Macska-egér játék újfajta drogokkal

 

A tudománytörténet furcsa fintora, hogy John William Huffmann, a nemzetközi hírnévnek vajmi kevéssé örvendő dél-karolinai Clemson University 82 éves szerveskémia-professzora olyan felfedezése miatt vált híressé vagy inkább hírhedté, ami nem is állt szándékában: ugyanis előállította az első, úgynevezett dizájnerdrogot. 

 

A kémia roppant furfangos tudomány. Művelői néhány apró molekularészlet, oldallánc vagy kósza gyök elvételével, esetleg hozzáadásával teljesen más tulajdonságú szerves anyagokat tudnak létrehozni. Ez történt Huffmann esetében is. A derék vegyész eredetileg olyan anyagokat keresett, amelyek zöld hályog vagy kóros hányinger kezelésére, netán étvágygerjesztőként szolgálhatnak anélkül, hogy a páciens betépne tőlük. Ő ugyanis történetesen kannabinoidokkal kísérletezett, méghozzá az USA Nemzeti Kábítószer-ellenes Intézetétől több mint negyedszázada kapott támogatásból.

Laboratóriumában azután 1995-ben sikerült is létrehoznia az első szintetikus kannabiszszármazékokat, melyek azóta – tőle teljesen függetlenül, de eleinte nevének kezdőbetűiből JWH-nak keresztelve és különféle számokkal jelölve – új életre keltek. Valószínűleg Huffmann sem örült a következményeknek, hiszen az egyik moszkvai tévécsatornán egyenesen úgy jellemezték, mint aki megmérgezte az orosz ifjúságot.

De vajon miért is váltak ilyen viharos gyorsasággal a dizájnerdrogok ekkora csapássá világszerte, hogy a Társaság a Szabadságjogokért február elején nyilvánosságra került jelentése szerint ezek jelentik jelenleg a legnagyobb kihívást például az Európai Unió drogpolitikája számára. Különösen, hogy ilyen anyagból 2009 előtt alig egy-két új szert regisztráltak az EU-ban, de ezután évről évre egyre többet: 2010-ben 41-et, 2012-ben pedig 73-at, és ez a növekedési trend tartósnak ígérkezik. 

Dizájnerdrogok alatt olyan kábítószereket értünk, melyeket valamely tiltólistás szer kémiai szerkezetének módosításával hoznak létre azért, hogy az újonnan keletkezett anyag hatásában az eredetihez hasonló maradjon, de a módosítás következtében már kikerülje az illegális szerek listáját. Ez persze értelemszerűen állandó versenyt jelent a leleményes és persze pénzéhes drogvegyészek, valamint a hatóságok között – többnyire az utóbbiak vereségével. Ha egy anyagot „lekapcsolnak” és betiltanak, hamarosan megjelenik a piacon a „megbütykölt” molekulájú, jogtiszta helyettes, és kezdődhet a macska-egér játék elölről.

Jóllehet a dizájnerdrog kifejezést Amerikában már a nyolcvanas években is használták különböző ópiumszármazékokra, később pedig az ecstasytablettákra, melyeket ott csak 1985-ben tiltottak be, világhódító útjukat mindössze néhány éve kezdték. Hazánkban igazából 2010 után jelentek meg, ami Horváth Gergely, a Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ helyettes vezetője szerint Kelet-Közép-Európában egyrészt a heroinhasználat Európa-szerte tapasztalható rohamos visszaszorulásának, másrészt olyan okoknak köszönhető, mint az alacsony ár, az eleinte könnyebb hozzáférhetőség, a kimutathatóság hiánya és a tévesen alacsonynak vélt kockázat.

A dizájnerdrogok két fő csoportra oszthatók. A szintetikus kannabinoidok mellett a különböző stimulánsokra, mint amilyen az amfetamin, amelyet azonban – jórészt a hazai szállítmányok egyenetlen tisztasága miatt – 2010 után részben felváltották a katinonszármazékok (a khat levél hatóanyagát imitáló anyagok), először a mefedron, majd az MDPV és legújabban a pentedron. Ahogy a TASZ jelentése is kiemeli, különösen Európa keleti felén, így hazánkban az egyik legnagyobb gond, hogy épp a legkeményebb kábítószeresek, az intrasen heroinról és amfetaminról a dizájnerdrogokra. Ezeket azonban jóval gyakrabban kell szúrni a kellő hatás eléréséhez, így – miközben csökken a tűcsereprogramokra szánt pénz – megnő a fertőzések kockázata. Csak a szerencsének köszönhető, hogy a HIV még nem tört be a magyar intravénás kábítószeresek közé, ahogy – épp a dizájnerdrogok miatt – Romániában. Igaz, a józsefvárosi drogosok között a hepatitis C-fertőzöttség már 60-70 százalékos.

A dizájnerdrogok azonban nemcsak e problémásabb, igaz, kisebb és inkább stagnáló számú csoportra nézve jelentenek veszélyt. Ma már a kapszulázott, tablettázott vagy összesodort növényi törmelékre, „bioműfűre” rápermetezett parti drogok zöme is új pszichoaktív szer, ami a szakember nyelvén a dizájnerdrogokat jelöli. Ráadásul ezek olcsóbbak, mint a hagyományos kábítószerek, különösen, ha azt nézzük, hogy egy adagból hány spangli jön ki. A nevük sem igazán árulkodó. A dílerek különféle fantázianeveken árusítják őket. Egyebek mellett van „kati”, „zsuzsi”, „mefi”, „kristály”, „penta”, de olyan jogvédett márkanevek is új életet kezdtek, mint a Nintendo vagy a Mitsubishi.

A Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ helyettes vezetője szerint csak szintetikus kannabinoidokból vagy harminc forog a piacon. De az sem biztos, hogy a díler kétszer ugyanazt a „pentát” adja, mert a lefoglalások alkalmával gyakran kiderül, hogy a zacskó többféle anyag kombinációját rejti. Így az élettani hatás sem ismert, és a mérgezés, túladagolás kockázata is jóval nagyobb. Már az ecstasynál sem volt rá garancia, hogy mi van a tablettában, de a helyzet ma sokkal durvább. Mivel jellemzően magas tisztaságú szerekről van szó, a halálos dózis és az euforikus „flash”-érzés eléréséhez elegendő mennyiség között a dizájnerdrogoknál gyakran szinte észrevehetetlen a határ.

A hatóságok az egyes országokban különböző taktikát követnek. Nálunk 2012-ben bevezették az úgynevezett C listát, ami azt jelentette, hogy hatóanyagcsaládonként vették tiltólistára a szereket. A TASZ-jelentés utal rá, hogy ennek hatására bizonyos szerek eltűntek a piacról, mások fogyasztása visszaszorult. Jórészt megszűnt az a gyakorlat is, hogy tápsóként, füstölőként vagy fürdősónak álcázva árulták különféle boltokban és a neten ezeket az anyagokat. Mégis, ezek a pozitív hatások csupán ideiglenesek voltak: a forgalom visszaszorult a jóval kevésbé ellenőrizhető feketepiacra.

A dizájnerdrogoknak az az egyik nagy veszélyük, hogy házilag is elő lehet némelyiket állítani, persze teljesen egyenetlen minőségben és kellően rémes hatással. Amikor egy vírus megtámadta az afgán mákültetvényeket, az orosz és ukrán piacról egy csapásra eltűnt a heroin. Erre néhányan laboratóriuminak nehezen nevezhető körülmények között kodeintartalmú gyógyszereket kezdtek savakban feloldani, ami egy Krokodil nevű „zombidrog” elszabadulását eredményezte. Ez szétmarta az emberek testét, s a kisebesedett bőrükön a krokodilokéhoz hasonló dudorok keletkeztek – említ egy rémisztő példát Prazsák Gergő, az ELTE szociológusa, aki a dizájnerdogok elleni fellépésben a rendészeti eszközök helyett a megelőzésre helyezné a hangsúlyt.

Sajnos hiányoznak olyan alapvető felmérések, melyek megmutatnák többek között azt is, mennyiben van meg és mikor alakul ki a fiatalokban az anyaghasználat veszélyességének tudata. Mint mondja, a megelőzés első számú eszköze a szeretet, melyet csak a család adhat meg. Nagyon fontos szerepe lenne az iskolának, ahol az erkölcstan- vagy hittanórákon rádöbbenthetnék a gyerekeket az ismeretlen összetételű anyagok használatával együtt járó testi és lelki borzalmakra. Ezek az órák ugyanis még a serdülőkor elérése előtt elérik a hátrányos helyzetű családokból jövő fiúkat és lányokat is, akik az olcsó dizájnerdrogok fő célközönségének számítanak.

Legújabb ismereteink szerint a függőségre való hajlam 40-60 százalékig genetikai tényezőkkel van kapcsolatban – erősítette meg tavaly egy brüsszeli fórumon Wilson Compton, az USA Nemzeti Kábítószer Intézetének (NIDA) helyettes vezetője, ezek érvényre jutásában azonban döntő a környezet szerepe. A korszerű kábítószer-ellenes stratégiáknak ezekre a hatásokra kellene összpontosítaniuk. A TASZ drogprogramja egy négy kelet-európai országot (Magyarország mellett Romániát, Szerbiát, Lengyelországot) és Portugáliát átfogó nemzetközi vizsgálat adataiból azt szűrte le, hogy a kormányok egyetlen országban sem helyeztek nagy hangsúlyt a megelőzésre, a kezelésre és az ártalomcsökkentésre.

„Az ilyen irányú tevékenység legtöbbször kimerül az elrettentő üzeneteket közvetítő médiakampányokban” – olvasható a TASZ-jelentésben. A Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ helyettes veze tője úgy véli, a dizájnerdrogoknak jobban be kellene épülnie az inkább a klasszikus szerekre alapozott megelőzési programokba. Az újfajta pszichoaktív szerek miatt függővé vált kábítószeresek viszonylag hamar megjelenhetnek az egészségügyi ellátórendszerben, ám szociális állapotuk még nem annyira leromlott, mint egy heroinfogyasztónak, így másképp kell őket kezelni.

A magyar hatóságok meglehetősen konzervatív módon járnak el, amit jól jellemez az a „felvilágosító program”, amelynek keretében tavaly ősztől bűnmegelőzési tanácsadónak nevezett rendőröket küldtek egyes problémás iskolákba. Csak az utolsó pillanatban sikerült a hatóságot lebeszélni arról, hogy legalább ne egyenruhában indítsa őket az osztálytermekbe. Januártól egyébként már nemcsak a terjesztés, hanem tíz gramm feletti dizájnerdrog birtoklása is bűncselekménynek számít.

Palugyai István - Nol

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr285830599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása