülhet.

7. Lépj hátrébb!

Nem tudom megfigyelted-e már, hogy az ember valahogy sokkal okosabb mások problémáival kapcsolatban, mint a sajátjaiban. A másik élete mindig egyszerűbbnek, könnye(bbe)n megoldhatónak tűnik, míg ha érintettek vagyunk, mázsás súllyal nyomnak minket a gondjaink. Éppen így van ez akkor is, ha a szerettünk van bajban – például alkohollal vagy droggal küzd.

Ez az egyik oka annak, hogy a külső segítők sokszor hatékonyabbak, mint a család, hiszen megvan a kellő távolság. De némi gyakorlattal te magad is megtanulhatsz hátrább lépni és kívülről tekinteni a problémáidra. Ehhez először is meg kell nyugodnod. Szellőztesd ki a fejed, vegyél néhány mély lélegzetet. Aztán képzeld bele egy barátod (vagy ellenséged) a te szituációdba, és adj neki tanácsot!

És most jön a legnehezebb része. Próbáld megvalósítani a saját tanácsodat, és kapcsold ki az agyad “igen, de” funkcióját.

8. Különítsd el az embert az állapotától

Van egy ember. Szereted. Hogy ezt honnan tudom? Ha nem szeretnéd legalább valahol a lelked mélyén, most nem olvasnád ezt a cikket. Egyszerűen nem érdekelne.

Minden esetre könnyebb szeretni Józsit, aki egy humoros, okos fickó, de alkoholproblémái vannak, mint Józsit, az alkoholistát. De könnyebb a határaidat is megtartani, ha ki tudod és mered mondani, hogy bár Józsit szereted, de nem tudsz és akarsz kiegyezni az általa fogyasztott droggal, vagy épp utálod a megbízhatatlanságát.

De ez a megközelítés kicsit a függő önsajnálatra való hajlamát is csökkentheti. Hiszen nem ő van elutasítva, csak egyes viselkedésmódjai. Ráadásul ha a saját személyisége részének, önmaga elválaszthatatlan tartozékának tekinti az alkoholizmust, vagy a drogfogyasztást, akkor nem fog akarni leszokni, eleve reménytelennek is látja.

Tudod, a gyerekek is úgy vannak vele, ha elég sokszor hallják, hogy rosszak és buták, hát ennek megfelelően fognak cselekedni is. Ez bizony felnőtt korunkra is megmarad, ezért (is) fontos minden ember számára a dicséret, az elismerés, és ezért tudnak olyan hatalmas rombolást véghez vinni a bántó szavak.

9. Kezeld felnőttként!

Ez azt is jelenti, hogy elég nagyfiú / nagylány ahhoz, hogy eldöntse, mennyit, mikor és miből óhajt inni, drogozni. Elég nagy ahhoz is, hogy ha a tettének következményei vannak, akkor viselje azokat. Ezért senki más nem tartozik felelősséggel. Igen, a nagykorú gyermeked kezét is el kell engedni. Minél korábban teszed ezt meg, annál jobb.

Amíg te vállalod a felelősséget a döntéseiért, addig nincs súlya a tetteinek. Nem kell következményekkel szembesülni. Ráadásul ha gyerekként kezelve őt mindenben te döntesz, neki csak az ivás /drogozás marad meg eszköznek az ellenálláshoz. Ezt ugyanis – akármit teszel, ő dönti el.

10. Maradj realista, de merj örülni az apró sikereknek!

Abból, ha egy szenvedélybeteg egy napig, egy hétig, egy hónapig nem iszik, vagy nem fogyasztja kedvenc drogját, nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Tudnod kell, hogy bármikor visszaeshet. De ettől még lehet élvezni a józan napokat, heteket. Tedd felejthetetlenné. Ne csak neki, magadnak is, sőt elsősorban magadnak. Töltekezz, meríts erőt, élvezd.

Örülj annak, ha elmegy orvoshoz végre, még ha 2 nap múlva újra be van állva, akkor is. Tett egy lépést jó irányba. Nem, ez nem a végállomás. Nem, nincs egyből minden rendben. De ha egyszer már elment, el fog menni megint. Nem lesz holnapra, egy hét múlvára, egy hónap múlvára tünetmentes. Lehet, hogy még mindig évek kellenek neki, de elindult. 

alkoholésdrog 

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr3312657381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása