Az illegális drogok között keresve sem találnák megosztóbbat a világszerte legelterjedtebben használt marihuánánál, elég, ha csak a legalizációval kapcsolatos érvekre és ellenérvekre, vagy éppen a gyógyászati felhasználás különböző szabályozásaira gondolunk. A hazai média mindig is hajlamos volt a jótékony hatások helyett a növény használatával járó problémákat hangsúlyozni, amit az aktuális Drogstratégia tervezése során előrevetített „a kábítószerekről csak rosszat, vagy semmit”  iránymutatás csak tovább erősített. Érthető, hogy a kendernek akár a legális szabályozását, akár a gyógyászati alkalmazásának engedélyezését indokoltnak tartók nehezményezik a média negatív, szenzációhajhász hozzáállását, de előfordul, hogy náluk is elszakad a cérna és megfeledkeznek arról, hogy a kannabisz használatának bizony kockázatai is vannak. Egy hasonló szellemiségű írás jelent most meg a NaturaHirek honlapon, amely egyébként egy olyan figyelemreméltóan alapos gyűjtést tartalmaz a kannabisz rákellenes hatásairól folyó kutatásokról, ami önmagában egy ajánlót is megérne. Most azonban a szerző túlzásaival foglalkozunk. 

Mielőtt a szerző a kutatási eredmények ismertetésére tér, üdvözli a világ több pontján jelentős sikereket elérő legalizációs folyamatokat, amelyek szerinte azért is örvendetesek, mert – mint mondja – „a mai napig sincs semmiféle tudományos bizonyíték arra, hogy a kannabisz káros lenne az emberi egészségre. Az azt támadó pszichológiai értékelések általában nagyrészt feltételezéseken, javaslatokon és észrevételeken alapulnak.” Tegyük rögtön hozzá, hogy egyrészt nem pusztán „pszichológiai értékelésekről” van szó, hiszen a kannabisz használata nem csak a mentális, hanem a fizikai egészségre is gyakorolhat káros hatást. A szerző később nyomatékosítja ebbéli meggyőződését: „újra leírom, nincs semmilyen tudományos bizonyíték arra nézve, hogy a marihuána káros lenne az emberi egészségre.”

Bár annyiban egyetérthetünk, hogy a marihuána mértékletes, alkalmi használata egy egészséges felnőttre nézve nem jelent komoly kockázatot, semmiképp sem mondhatjuk, hogy ne lennének a kannabisz használatának valós egészségügyi kockázatai. A szerző megállapítása alapján azt gondolhatja az olvasó, hogy a kamaszkori, rendszeres használat sem jár veszéllyel, holott az esetükben felszínre kerülhető mentális is pszichotikus zavarok, valamint egyéb kognitív eltérések megnövekedett esélyét jobbára pártállástól függetlenül konszenzus övezi. Az sem tagadható, hogy a krónikus használók egy része a fogyasztás abbahagyásával elvonási tüneteket tapasztal, még ha aránylag enyhéket is. Bár a kutatások nem támasztják alá, hogy a kannabisz tüdőrákot okozna – sőt, antikarcinogén tulajdonságait is felfedezték e téren – a krónikus használóknál előfordul a hörghurut és a köhögés.

Értékeljük tehát a kannabisz összetevőinek rákellenes hatásairól végzett alapos kutatómunkát, arról azonban a szakirodalomba mélyedve sem szabad elfeledkezni, hogy az éremnek két oldala van, így még a számos jótékony gyógyászati tulajdonság sem teszi kockázatmentessé a kannabisz használatát.

Kardos Tamás
Drogriporter