Az MRI vizsgálatok azt sugallják, hogy az érintettek nem fogják fel úgy a büntetést, mint más emberek. Ha ez így van, akkor erősen megkérdőjelezhető a rehabilitációs programok hatékonysága a pszichopata betegeknél – írták a kutatók a Lancet Psychiatry szaklapban. Az állapot kezelése azonban nem reménytelen, ugyanis az eredményeket figyelembe véve kidolgozhatóak olyan terápiák, amelyekkel sikeresen közbe lehet avatkozni még gyermekkorban a pszichopátiás tüneteket mutató embereknél – vélik a kutatás szerzői.  

Mi a különbség a pszichopata és nem pszichopata bűnöző között?

„A pszichopata bűnelkövetők több szempontból különböznek az átlagos bűnözőktől” – mondta dr. Nigel Blackwood, a King's College London kutatója, aki a tanulmány vezető szerzője. „Míg utóbbiak hiperérzékenyen reagálnak a fenyegetésekre és lobbanékonyan agresszívak, addig előbbiek megfélemlítéssel kapcsolatos válaszreakciói alacsonyak, vagy teljesen hiányoznak, hűvös természetűek, erőszakos viselkedésüket pedig előre megfontoltan követik el.”  

A kép illusztráció Forrás: PhotoAlto/Laurent Hamels 

A kétféle bűnelkövető személyiségtípusban rejlő különbségeket csak az agy mélyén rejtőző idegi mechanizmusok jobb megismerésével lehet megérteni. Az MRI vizsgálatok arra mutattak rá, hogy az erőszakos pszichopaták szürkeállományának szerkezetében és a fehérállomány egyes idegrostjaiban elváltozások vannak. A szürkeállomány felelős az információk feldolgozásáért, az észlelést, érvelést és emlékezést felölelő gondolkodási folyamat zavartalan működéséért, míg a fehérállomány koordinálja az információáramlást az agy különböző területei között.

Egyedi agyi szerkezet

A kutatásban tizenkét antiszociális személyiségzavarban és pszichopátiában szenvedő bűnelkövető, húsz antiszociális személyiségzavaros, de nem pszichopata bűnöző, és tizennyolc egészséges büntetlen előéletű résztvevő agyát tanulmányozták. Az elkövetett bűncselekmények a következők voltak: gyilkosság, nemi erőszak, gyilkossági kísérlet és súlyos testi sértés.

A kép illusztráció Forrás: PhotoAlto/Laurent Hamels 

Kiderült, hogy a pszichopata bűnözőknél a szürkeállomány csökkent mennyiségben van jelen azokban az agyi régiókban, amelyek az empátiáért, az erkölcsi-szociális érzelmekért (például bűntudat, szégyenérzet) és a morális érvelésért (annak eldöntése, hogy mi a jó és rossz) felelősek. Ugyancsak rendellenességeket találtak a fehérállomány hátsó cinguláris kérget és prefrontális kérget összekötő idegrostjaiban. Ezek az idegrostok azokkal az agyi területekkel teremtenek kapcsolatot, amelyek lehetővé teszik, hogy az illető a büntetésből és a jutalmazásból tanulhasson. 

Zavar a büntetés és jutalom értelmezésében

Miközben az MRI készülékben feküdtek, a résztvevőknek képpárosító játékot kellett játszaniuk. A helyes képválasztás során pontokat kaptak, helytelen döntés esetén pedig pontokat vesztettek. A jó válaszokat ezután a kísérlet vezetői váratlanul megváltoztatták, így a korábban jutalmazott döntéseket hirtelen büntetni kezdték. Ez a kísérlet során oda-vissza változott. A pszichopátiás személyiségzavarban szenvedők ezekhez a változásokhoz nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak alkalmazkodni.

A kép illusztráció Forrás: PhotoAlto/Laurent Hamels 

A többi csoporthoz viszonyítva a pszichopaták sem a megfordítás előtt, sem utána nem hibáztak több alkalommal. Az agyuk által adott reakciók azonban alapvetően különbözővé váltak, miután a jutalmazás-büntetés megcserélődött. Ebben az esetben azok az agyi területek, melyek a jutalmazással és a büntetéssel kapcsolatos tanulási mechanizmusban játszottak szerepet, máshogyan működtek, mint az egészséges bűnözőknél és ártatlan embereknél.  

Új terápiák kellenek

Mielőtt eldöntjük, hogy egy szituációban milyen magatartást tanúsítunk, rendszerint egy listát készítünk magunkban a lehetséges válaszreakciókról. Minden egyes reakciónál mérlegeljük a pozitív és negatív következményeket. Ennek fényében azt a viselkedést fogjuk választani, amely reményeink szerint pozitív következményekhez fog vezetni. A pszichopatáknál ez nem így működik. Ők ugyanis kizárólag pozitív végkimenetellel számolnak, és nem képesek figyelembe venni az esetleges negatív következményeket. Emiatt viselkedésük gyakran büntetést fog maga után vonni – magyarázta Sheilagh Hodgins, a Montreali Egyetem pszichiátere, a tanulmány társszerzője.

A szakértők szerint éppen emiatt nem fognak eredménnyel járni a hagyományos rehabilitációs programok. Úgy vélik, a megoldást tanulás-alapú beavatkozás jelentheti. Ezt még gyermekkorban meg kell lépni, ugyanis ekkor még van lehetőség az agy struktúrájának és működésének fejlődését befolyásolni. 

origo 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.