Gyakran hallhatjuk, hogy a magyarországi HIV/AIDS helyzet kedvezően alakul, ugyanakkor jó pár éve rendszeresen megjelennek hírek, amelyek egy AIDS-robbanásról beszélnek. Hogyan lehet egy kedvező helyzetből robbanásszerű járvány? Hol tart ma a magyarországi HIV-prevenció?

Statisztikailag kedvező a helyzet

A számok és statisztikák tekintetében valóban kedvező helyzetről van szó: Magyarország az alacsonyan fertőzött országok közé tartozik, ahol a HIV-fertőzés előfordulási aránya a teljes lakosságra nézve kevesebb, mint 1 százalék, és a hivatalos statisztikák szerint egyelőre egyik, HIV-fertőzés szempontjából veszélyeztetett népességcsoportban sem érte még el az 5 százalékot, ami felett már koncentrált járványról beszélünk.

Ugyan minden évben stabilan növekszik a diagnosztizált új esetek száma 20-30 százalékkal, az 1985 és 2011 között kiszűrt esetszám alig haladja meg a kétezret. (forrás: Országos Epidemiológiai Központ)

Emellett Magyarországon elérhető az antiretrovirális gyógyszerek (ARV) teljes tárháza, és az időben diagnosztizált és rendszeres gondozásban, ellenőrzésen résztvevő HIV-vel élők esetében ez nagyjából hasonló várható életkort jelent, mint a nem HIV-vel élőknél.

Alacsony fertőzöttség – komoly problémák

A fentiek tükrében valóban kedvező helyzetről beszélhetünk, mégis számos problémával kell szembenézniük mind a prevencióval foglalkozó, mind a HIV-vel élőket ellátó szakembereknek, és maguknak a HIV-vel élőknek is.

Az egyik legsúlyosabb probléma, hogy sokan későn mennek el szűrésre, így már a kifejlett AIDS-stádium miatt kialakult fertőzés vagy daganat során diagnosztizálják náluk a HIV-fertőzést. Az ő esetükben a kezelés lassabban és nehezebben működik, több komplikációra és rosszabb életkilátásra kell számítani, és akár meg is halhatnak AIDS okozta megbetegedések következtében.

Ugyanakkor az AIDS esetek (32 eset 2011-ben) és AIDS okozta halálozások (12 eset 2011-ben) a diagnosztizált fertőzésekhez képest magas száma magas látenciára is utal, tehát a hivatalos számoknál jóval több, óvatos becslések szerint is 2-3-szoros lehet a HIV-vel élők valós száma. Egy esetleges robbanás a HIV-vel élők gondozását és kezelését ellátó Szent László Kórház Immunológiai osztályának orvosait és ápolóit is nehéz helyzetbe hozná: jelenleg 1000 körüli azoknak a száma, akik rendszeres gondozásban, és ha szükséges, gyógyszeres kezelésben részesülnek az osztályon. A jelenlegi orvos és ápolói létszám még terhelhető, azonban jelentős betegszámnövekedés esetén a túlterhelés miatt romolhatna az ellátás eddigi színvonala.

Alacsony fertőzöttség – elbagatelizált megelőzés

Az egyik legnagyobb „vesztese” Magyarország alacsony fertőzöttségű helyzetének a HIV/AIDS megelőzés. Az eddig kedvezően alakuló helyzet miatt a hazai HIV-prevenciós munka nem kap sem elég figyelmet, sem elég költségvetési támogatást. Évek óta nincs általános, a lakosságnak szóló felvilágosító program, civil szervezetek minimális költségvetési támogatásból saját célcsoportjaiknak készítenek kiadványokat és működtetik prevenciós programjaikat. A felvilágosító programoknak nem kell feltétlenül sokba kerülniük, az egyik legegyszerűbb és legköltséghatékonyabb módja a felvilágosításnak és a prevenciónak az iskolai prevenció lehet. Sajnos sok esetben ez egyáltalán nem valósul meg, illetve ha meg is valósul, a fiatalokhoz eljutó üzenetek sok esetben elavultak.

A hiányzó felvilágosító programok miatt még mindig tartják magukat a régi hiedelmek – az AIDS megöl – illetve a kezelésben végbement hatalmas fejlődés következtében számos félinformáció is elterjedt – bekapok napi 2 tablettát és rendben vagyok. E két véglet között rengeteg árnyalata van ma HIV-vel élni Magyarországon. Az AIDS – sajnos – még mindig megöl amennyiben a diagnózis és a kezelés túl későn érkezik, a napi 2 tabletta valóban csak azoknál okoz „problémamentes” hosszú életet, akik időben megtudják a státuszukat, tehát rendszeresen eljárnak szűrésre.

Ezt viszont kevesen tesszük (89,137 teszt – 2010-ben forrás: ECDC HIV/AIDS Surveillance in Europe 2010) ugyanúgy, mint ahogy kevesen járunk rendszeresen egyéb szűrővizsgálatokra: a fogorvos, a nőgyógyászati szűrés, vagy az egyszerű cukor- és koleszterinszint, vagy éppen a vérnyomás rendszeres mérése sincs benne a hétköznapi gondolkodásunkban. Általában akkor megyünk csak orvoshoz, ha baj van, ha tüneteink vannak, és ez a HIV esetében azt jelenti, hogy évek óta hordozzuk magunkban a vírust, amelynek addigra volt elég ideje leépíteni az immunrendszerünket, aminek következtében kialakulhat az AIDS megbetegedés.

Ugyanakkor egy HIV-vel élőnek ma az élet minden területén erős előítéletekkel, stigmával és ezek következtében diszkriminációval kell megküzdenie. Ez sok esetben rejtőzködéshez, a HIV-státusz eltitkolásához vezet, ami hosszútávon rontja a mentális állapotot, és ennek következtében romlik a fizikális állapot is. A mentális problémák kezelését azonban a HIV-vel élők esetében is elhanyagolja az ellátó rendszer, magukra maradnak a problémákkal, és a megküzdési stratégiákhoz sem kapnak elég segítséget.

Antiretrovirális kezelés = prevenció

A HIV-prevenció klasszikus ABC-je mellett, ahol az A az absztinenciát (szexuális élettől való teljes tartózkodás) a B a párkapcsolati hűséget (being faithful) a C pedig az óvszerhasználatot (condom use) népszerűsíti, már vannak újabb prevenciós eszközök. Ilyen például a HIV-vel élők antiretrovirális kezelése.

A jól működő terápiának a célja az, hogy a szervezetben megakadályozza a vírus szaporodását, ennek következtében bár a vírust nem lehet teljesen kiirtani, a mérhető vírusszám drasztikusan lecsökken. A ma rendelkezésre álló tesztek esetén ez azt jelenti, hogy a vérben mérhető vírusszám kevesebb, mint 20 darab mililiterenként. A vérben lévő vírusmennyiség egyenes arányban áll az egyéb szexuális úton történő fertőzés szempontjából fontos testnedvekben (ondó, hüvelyváladék) mérhető vírusszinttel. Ez azt jelenti, hogy a megfelelően alkalmazott ARV terápia esetén a szexuális úton való fertőzés esélye drasztikusan lecsökken, a HIV-vel élő bár nem lesz HIV-negatív, de nem is fertőz.

Ahol tehát javul a terápiához való hozzáférés – aminek egyik alapfeltétele Magyarországon a szűrések számának növelése –, ott drasztikusan csökkenthető a szexuális úton átvitt fertőzések száma, és megakadályozható egy esetleges járvány kitörése.

AIDS stratégia nélkül Magyarország

Ehhez azonban jól átgondolt és jól koordinált stratégiára van szükség, amellyel Magyarország sajnos egy jó ideje nem rendelkezik. Az egészségügyi kormányzatok évek óta nem foglalkoznak komolyan a magyaroszági HIV-helyzettel, amely 2010 óta stratégiai és irányító testület nélkül alakul.

A Nemzeti AIDS Bizottság ugyan 2011-ben még tartott üléseket, 2012-ben eddig még nem hívták össze, és már az előző kormányzati ciklusokban is főként a prevencióra szánt pénzek szétosztása volt az egyetlen feladat, amit ellátott. Idén viszont még ennyi sem történt, az eddig költségvetési támogatásban részesülő civil szervezetek most még nehezebben tudják folytatni prevenciós programjaikat.

2011. december 1-jén a Nemzetközi AIDS Világnapon Szócska Miklós, a Nefmi Egészségügyekért Felelős Államtitkára sajtótájékoztatón jelentette be, hogy elkészült a második Nemzeti AIDS Stratégia. Pontosabban annak a tervezete, amely még 2012. januárjában került az Országgyűlés elé, és amit azóta sem sikerült megvitatni és elfogadni.

Tehát a prevenciós munka és HIV-helyzet koordinálása most gazdátlan, az eddigi minimális figyelmet is nélkülözi az egészségpolitika részéről. Sajnos, ez a helyzet tökéletes alapot ad ahhoz, hogy az eddig úgy ahogy kontroll alatt tartott HIV járványügyi helyzet elszabadulhasson és a „kedvező” helyzet már statisztikailag se mutasson olyan jó képet.

Itt tartunk most 2012 júliusában, miközben a világ a XIX. Nemzetközi AIDS Konferenciára készül Washington DC-ben, mi pedig, mint minden évben, kicsit türelmetlenül várjuk az országos helyzetjelentést: még mindig „kedvező” a helyzet, vagy megtörtént, amire már régóta számítanak a szakemberek: HIV-járvány van Magyarországon is.

Bagyinszky Ferenc, a TASZ HIV/AIDS Program vezetője