A droggal kísérletező magatartás eleinte a hétvégék jellemzője. Néha nehéz felismerni a szerfogyasztást, mégis van pár olyan jel, amely teljes bizonyossággal arra utal, hogy hozzátartozónk kábítószerezik. Az alábbi jelek, magatartás- és szokásbeli változások segíthetnek a hozzátartozóknak az esetleges gyanú megerősítésében.

Jelzések – jellegzetességek

Megváltozik a viselkedés

Gyakran változó hangulat

Eufória és/vagy ok nélküli nevetés

Befelé fordulás

Feledékenység, lustaság, lassúság, bambaság

Tanulmányi eredmény visszaesése

Rajzok a füzetekben, ellenőrzőben – akinek addig nem volt

Közönyösség

Depresszió

Ha a fenti jelekből többet is észlel gyermeke viselkedésében, okkal gyanakodhat arra, hogy mindezeknek a tüneteknek valamilyen kábító- vagy bódítószer használata lehet az oka. Ne maradjon passzív, azzal biztatva magát, hogy mindez csak a fiatal korral együtt járó, “kinőhető” hóbort.

1. Beszéljen nyíltan a problémáról

Ha észreveszi, hogy gyermeke rosszban sántikál, vagy éppen homályos, bár nem bizonyítható gyanúja támad, legyen nyílt és őszinte, és kezdeményezzen beszélgetést: “Kisfiam/kislányom, az az érzésem/attól tartok, hogy drogokat használsz, és ez engem nagyon nyugtalanít. Szeretném, ha tudnánk erről őszintén beszélni.” Sok drogbeteg fiatal elmondta nekem, abban reménykedett, hogy otthon kiderül szenvedélybetegsége, de mert a szülei nem kérdeztek rá, magától nem mert előhozakodni gondjával. Még ha tagadja is a gyermekünk, ha bujkál, hárít, akkor se menjünk bele egy ilyen hazug kapcsolatba. Úgy tudunk segíteni és modellt nyújtani a gyermekünknek, ha arról is tudunk beszélni vele, ami nem kellemes, ami fájdalommal jár.

2. Ne kémkedjen, ne testőrködjön

Ne fürkésszük gyerekünk titkait, ne nyomozzunk utána, hanem tartsuk tiszteletben magánéletét, mert a kutakodó kérdezősködés csupán ellenséges indulatokat és ellenállást szül.

Ha fenyegetőzünk, bezárjuk, nem engedjük ki a házból, csak a dacot, gyűlölködést erősítjük benne – ez pedig lehetetlenné teszi azt, hogy gyermekünk elfogadja tőlünk a segítséget.

3. Szabja meg a határokat

Gyermekünk magánéletének tiszteletben tartása nem jelenti azt, hogy mindent megengedünk és eltűrünk neki. Azt sem, hogy az általa okozott bajokat mindig elsimítjuk, hogy újra és újra igazoljuk az iskolai mulasztásait, vagy kifizetjük az adósságait, falazunk neki. A cinkos szülői magatartás jó szándékú, és többnyire abból a tehetetlenségből fakad, hogy nem tudjuk, hogyan segíthetnénk a valódi bajokon, de enyhíteni szeretnénk a pillanatnyi problémákon. Mindez viszont továbbsegíti a fiatalt a lejtőn, és ha akaratlanul is, de ahhoz járulunk hozzá, hogy mindinkább belemerüljön szenvedélyeibe. A különböző viselkedések kialakulása és rögzülése tanulási folyamat. A kisgyerek például, ha megégeti ujját a forró kályhán, megtanulja, hogy jobb ezt elkerülni. Ha a nagy gyerek drogos próbálkozásai következményeit kell hogy megélje, a megalázottság fájdalma még idejében elgondolkodtatja, hogy akar-e a jövőben is ilyen élményekben részesülni. Ilyen negatív tapasztalat lehet az, ha elviszi a rendőr, a dílerek megverik, mert nem adta meg az ígért időre a pénzt, megbüntetik, vagy eltanácsolják az iskolából, hazugnak, tolvajnak nevezik őt becsapott társai. A fájdalmas megtapasztalások csak akkor tarthatják vissza, amikor még nem függő. Új barátokat, új iskolát könnyebb találni – és akár egy kisebb jogi elmarasztalás után új életet kezdeni –, mint egy teljesen tönkrement életet, személyiséget újra felépíteni. Azonban nagyon lényeges, hogy mindez ne szülői fenyítés – zsebpénzmegvonás, veszekedés, érzelmi zsarolás stb. –, hanem saját belátása, döntése alapján történjen meg. Tehát azt tanácsolom, hogy szülőként ne védjék meg gyermekeiket tetteik következményeitől, különösen akkor ne, ha esetükben folyamatosan rossz döntésekről, cselekedetekről van szó. És azt javaslom, hogy otthon is legyenek határok, amiken nem lehet túllépni. De ha ez megtörténik, a szülő mindenképpen kérjen szakembertől segítséget, tanácsot, konzultációs lehetőséget.

4. Meg kell vizsgálnunk, mi volt a mi szerepünk abban, hogy ez a helyzet kialakult

A legritkább esetben éri a szülőt derült égből villámcsapásként annak a felismerése, hogy gyermeke drogfogyasztó. Legtöbbször jól kivehető az ehhez vezető út, és nem ritkán családi gondok is vannak a háttérben. Bátran kérjünk bocsánatot gyermekünktől, ismerjük be a vele szembeni hibáinkat, mulasztásainkat. Mondjuk el, mennyire sajnáljuk, hogy bizonyos dolgok nem úgy alakultak a család életében, ahogyan azt mi szerettük volna. Meséljük el, hogy miben érezzük felelősnek, hibásnak magunkat, és kérjük, hogy bocsásson meg nekünk. Cserében azt fogjuk tapasztalni, hogy ő is könnyebben beismeri azokat a hibáit, amik gondot okoznak neki, és könnyebben tud segítséget kérni, ha nem fölényesen, kioktatón, hanem kegyelemre szoruló, esendő embertársként tudunk melléje állni. A szülői megbánást természetesen a jobbítás terve kell hogy kövesse. Beszéljük meg gyerekünkkel, hogy ő mit szeretne tőlünk kérni, közösen tervezzük meg, miben tudunk változni, és mi az, amire ezután jobban odafigyelünk, és mondjuk meg őszintén azt is, ami nehezünkre esik, amire nem látunk esélyt. De tegyük is meg azt, amit ígértünk, hogy szép terveink valóra válhassanak! Ehhez hűség, kitartás és áldozatok kellenek, de csak így mutathatjuk meg neki, hogy mi is küzdünk érte. Hiszen hogyan is várhatnánk el, hogy változzon meg, bújjon ki a bőréből, miközben mi csak szóval szeretjük, mert áldozat meghozatalára – kevesebb mosogatásra, takarításra, több beszélgetésre stb. – már nem vagyunk hajlandóak.

5. Mondjon igent a kapcsolatra, mutassa ki, hogy szereti!

Keresse a módját annak, hogyan tudná kifejezni, megmutatni, érzékeltetni a szeretetét. Nem egyformák a fiatalok, van, akit meg kell ölelni, van, akinek virágot, cukorkát kell a párnájára csempészni, van, akinek egy kakaót kell vasárnap reggel az ágyába vinni, és van, akivel el kell menni meccsre, moziba, vagy kirándulni. Mondjon igent a kapcsolatra, fejezze ki, mondja el, mutassa meg, minden lehetséges módon éreztesse, hogy szereti.

6. Ne működjön közre a szenvedély fenntartásában

Ne legyen partner a drogfogyasztásban, mondjon nemet a szenvedélyre. Ne engedje félrevezetni magát. Ne adjon zsebpénzelőleget, kölcsönt, ne engedje, hogy gyereke meglopja, ordítozzon, törjön-zúzzon, vagy méltatlanul viselkedjen, tehát semmiképpen ne engedje, hogy a családi játékszabályoknak fittyet hányjon.

Victorné Erdős Eszter

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.