Részlet a PS Magazin tavaszi számához készült anyagunkból, amit Bartha Máté fotóstársammal készítettünk.
Ezúttal a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban jártunk.
A bentlakókkal és munkatársakkal beszélgettem, a múltról, a drogos létről és egy jobb jövő reményéről.

“Gyere, és szerezzünk egy kis kólát, gyorsat, icát vagy akármit! Elég volt a mából, rám fér egy kis boldogság! Ne rinyálj már, nem lesz semmi, mindenki ezt csinálja! Nem szokok rá, dehogy szokok, ahhoz totál idiótának kell lenni. El tudod képzelni, hogy szúrjam magam, hogy meglopjam az anyámat, vagy csövesként tarháljak a Blahán? Akkor?? Most komolyan mit parázol? De bébi, ha téged ez megnyugtat, akkor holnaptól nem csinálom, csak még ma akarok egy kicsit.

A drogfüggőség az, amit senki nem akar magának és senki nem hiszi el, hogy a rabjává válhat.  A drogfüggőség az, amit a szülők még mindig csak fikcióként, egy lehetetlen lehetőségként tartanak számon. Annak ellenére, hogy egyre több információ van már birtokunkban a drogokról és hatásukról, egyre több film és könyv dolgozza fel  szerfüggők drogkarrierjét, még mindig távoli mumusként tekintünk rá. Közben szinte az orrunk előtt, sok esetben legálisan és követhetetlenül születnek az újabbnál újabb vegyületek, olyan elképesztő következményekkel, amelyekről horrorfilmekbe illő videók terjengnek a világhálón.

Következő összeállításunk olyan fiúk vallomásai, akik újra és újra vágytak a megvásárolt illúzióra, és kontrollt vesztve sodródtak egy olyan úton, ahonnan mindenki csak önerőből tud letérni. Megszólalnak a segítő szakemberek is (köztük a rehabilitációs központ programvezetője), akik szakmai tudásukkal és személyes tapasztalataikkal támogatást, útmutatást és reményt jelentenek az új életre vágyó drogfüggők számára. Szavaikat nem elrettentésnek, hanem útmutatásnak szánjuk, egyfajta figyelmeztetésként, miszerint a szerfüggőség következményei nem a mozi filmek hatásvadász elemei, hanem nagyon is valóságos állomások a komoly droghasználat forgatókönyvében.

A ráckeresztúri Drogterápiás Otthon lakóinak múltja tele van mélységekkel és egymásba csúszott holnapokkal. Történetük több ponton összecseng, de mégsem összehasonlíthatóak: egytől-egyig önálló életet élő megtapasztalás. Olyan események, élmények törvényszerű spirálja, amelynek aljára kerülni igen könnyen, de onnan visszatérni csak valódi elszántsággal lehet. Személyes vallomásuk sokféle szemszögből láttatja a függőség, a drogos lét belső világát, lehetséges okait, következményei és mindazt a döbbenetes változást, amin egy komoly szerhasználó keresztül megy.

Külön köszönet Kubiszyn Viktornak, a Drognapló című önéletrajzi regény írójának, a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonnak és a fiúknak bátorságukért és őszinteségükért.”

Az anyag folytatását, Royal, Gergő, Kapitány, Kocsis Attila és Centgraf Károly riportjait a magazinban olvashatjátok.

Néhány fotó Bartha Máté képeiből:
nonrelevant

Royal

MashKulture

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.