Kopeczny Kata néptáncos édesapja nyomdokaiba lépve került kapcsolatba a kortárs tánccal. 17 évesen táncnövendékként feltűnt Imre Zoltán vezetése alatt a Szegedi Balettban (1993-tól Szegedi Kortárs Balett), ahol 1996-2002 között a társulat magántáncosa volt. Mindeközben több nagyobb fővárosi produkcióban is táncolt. 2002-től szabadúszóként dolgozott többek között a Közép Európa Táncszínházzal, a Bozsik Yvette Társulattal, a PreVolution Dance Company-val és több más alkotóval, társulattal. Munkáját többször is elismerték, 2008-ban pedig megkapta a Harangozó díjat. Tinédzser korától kezdve egészen 2009. októberig, táncos karrierje végéig rendszeresen fogyasztott különböző drogokat, marihuánát, kokaint és amfetamint. 

Kopeczny Kata, Szegedi Kortárs balett Tor (sosem értettem) című darab, a felvételt készítette: Révész Róbert

Mi történt 2009 októberében?

Nagy összeomlás. Az állandó 6-8 órás próbáktól már teljesen kimerültem, nem volt előttem semmilyen perspektíva, magamba voltam fordulva. Hitelt vettem fel, hogy valamiből élni tudjak, akkor már hónapok óta nem táncoltam, nem volt munkám. Ebből a pénzből ment a drogokra is, valamint a 12 évig tartó kapcsolatom is pont akkor ért véget.

Kifejtenéd, kérlek az összeomlást, mi történt pontosan?

Október 30-án a barátaim vidéken kiraktak a kocsiból azzal, hogy ennyire nem lehetek önző. Csak magamról tudtam beszélni. Pedig csak kétségbe voltam esve, nem láttam semmit magamon kívül, annyira befordultam. A legdurvább segítségkérés volt az, sikítás, kiabálás: valaki mentsen meg magamtól!

Ki hallotta meg?

Én, valaki ott bent… Több ezer hang volt bennem, nem tudtam ki vagyok, ki beszél bennem. Mindegyik vagyok-e vagy egyik sem. Egy dologra vágytam, hogy az a káosz belül valahogy csökkenjen. Ezermillió darabra voltam szakadva. Aznap éjjel az öngyilkosságot fontolgattam, egy barátom mentett meg azzal, hogy nem hagyott egyedül, legalább is nem hagyta, hogy lerakjam a telefont. Csak beszélt és beszéltetett, míg valamennyire érthetővé vált a mondandóm. Tele voltam alkohollal és spurival (amfetamin), meg őrülettel.

Egy öngyilkossági kísérlet után, arról a súlyosan kétségbeesett pontról mi módon tudtál elmozdulni?

Van egy kilenc napos buddhista karma tisztító gyakorlat, azt csináltam végig. Minden nap egy órával korábban keltem, meditáltam, bár fogalmam se volt, hogy igazából mi is az. Vegetáriánus ételeket fogyasztottam. Napi szinten legalább egy jót cselekedtem. Elvágtam minden információforrást, mint Tv, internet, újság. Csak személyes érintkezés útján kommunikáltam.  Telefont se használtam. Tisztítottam gondolataimat, szavaimat. Ezek mind benne voltak a gyakorlatban, és én nagyon igyekeztem minél pontosabban betartani minden pontját, mert kétségbeesetten vágytam a nyugalmat, az egyensúlyt.

“Amíg harcban állsz magaddal, nem tudsz kifelé nyitni, nem látsz senkit magad körül”          (K. Kata)

Hogyan tisztítottad a gondolataidat, mit jelent ez pontosan?

Folyamatosan imádkoztam, csak egyetlen vágyam volt, hogy a káoszból rend legyen.

Mire volt elég a kilencnapos gyakorlat a 17 év kábítószerezéssel szemben?

Arra, hogy lejöjjek az undorító drogos szlengről és elinduljak fölfelé.

Tehát 2009. október 30. óta nem fogyasztasz kábítószereket.

Igen, lezártam azzal a vonallal a kapcsolatot, minden lehetőségem bedugult. Megtagadtak, de hihetetlen szerencsém volt. Mélységesen mély hálát érzek azért, hogy így alakultak a dolgok.

Mi következett a gyakorlat után?

Megmaradt 500 hang én meg csak süllyedtem tovább. A korai ébredést megtartottam, olyankor törökülésben ültem, ami mára lótuszüléssé fejlődött. Ültem és vártam, hogy valami történjen.

Mikor értél talajt? Honnan tudtad, hogy onnan már nincs lejjebb?

Három hónap után észrevettem, hogy nincs lejjebb. Ekkor következett egy pillanatnyi csend, akkor tudtam, hogy valami megváltozott. Azóta ezeket a csendeket keresem.

Volt munkád?

Igen, a barátnőm fitnesz stúdiójában voltam recepciós, ez volt az első civil munkám. Rettegtem, hogy elrontok valamit. Reggelente amikor nyitottam, annyira bizonytalan voltam, hogy remegett a kezem, így sikerült többször magamra riasztani a házat.

Nevezhetjük a rettegésedet elvonási tünetnek?

Közvetlen elvonási tüneteim ekkor már nem voltak, de a hosszú drogos évek mély nyomokat hagytak bennem, az egész belső működésemben. Akkoriban még nem alakultak ki az új, tiszta megoldási technikáim.

Ismeretlen vizeken ismerős sorsok közt

Jelenleg a Megálló Csoport Alapítványnál dolgozol, mit lehet tudni erről?

Szenvedélybetegekkel foglalkozunk, azon túl pedig egy hihetetlenül erős közösség vagyunk.

Mik a feladataid?

Az irodai munkák mellett én tartom a mozgás-testtudat tréninget. Én indítottam el a Reiki foglalkozásokat a mesteremmel együtt, illetve már mentorálok is.

A segítségadás nem lehet könnyű feladat, pláne, hogy te magad is csak négy éve hagytál fel a kábítószerezéssel. Hogyan éled ezt meg?

Ma már nem borulok ki a súlyos történetektől, de az elején rettenetesen megütöttek sorsok a megerőszakolásról és abortuszról, elfertőződött szúrásnyomokról, utcára kidobott, hajléktalanná vált fiatalokról… Munkánk során sok ilyennel találkozunk, de idővel elkezdtem látni ezeknek a történeteknek a mechanikáját, az események működését. Ettől ugyan nem lesznek kevésbé tragikusak a sorsok, viszont így látom, hogy hol van az a pont, ahol közbe lehet avatkozni, mikor tudom megsegíteni a mentoráltamat. Nem azt figyelem miért lesz prosti egy 16 éves lány, hanem mikor és hol akadt el az élete, vajon tudunk-e ezen változtatni, és ha igen, akkor hogyan. Mi az, amit meghall, és megért a felé irányuló figyelemből, információkból.

A szó klasszikus értelmében mi nem mentünk meg senkit. Lehetőségeket, alternatívákat kínálunk, hogy aztán saját maga jöjjön rá egy újfajta megoldási képletre, hogy azáltal új, pozitív élethelyzeteket élhessen meg.

Mentorált személyhez mennyire kötődsz érzelmileg? Meddig engeded őket magadhoz?

Előfordul, hogy lefekvés előtt is rájuk gondolok, álmodtam is már velük. A védelmi vonalam pedig, hogy csak itt bent tartom velük a kapcsolatot, ezért formális keretek között működünk. Nem vagyunk barátok, de mégis van érzelmi kapocs köztünk.

Munkádból kifolyólag kerültél már fenyegetett helyzetbe?

Volt egy kliens, aki miután meglopott és el lett küldve, elkezdett zaklatni a facebookon, de könnyű volt kezelni, mert letiltottam. Azóta innen senkit nem jelölök vissza.

Hogy ereszted ki a gőzt?

Minden reggel meditálok, jógázom, és néha eljárok kontakt-táncolni. Ezen kívül, a képzésem keretében nagyon sok test-tudati technikával találkozom, amik szintén nagyon feltöltenek.

Bővebben a Megálló Csoport Alapítványról

Orvosi értelemben mennyire vagytok rehabilitációs intézmény?

A Megálló Csoport nappali rehabilitációs intézmény, gyógyszeres kezelés nélkül szenvedélybetegeknek nyújt szolgáltatásokat.  A munkában részt vesz a Nyírő Gyula kórház pszichiátere, addiktológusa Dr. Petke Zsolt.

A közösség erejében hiszünk, abban, hogy a kliens jobban rálát önmagára egy csoporton belül, így ezáltal képessé válik a változásra. A cél: egy produktív élet kialakítása, társadalmi integrálódás.

Egy segítséget kereső kábítószer-függőnek mit mondanál?

Akkor kezdjen neki valaki a leállásnak, ha igazán motivált belülről, ha megvan a késztetése. Bármikor bátran lehet hozzánk csatlakozni. Nehéz leállni, sokszor félelmetes az eleje, de minden egyes félelemmel és frusztrációval való szembenézéssel közelebb kerül az ember önmagához, ezáltal nő az önszeretete, ami a legbensőbb lényege a változásnak.

Kérlek, adj tanácsot az érintettek hozzátartozóinak.

Amikor egy családban előfordul ilyen jellegű probléma, akkor azt nem szabad csak egy oldalról, a függő oldaláról megfigyelni, hanem a függő játszma összes szereplőjét meg kell vizsgálni, erre van a hozzátartozói csoportunk, ami csak a hozzátartozókról szól. A résztvevők segítik egymást, új perspektívákat mutatnak egymásnak.

Előfordul, hogy a hozzátartozók szégyellik, titkolják a helyzetet. Van rá tényleges okuk?

Nem, nincs. Magyarországon nagy számban érintettek a családok valamilyen függőségben. Ezzel szembe kell nézni és nem titkolni, szégyellni. A foglalkozáson pedig hasonló nehézségekkel küzdő emberek találkoznak és beszélgetnek anonim jelleggel.

Mielőtt belemennék életed egy másik érdekes aspektusába, kérlek, engedj meg még egy-két személyes kérdést. Te mikor kezdtél el bízni önmagadban? 

A 2012-es év nagy változásokat hozott az életemben. Minden, ami bekapcsolódott a jóga, a képzés és a Reiki is nagyon megerősített. Hatalmas belső motivációra leltem.

Hálás vagy?

Igen, hálás vagyok, mert lehetőséget kaptam a változásra és éltem vele. Hálás vagyok, mert láthatok embereket kiegyensúlyozódni és ez nagyon jó. Láthatom a fejlődést, a tisztulást. Jó dolog önmagunkhoz megérkezni.

Te megérkeztél?

Igen. Ez a legnagyobb kincs számomra.

 Megálló Csoport Alapítvány Szenvedélybetegekért elérhetősége:

1084 Budapest, József utca 49.
T/F: +36-1/303-65-74
E: megallocsoport@gmail.com

http://stopgroup.hu/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.