Hogyan lehet leszokni az alkoholról? Megoldás-e ha mindent az orvosokra bízunk? Elég-e önmagában a beültetés? Többek között ezekről a kérdésekről ír új cikkében Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, felépülő függő, szenvedélybeteg segítő.

Szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, codein, morfium, methadon) valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Tapasztalatairól, valamint az állam és drogozás viszonyáról a Repülök a gyógyszerrel – A kábítószerezés története a szocialista Magyarországon című könyvben írt bővebben. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és több rehabilitációs intézetben eltöltött 40 hónap után már több mint 14 éve él szer- és alkoholmentesen, felépülésben.

Az aktív drog- és alkohol használatom során mindig kívülről vártam a megoldást. Csodagyógyszerről álmodoztam, ami elmulasztja a fizikai elvonást és a lelki fájdalmat, amit a szerek betöltöttek. Mindegy ki, csak ne nekem kelljen valamit csinálni, csinálja meg valaki vagy más a dolgot helyettem. Nekem ez a metadon volt, de erről majd máskor.

Nemrég volt nálam egy kliens, aki, amikor szembesült a tényleg nem könnyű helyzetével, megijedt a rá váró nehézségektől, nem jött vissza, ám pár nap múlva telefonált, hogy megoldódott a problémája, beültetést végeztek rajta, most már minden rendben lesz. (A beültetés során disulfiram nevű vegyületet juttatnak a bőr alá, ami alkoholfogyasztás esetén kínzó rosszullétet okoz, ezzel tartva távol a fogyasztót az alkoholhasználattól- a szerk.) Én evvel, megismerve életét, szkeptikus vagyok. 

Korábban több alkoholista kliensem, és más hozzátartozó is érdeklődött már, nem lehet-e az alkoholizmust, vagy más egyéb függőséget gyógyszeres kezeléssel vagy beültetéssel gyógyítani, véglegesen megoldani.

Véleményem szerint nem. Bizonyos esetekben a gyógyszer hasznos lehet az elvonási fázisban, ám utána szerintem nem javasolt, kivétel, ha kettős diagnózisú betegről van szó, ahol egyéb olyan pszichés problémák is jelen vannak, melyek kezeléséhez szükséges bizonyos gyógyszerek szedése. 

A gyógyszer, a beültetés csak tüneti kezelés. A gyógyszerek esetében gyakran alakul ki keresztfüggőség, ekkor az illető ilyenkor csak szert vált, és esetlegesen a gyógyszerek - főként nyugtatók, hangulatjavítók - rabja lesz. A beültetés esetén az illető félelemből nem iszik, és ez tapasztalataim szerint hosszú távon nem szokott működni. Egyes alkoholisták arról számoltak be, hogy vágták a "centit”: „Számoltam vissza a napokat, hogy mikor telik le az egy év, és azonnal inni kezdtem”, vannak, akik meg se várják, ráisznak, vállalva a biztos rosszullétet. Miért gondolom, hogy ez csak tüneti kezelés?

Mert az absztinencia elérése, a nem ivás kevés, önmagában nem elegendő!

Az csak a legelső lépés, az alap, de ha itt megáll a fejlődés, nem lép meg az illető bizonyos dolgokat, idővel garantált a visszaesés.

A sóvárgást nem lehet gyógyszerrel elmulasztani. A felépülés munka! Olyan munka, amit nem lehet megspórolni! Csupán akaraterővel nem lehet hosszú távon józannak maradni, bár nyilvánvalóan nincsen felépülés, ha az illető azt nem akarja teljes szívvel. Merő megfelelésből nem működik.

A laikusok gyakran mondják, „csak akarni kell”! Ez nem így van. A függőség betegség. Csak akarattal nem lehet belőle kigyógyulni, bár a függőknek a közvélekedés ellenére volt/van akaraterejük. Én bármi áron meg tudtam szerezni a használathoz szükséges nem kevés pénzt, drogot, kellékeket. Tettem mindezt leleményesen, kitartóan. A szerért bármikor, bárhova elmentem, nem ismertem lehetetlent. A függőségben nincsen szünnap, így a felépülésben sem.

Minél tovább próbáltam kontrollálni a használatom, minél inkább próbáltam kézben tartani az irányítást, váltogatni a használt szereket, annál tovább használtam.

Így addig nem tudtam beismerni, hogy a szerek legyőztek. Nem volt könnyű beismerni a vereséget, de ez szükséges volt ahhoz, hogy abba tudjam hagyni a kényszeres szerhasználatot. A gyengeség, a vereség beismerése adja meg azt az erőt, ami a józannak maradáshoz kell.

El kellett fogadnom, hogy bár imádtam a drogozni, de a szerek erősebbek voltak, legyőztek, ők használtak engemet, nem én őket. Ebben az esetben a beismert gyengeségem az erősségem.

A sok év alatt kialakult negatív jellemhibákat, a múltból hozott fájdalmakat, a rengeteg bűntudatot, a játszmás, bűntudatkeltő kommunikációt, a nemet mondásra képtelenséget, a szülőkről való leválás hiányát, a destruktív párkapcsolaton való munkát, vagy az abból való kilépést, a kocsmai cimborák elengedését, a here életmódot, az asszertív viselkedés hiányának kezelését egyszerűen nem lehet megúszni, ha valaki tartósan józan akar maradni.

A család önmagában nem elég, nem tudja a függőt "megjavítani". Kellenek új, józan kapcsolatok, új célok, hobbi, sport, stb...

A beültetés a valódi okokkal nem foglalkozik, sok esetben elfedi a kliens tényleges problémáit, de egyeseknek hasznos lehet a felépülés kezdeti szakaszában, ha mellette egyéni és csoportos támogatás is megjelenik. Ha egyéni segítségre lenne szüksége, keressen. 

Sákovics Diana