Kábítószernek nevezünk minden olyan anyag, akár legális (gyógyszerek), akár illegális, amely az egyén testi és/vagy szellemi funkcióit kis mennyiségben is erőteljesen befolyásolja, az agy kémiai működését módosítja, veszélyes magatartást produkál, a szer hiánya vagy a megszokott adag jelentős csökkentése hiánytüneteket (megvonási tüneteket) idéz elő, amelyek az egyént a szer ismételt bevételére készteti. Nem ritka, hogy a kábítószer mellett az illető alkoholt fogyaszt, illetve az orvos által felírt nyugtatókat szed. 

Magyarországon a kábítószerélvezők felmérése nehéz, de az elmondható, hogy 2009-ben 13 140 egyén jelent meg kezelésen, ebből 3 802 egyén jelentkezett első alkalommal. A kábítószerek közül a nyugtató típusú kábítószerek azok, amelyek a legtöbb halálos áldozatot követelnek 195 esettel, második helyen állnak az opiátok 32 esettel. Különösen aggasztó a fiatalok érintettsége. A Nemzeti Drog Fókuszpont szerint az elmúlt négy évben mintegy másfélszeresére nőtt a 9-11. évfolyamos diákok drogérintettsége. A tanulók közel egyharmada (30,7%) fogyasztott már valamilyen tiltott vagy legális drogot (2006: 20,3%).

A drogfogyatásnak több fokozata van, így vannak alakalmi drogfogyasztók, rendszeres fogyasztók, illetve olyanok, akik pszichés vagy biológiailag függnek a szertől. Sok ok állhat a szenvedély kialakulása hátterében (depresszió, szorongás, öngyógyítás, unalom, belső üresség oldása), de legfontosabb a kortárshatás, a kábítószerélmény újszerűsége, a kamaszok normaszegő magatartása. A vészhelyzet nem csak a testi és szellemi leromlás formájában jelentkezhet, hanem egyéb vonatkozásokban, így kapcsolatvesztésként és létérdektelenségként.

A megfelelő gyógyuláshoz vissza kell állítani az egészség valamennyi aspektusát, így a mentális (stressz elviselés fokozása, konfliktusok megoldása), érzelmi (megfelelő hangulat, öröm, a szorongás csökkentése), fizikai (megfelelő gyógyszerelés, egészséges életmódra való ösztönzés, sport), szociális (visszailleszkedés, kapcsolatok kialakítása), intellektuális (felelősségtudat, problémamegoldás) és spirituális (életcélok kialakítása) komponenseket. A kezelések arra irányulnak, hogy a betegnek ne súlyosbodjon az állapota, maradjon életbe, stabilizálódjon a helyzete, majd a beteg teljes absztinenciát fogadjon, végül pedig a társadalomba reintegrálódjon.

Az egészségügyi rehabilitáció során fel kell térképezni a szenvedély kialakulásában szerepet játszó ideg- és elmekórtani állapotokat, majd kezelni kell azokat, hogy a beteg mentálhigiénés állapota helyreálljon. Olykor, ha szükséges, a szakorvos és gyógyszerész együttműködésével kórházi kezelésben kell részesíteni, ahol a pszichiáter-addiktológus felállítja a diagnózist és javaslatot tesz a kezelésre, a háziorvos-addiktológus vagy belgyógyász-addiktológus elindítja a kezelést, a foglalkozás egészségügyi szakorvos meghatározza, hogy az illető milyen intézeti tevékenységben vehet részt, illetve mennyi ideig végezheti azt.

Általános elmondható, hogy a kezelésnek három szintje van, mely során egy megtört beteg a társadalom szempontjából hasznos emberré válik. A kezelés első fázisa az izoláció, melynek legfőbb célja a kábítószerélvező kiragadása a korábbi drogos és alkoholista életformából, és a beillesztés elősegítése a terápiás közösségbe. A következő stabilizációs szakasz során a beteg szellemi állapota, oly mértékben javul, hogy ismét képes emberi kapcsolatok kialakítására, felelősségteljes feladatok elvégzésére. A harmadik szakasz a visszailleszkedés. Ilyenkor fel kell térképezni és elemezni az illető szociális, jogi hátterét (pl. család, személyi okmányok, lakhatás, munkahely, jövedelemforrás, iskolai végzettség, egyéb tanulmányok, bírósági, hatósági és más jogi ügyek), majd egy egyéni tervet kell a beteggel együtt összeállítani, amely tartalmazza a rövid- és hosszútávú célokat a fent említett egészségaspektusok figyelembevételével. Ez gyakran szocioterápia különböző formái segítségével valósul meg, melynek fő célja az eltorzult személyiség helyreállítása. A kis- és nagycsoportos foglalkozások elősegítik a résztvevők személyiségfejlődését, javítják az önértékelésüket és segítik a visszailleszkedést. A tematikus csoportfoglalkozások egy adott témát dolgoznak fel, mely legfontosabb aspektusa a résztvevők aktivizálása. A helyzetgyakorlatokkal a résztvevők megtanulják a különböző élethelyzeteket, konfliktusokat kezelni. A végső fázis az utógondozás és nyomonkövetés, amelynek legfőbb célja a visszaesés megakadályozása különböző tréningekkel, klubfoglalkozásokkal, utógondozó közösségekkel, szabadidőfogalkozásokkal. Ezek mellett említést érdemelnek a különböző csoportos irodalomterápiák és kreatív foglalkozások is.

A betegek, miután visszatértek a társadalomban gyakran stigmatizáltak lesznek sokak által. Az újabb esélyt mindenki megérdemli. A kezelés eredményét nagyban befolyásolja a társadalom beteg iránt tanúsított viselkedése, amely a legrosszabb helyzetben akár a visszaesést eredményezheti. 

Prevenció az egészségért 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.