Egyáltalán, mire jó a pszichodráma?

Jakob Levi Moreno, a múlt század elején fejlesztette ki a módszert. 1925 - től Amerikában már hatékonyan használta gyógyító eljárásként, majd pszichoterápiává érlelte.

A pszichodráma alapdefiníciója szerint: belső lelki történéseink megjelenítésének módszeréről van szó, de ez így nem sokat jelent. Sokszor dolgozunk nonverbális kommunikációs elemekkel is a terápia során. Sokszor fontosabb - több információt hordoz - a beszédnél a megjelenítés, az akció. Vagyis van létjogosultsága egyéni terápiában is.

Mi a varázsa ennek a módszernek?

Éppen a rugalmassága, a hajlékonysága, az integrálhatósága.

Nem kezdünk pszichodráma jelenetet egy terápiás ülésen, hanem olyan dramatikus gondolkodásból adódó adaptált technikákkal dolgozunk, amelyek dinamizálják az ülést,  nyilvánvalóvá  teszik egy - egy helyzet valódi indítékait. Aktivizálják a pácienseket, így több nézőpontból tudnak önmagukra és az adott kérdésre rápillantani. 

A gondolkodásmódot vettük át leginkább ebből a módszerből.

Azt, hogy a belső világunk jóval összetettebb, mint egy-egy külső jelből sejthető.

Azt, hogy a kreatív, önmagáért tenni akaró, aktív emberkép mennyire fontos, mint alapvetés, ha valakit fejleszteni akarunk.

A külső és a belső világ feleselgetésének, dinamikájának színességét.

Nektek van tapasztalatotok erről a módszerről?

Mérei Pszichoterápiás Ambulancia

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.