A 2007-es év fordulópontot jelentett a szakmával és annak megítélésével kapcsolatban. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI), vagy ahogy mindenki ismeri, a Lipót bezárása a szakmát és a közvéleményt egyaránt megdöbbentette. Szakmai körökben mégis általános a vélemény, hogy nem önmagában az intézmény megszüntetése jelentett gondot.

Dr. Németh Attilától, a tavaly létrehozott Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) főigazgatójától megtudtuk, hogy a bezárás után egy kaotikus év következett ugyan, mégsem érdemes 6-7 évvel ezelőttre visszamutogatni. Az OPNI 2007. április elsejei bezárásával 600 fekvőbetegágy szűnt meg egyik pillanatról a másikra, ezért akkor valóban volt hiány. A hivatalos kimutatás szerint „csak” 85 skizofrén beteg esett ki az ellátásból, de a gyógyszerfogyasztási adatok alapján ez a szám inkább néhány százra tehető. Az sem lehet véletlen, hogy amíg a megelőző két évtizedben évről évre csökkent az öngyilkosságok száma, 1986 óta megfeleződött, éppen 2007-ben stagnált, utána pedig évekig emelkedett. 2011 óta megint csökken, ami jól mutatja, hogy mára a legsúlyosabb hiányosságok megoldódni látszanak. 

A valódi károkat nem önmagában az OPNI a bezárása, hanem az ezzel a döntéssel együtt meghozott, ám a Lipót ismertsége miatt háttérbe szorult egyéb intézkedések okozták. Ezzel egy időben csökkentették országosan 25 százalékkal a pszichiátriai ágyak számát, egyúttal 50 százalékkal a terület támogatását, ami már súlyos csapást jelentett. 

NEM AZ OPNI-T KELL VISSZAHOZNI

Németh főigazgató szerint a fekvőbetegek ellátása ma már megoldott,

A gondot a járóbetegellátás terén tapasztalható hiányosságok okozzák. A pszichiátriai gondozók túlterheltsége miatt a kevésbé súlyos betegek nem mindig jutnak el szakorvoshoz. Az országban élő nagyjából 60 ezer skizofrén beteg nagy része gondozás alatt áll. Nem mindenki jut el orvoshoz, akinek szüksége lenne rá, például a depressziósok egy része. Különösen a hajléktalanok ellátása nem megoldható. Nincs állandó fekvőbeteg-ellátó hely, szinte lehetetlen követni a gyógyulásukat, gyógyszerfogyasztásukat, mivel nem járnak vissza ugyanahhoz az orvoshoz, és betegségbelátásuk is sokszor hiányzik. Ezen azonban az OPNI újbóli megnyitása sem változtatna. Összességében elmondta, hogy bár valóban sokan nem jutnak el orvoshoz, a legsúlyosabbak igen.

Németh egyértelmű nemmel felelt arra kérdésre, hogy napjainkban szükség lenne-e a Lipóthoz hasonló intézményre. Ezzel nem áll ellentétben, hogy országos intézményre ugyanakkor szükség van, ahogyan az a világon mindenhol létezik. Ennek azonban nem az lenne a feladata, hogy az ország valamennyi súlyos betegét tartósan gondozza. Elsősorban oktató, szakmatervező feladatokat látna el a magas színvonalú betegellátás mellett. 

MÉLTATLAN KÖRÜLMÉNYEK

A szakmán belül abban is egyetértés uralkodik, hogy a jelenlegi körülmények korántsem ideálisak. Németh Attila szerint az ágyak számát nem kell bővíteni, abból van elég. Ezzel szemben nagy problémát jelent az infrastrukturális állapot. A pszichiátriai ellátás rendelkezésére álló épületek elhanyagoltak, lepusztultak.

Dr. Vizi János főorvos is megerősítette, hogy ebben jelentős előrelépésre van szükség. Szerinte megfigyelhető, hogy infrastrukturálisan az utolsók között a van a pszichiátria. Mindig az a legzsúfoltabb, a leglepusztultabb, a legtávolabbi. Az ambuláns ellátás terén különösen nagy az elmaradás, sok a fehér folt. Kiemelte a gyermekpszichiátria fejlesztésének fontosságát, amely ma még meglehetősen elhanyagolt terület.

Az OPAI jogi osztályát vezető Vizi hangsúlyozta, hogy bár darabszámra nagyjából valóban elég a kórházi ágy, emelt biztonsági fokozatú osztályokra szükség lenne. Abból ugyanis jelenleg mindössze egy van, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI). Oda viszont már kényszergyógykezelésre kerülnek azok, akik csak pszichiátriai állapotuk miatt kerülik el a börtönt. Így itt nincs fokozatosság. Az IMEI-ben ráadásul a börtönnél is rosszabbak a körülmények. 

SZAKEMBERHIÁNY – KAZAHSZTÁNNAL EGY SZINTEN

Szintén komoly hátránnyal küszködnek a humánerőforrás tekintetében. Németh elmondása szerint Magyarországon jelenleg az uniós átlaghoz képest kiugróan kevés, mindössze 650 pszichiáter dolgozik. Ennek legalább a duplájára lenne szükség. Ezzel a számmal Kazahsztán szintjén áll a hazai pszichiátria. Szükség lenne a rendelési órák növelésére, de ehhez legalább 30-40 százalékkal több orvosra, nővérre lenne szükség. Szerinte ez nem egyértelműen anyagi kérdés. Úgy látja, hogy az elmúlt évek fizetésemeléseinek köszönhetően a területen dolgozók anyagi helyzete már nem annyira rossz. Igaz, Nyugaton még mindig jóval többet kereshetnek, de ma már nem ez az elsőszámú ok. A legnagyobb veszélynek a kiégést látja. Nem véletlen, hogy az OPAI-ban nincs hiány megfelelő szakemberekből. Itt van kihívás, megfelelő szakmai színvonal, fejlődési lehetőség. Vidéken ellenben általában aggasztó a helyzet, nagyon kevés az orvos. Adott esetben 100 ágyra 2-3 ember. Akik hiába nagyon jó orvosok, ez hosszabb távon nem tartható a megfelelő színvonalon. És mivel a magyar orvosok képzettsége európai színvonalon is kiemelkedő, Nyugaton tárt karokkal, magasabb fizetéssel, és jobb körülményekkel várják őket. Ráadásul a pszichiátria nem csak itthon kevésbé népszerű az orvosok között, Nyugaton is főként ebben van hiány. Mindez nem csak az orvosokra, hanem a segítő személyzetre is vonatkoztatható. A Szent János Kórház pszichiátriai osztályának főnővére, Tunyi Tünde elmondta, szakdolgozókból talán még nagyobb a hiány. Országosan alig 700-an vannak. Mivel jól képzettek, így sokan elmennek külföldre, elsősorban Németországba, Angliába és Ausztriába, ahol sokkal jobban megfizetik őket. Nehezíti a helyzetet, hogy sokáig szinte megszűnt az utánpótlás. 2010-2011-ben például mindössze 8-an végeztek. Tavaly, köszönhetően egyebek között az európai uniós támogatásoknak, már 200 fölött. De ők nem újonnan jöttek be a rendszerbe, hanem a pszichiátrián dolgoztak és képezték tovább magukat. Tunyi szerint továbbra is nagy szükség van a szakdolgozók létszámának növelésére, ehhez viszont megfelelő megélhetést és munkakörülményeket kellene biztosítani, ami jelenleg nincs meg. 

„NEM VAGYUNK GONDOLATRENDŐRSÉG”

Mivel a társadalom szinte csak a kiugró esetek után foglalkozik a pszichiátriával, könnyen teszik felelőssé és ítélik el a mentális betegeket vagy az orvosokat. Dr. Harangozó Judit, a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrum vezetője szerint ez a megbélyegzés rontja a gyógyulás esélyeit. Az előítéletek miatt pedig sok beteg eleve nem is mer szakemberhez fordulni, nehogy olyan ellátással hozzák összefüggésbe, amelyet a társadalom egy része gyilkosságokhoz köt. Pedig a mentális betegségek a 21. század problémáját jelentik. Ezért a bizalom kiépítése legalább annyira fontos lenne, mint a strukturális háttér fejlesztése. Dr. Rihmer Zoltán Széchenyi-díjas egyetemi tanár publikációjában rámutat, hogy bár a lakosság negyedénél élete során jelentkezik legalább egy pszichiátriai betegség, mindössze 2-3 százaléknál fordul elő olyan kórkép, amely magában hordozza az agresszív cselekedetek lehetőségét. A gyilkosságok jelentős többségét egészségesnek nevezett emberek követik el. A 2013-ban történt 154 emberölés elkövetői közül csak néhányan szenvedtek súlyos pszichiátriai betegségben. Az összes gyilkosság alig 2 százalékáért felelősek. Igaz, a minden ok nélküli gyilkosságok („stranger homicides”) elkövetői 7-50 százalékban közülük kerülnek ki. Róluk elmondható, hogy általában férfiak, pszichózisban szenvednek, hajléktalanok és agresszió miatt már voltak büntetve. Fokozott a veszély, ha mindez alkohol- vagy drogfogyasztással egészül ki. Összességében ezek az esetek soha nem zárhatóak ki, többségében az elkövető az első alkalmat megelőzően nem is áll kezelés alatt. A Szent János Kórház Pszichiátriai Osztályát vezető Dr. Kurimay Tamás szerint a Harangozó Judit által említett előítéletek a szakma dolgozóit is sújtják. Pedig aprólékosan kidolgozott szabályok mellett dolgoznak. A felvétel, az elbocsátás, magának a kezelésnek a folyamata is pontosan szabályozott. Nem fordul elő olyan eset, hogy egyetlen ember dönt. Rihmer professzor szavaival: „Ha egy belgyógyászati osztályról nemrég elbocsátott beteg részegen megöl valakit, senki nem gondol a belgyógyász felelősségére.

Nem vagyunk gondolatrendőrség.” Vizi János szerint is nehéz megmondani egy betegről, hogy mikor, mitől válhat veszélyessé. Erre akkor van esély, ha szem előtt van. Bár megbecsülni lehet, erre a világ számos országában kockázatbecslő skálákat használnak, Magyarországon nem, így itt marad a szubjektív becslés. Valóban sok beteg nem jut el orvoshoz, közülük azonban csak kevés a veszélyes. A megfelelő ellátás főleg vidéken nehézkes a rosszul kiépített rendszer miatt. A pszichotikus betegek többsége nem fog kilométereket utazni, hogy ellátáshoz jusson. Részben általában rossz anyagi helyzetük miatt. Ha pedig nem jutnak ellátáshoz, romlik az állapotuk, annak következtében pedig az anyagi helyzetük is egyre nehezebbé válik. 

VITA A KÖTELEZŐ ELLÁTÁSRÓL

Az igazságügyi pszichiátria szakértője, Vizi János is megerősítette, hogy az OPNI bezárása csupán csepp a tengerben. Már csak azért is, mert tévhit az a közismert elképzelés, hogy a bezárás miatt az ott kezelt súlyos betegek rászabadultak a társadalomra. Akkor sem volt és ma sincs meg a törvényi háttere annak, hogy a veszélyes, de nem közvetlenül veszélyeztető állapotban lévő betegeket benn tartsák. A szakma által javasolt, a legtöbb országban működő ambuláns kötelező ellátás itthon nem létező intézmény. A 8-10 éve tartó megbeszélések sem hoztak érdemi eredményt ez ügyben, holott hivatalosan a kormányzati oldal részéről is megvan az akarat. A Vizi doktor által vázolt elképzelés egy teljes körű, az élet minden területét átfogó segítség lenne. A rendszeres megfigyelés mellett segítenének a beilleszkedésben, lakáshoz, munkához jutásban. Ezek mellett a kezelt beteg számára mintegy mellékes kérdésként merülne fel, hogy jár-e kezelésre, szedi-e a gyógyszereit. Kérdésünkre az Egészségügyért Felelős Államtitkárság is megerősítette, hogy kiemelt célnak tartja a magas biztonsági fokozatú pszichiátriai egység kialakítását, amelyben az agresszív, violens pszichiátriai betegek ellátása lesz megfelelően biztosított. Érdemi előrelépés egyelőre mégsem történt. 

KORMÁNYZATI LÉPÉSEK

Az egészségügyért felelős államtitkárság tájékoztatása szerint az elmúlt 4 évben átfogó fejlesztések zajlottak a pszichiátriai, addiktológiai szakterületen további fejlesztések várhatók. 2011-ben az Új Széchenyi Terv keretein belül 18,8 milliárd Ft uniós fejlesztési forrás állt rendelkezésre. Ezen belül hozzávetőleg 8 milliárd Ft értékben pszichiátriai és addiktológiai rehabilitációs fejlesztéseket valósítottak meg. További 130 millió Ft áll rendelkezésre az OPAI keretein belül, illetve irányítása alatt tervezett, a pszichiátriában még hiányzó speciális ellátási formák és kapacitások létrehozására. 2010 óta több olyan intézkedés született, amely az egészségügyi szakemberek megtartására, munkájuk anyagi megbecsülésére, jövedelmi helyzetük javítására irányult. Az egészségügyi ágazatban 2012-ben indult bérfejlesztés eredményeként a pszichiáter szakorvosok jövedelme akár bruttó 105 820 Ft-tal, az dolgozó ápolók, szakápolók jövedelme a szakképesítéstől és a munkában töltött időtől függően akár 35 000 Ft-tal, a szakpszichológusok jövedelme egységesen 41 435 Ft-tal emelkedett. 2012-ben megtörtént a szakpszichológus-képzés teljes reformja, illetve folyamatosan meghirdetettek államilag finanszírozott központi gyakornoki és rezidensi helyeket a képzésben résztvevők számára. A pszichiátria, valamint a gyermek- és ifjúságpszichiátria is hiányszakmának minősül, azaz a képzésben részt vevők a képzés teljes időtartama alatt havi bruttó 83 322 Ft támogatásra jogosultak, illetve jelentkezhettek a Rezidens Támogatási Program Markusovszky Lajos Ösztöndíjára (havi 100 ezer Ft). A pszichiátriai ellátások komplex (egészségügyi és szociális terület ellátórendszerei) fejlesztése nem áll meg az infrastrukturális fejlesztéseknél, az eddigi intézkedéseknél. Döntés született a Nemzeti Lelki Egészség Stratégia megalkotásáról, amelynek célrendszere és az ehhez kapcsolódó beavatkozások is ezeken túlmutatnak, és a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által kitűzött irányokkal teljes összhangban állnak. Jelenleg ezt a stratégiát tárcán belül egyeztetik. 

KOLLEKTÍV MAGYAR DEPRESSZIÓ?

Dr. Németh Attila kérdésünkre elmondta, nem hisz a sokat emlegetett kollektív depresszív magyar lelkiállapotban. Bár valamilyen formában a társadalom ötöde érintett, mentálisan nincs kiugróan rossz állapotban az ország.

Jelzésértékű, hogy 30 éve még mindössze a depressziósok 5 százaléka került kezelés alá, ma már a fele. Ezzel együtt kicsit nőtt is a depressziósok aránya, de a skizofréneké – más betegségcsoportokhoz hasonlóan – nem.

A szakma megítélése a társadalomban folyamatosan javul, csökkennek az előítéletek, egyre többen kérnek segítséget. Elmondható, hogy a méltatlan körülmények között is javul a helyzet, aminek még jót is tehet, ha egy-egy – bár tragikus és elfogadhatatlan – eset miatt a szakma ideig-óráig a figyelem középpontjába kerülhet.