Olykor bizony nem kevés ember játszik el a gondolattal, hogy ott áll egy gyönyörű, mindennel ellátott bevásárlóközpontban, és hitelkártyáján nincs limitálva az összeg - bármit megvehet, amit csak akar. A legtöbb ember akkor is megáll egy ponton. De mi a helyzet, ha valaki mégsem? Ráadásul úgy, hogy nincs is annyi pénze? Ő a vásárlásfüggő.

Honnan tudhatjuk, hogy már terápiára lenne szükségünk...?

A kényszeres vásárló, akinek angol megnevezése shopaholic, valójában pszichiátriai rendellenességgel küzd: ez a kényszeres vásárlás betegség. S bár korábban a szakemberek is úgy gondolták, a vásárlásfüggőség elsősorban a nőket érinti, manapság elmondható, hogy nemtől független a dolog. Sőt, nem függ sem faji hovatartozástól, sem jövedelemtől. Jeleit általában nem lehet észrevenni a serdülő-, vagy a fiatal felnőttkorig. Vessünk egy pillantást a vásárlásfüggőség 5 leggyakoribb jelére.

A vásárlás intenzív érzelmeket vált ki

Valamennyiünket megelégedettséggel tölt el egy jó vétel, és sokszor kicsit többet költünk az ünnepekre, mint kellene, ám ettől még nem válunk vásárlásfüggővé. A shopaholic azonban kifejezett izgalmat érez, amikor beleveti magát a vásárlásba. A kényszeres vásárlás betegség (compulsive buying disorder - CBD) azzal jár, hogy az illető képtelen megállni, hogy bemenjen egy boltba. Akkor is megveszi azt a dolgot, amit kinézett, ha tudja, mik lesznek a következményei. A negatív következmények nem tartják vissza. Sem az ellenőrizhetetlen kiadások, sem a túlköltekezés: egyre többet és többet akar. Akárcsak a drog- vagy az alkoholfüggő esetében, az eufórikus érzést utána felváltja a szégyen, a bűntudat, a szorongás.

„A vásárlásfüggőség nem ma alakult ki. Már 100 évvel ezelőtt is találkoztak vele orvosok, és oniomania néven, mint egyfajta viselkedészavart azonosították - mondta el Geszvein Erika  pszichológus. - Ma impulzuskontroll zavarnak nevezik a beteges szintű vásárlási kényszert. Ha valaki képtelen ellenállni a hirtelen késztetésnek, hogy vásároljon, amit megelőzően legyűrhetetlenül fokozódó feszültséget él át - melyet csak az enyhít, ha megvesz valamit -, ha képtelen kontrollálni a cselekedetét, mindegy, hogy mit vesz, a lényeg, hogy vásárolhasson, egy kis átmeneti öröm, kielégülés átéléséért, még ha utána jön is a bűntudat, önvádlás vagy megbánás, kényszeres vásárlásról beszélünk.”

A szégyen és a bűntudat tehát nem számít egy vásárlásfüggőnek. Bár érzik ezeket, ennek ellenére sem tudnak ellenállni, ha meglátnak a kirakatban valamit.

A vásárlásfüggésben szenvedők általában hitelkártyájukról vásárolnak. Egy átlagos amerikai embernek három is van, ő és a vásárlásfüggő között azonban az a jelentős különbség áll fenn, hogy a kényszeres vásárló mindig kihasználja a maximális hitelt, amit igényelhet, eltúlzott és impulzív vásárlásai során - melyeket hitelre végez.

No, de mi számít kényszeres vásárlásnak?

Egy újabb pár csinos bokacsizmát megvenni egy átlagos ember számára talán szükségtelennek tűnhet. Ám a shopaholic mindenféle hezitálás nélkül megveszi a csizmát, sőt, akár további öt párat is. Vannak, akik konkrét termékekre „buknak”.

„Több fajtája lehet a kényszeres vásárlásnak - mutatott rá a pszichológus. - Van, akinél a vásárlás tárgya szinte mindegy. Lehet, hogy az illető nem is szereti a csokoládét, mégis azt vásárol és van, ahol a cselekvés mindig egy adott tárgyra irányul, például amikor valaki csak cipőt vesz, de már mértéktelen mennyiségben. A kényszervásárlók a megvásárolt holmik egy harmadát nem is használják, a lényeg az ellenállhatatlan cselekvés. Még akkor is, ha ezzel adósságba döntik magukat vagy családjukat."

"Az oniománia gyakran depresszióval és kényszerbetegséggel társul. Az okok között megtalálhatók a biológiai okok, mint bizonyos enzimatikus rendszerekben lévő zavar. A szakemberek keresik a genetikai rendellenességre utaló jeleket, ugyanolyan szenvedélybetegségként kezelik, mint a drog- vagy alkoholbetegséget. A kényszeres vásárlás egy másik megközelítése szerint a vásárlásban a beteg önmaga megerősítését éli meg, a vásárlás, mint ún. énkiterjesztés, megerősíti a létezését, a presztízsét.”

Vészjelek

Ha tehát azt vesszük észre, hogy vásárlásaink során gyakran hitelkártyánkhoz folyamodunk, az vészjelzés lehet. Még ha nem is ülünk adósságban, jó úton haladunk afelé. Nem minden adósság okoz bűntudatot - ha hitelt a lakásunkra vagy az iskolai költségek fedezésére vettünk fel, az nem ugyanolyan, mint ha valaki hónapról hónapra a szükségtelen költekezéseit kénytelen rendezni a hitelkártyán, hogy fenntartsa az egyensúlyt.

Minden adósság, amit nem tudunk rendre kifizetni, aggodalomra ad okot. Mindenki tudja, hogy a jövedelméből normális esetben mennyi pénz szükséges a rezsi, a havi kötelező kiadásai fedezésére és mennyit költhet egyébre. Ha az arány kezd felborulni, és a nem éppen szükséges vásárlásokból adódó adósság egyre nagyobb méreteket ölt, azt vegyük vészjelzésnek: itt az ideje megállni!

A vásárlásfüggőség komoly problémát okozhat a párkapcsolatban is. Hogyan rombolhat szét egy ilyen kényszeres cselekvés kapcsolatokat, házasságokat, sőt, baráti kapcsolatot vagy akár karriert is? Nos, előszöris úgy, hogy a shopaholic rengeteg időt tölt vásárlással - és ez nem hobbi, hanem ellenállhatatlan késztetés. Akár társaságban, akár egyedül vásárol, ez sok időt vesz igénybe. Ezt az időt egy idő után a barátoktól, a párjától, a munkájától veszi el.

Másrészt, a pénz az egyik legnagyobb stresszforrás és gond egy párkapcsolatban - ha az egyik fél jól, a másik viszont rosszul kezeli bevételeiket. Ki nézné tétlenül, hogy a jövedelem jelentős része megy el szükségtelen holmikra? Ezért lesz a vásárlásfüggés előbb-utóbb komoly probléma, mely miatt akár kenyértörésre is sor kerülhet. A megoldás csak az lehet, ha a függő szembesül a problémájával, és leül megbeszélni a teendőket a partnerével.

Sajnos, mindez nem olyan könnyű, hiszen a vásárlásfüggő sok esetben igyekszik elrejteni mások elől, mi történik - ahogyan egyre növekvő adósságait is próbálja titkolni. Egy biztos, fontos eljutni odáig, hogy a függő őszintén tudjon beszélni problémájáról...

Hazánkban viszonylag kevés embert érint a dolog. Geszvein Erika pszichológus elmondta: az ELTE Addiktológiai Tanszéki Szakcsoportja és a Corvinus Egyetem 2007-ben 2710 fős mintán végzett kutatása szerint a magyar, felnőtt lakosság 1 százaléka szenved kényszeres vásárlásban. A többségük nő, akik leginkább ruhát, cipőt, ékszert és kozmetikai terméket vásárolnak, míg a férfiak inkább a műszaki cikkek iránt érdeklődnek.

„Az oniománia az Egyesül Államokban a legsúlyosabb. Ott a felmérések szerint a lakosság 6 százaléka, más becslések szerint 2-16 százaléka szenved vásárlásfüggéstől. Egyes felmérések szerint a bevásárlóközpontokban eladott áruk több mint fele impulzív vásárlás során kerül a kosárba, azaz a vásárló nem döntötte el előre, hogy szükséges megvennie, csak meglátta és megkívánta. Ezt a jelenséget ki is használja a legtöbb üzlet, a pénztár körül kirakott áruk a sorban állás alatt a kosárba vándorolnak, az akciók, a megtakarítások, az egyet fizet, kettőt vihet akciók könnyen vásárlásra csábítanak bárkit” - tette hozzá a szakember.

Hogyan lehet kezelni a vásárlásfüggőséget?

Amennyiben a vásárlás kényszerré, betegséggé vált, kétféle terápiás kezelése lehetséges - magyarázta Geszvein Erika. Az egyik a biológiai, antidepresszánsokkal való kezelés, a másik a viselkedésterápia. A gyógyszeres kezelés önmagában nem hoz megoldást, hiszen ki kell kutatnunk a viselkedés okát és célját, különben lehet, hogy a kényszervásárlás megszűnik, de más tünet alakul ki helyette.

„Ha egy fárasztó, kudarcokkal teli nap után jól esik megvigasztalni magunkat egy új ruhával vagy ékszerrel, még nem vagyunk vásárlásfüggők, de jó, ha felfigyelünk rá: lelkünknek nagy szüksége lenne az én-erősítésre - mondta el a szakember. - Ilyenkor kérdezzük meg magunktól: mire lenne most szükségem? Kicsi az esélye, hogy azt a választ adjuk, hogy egy új cipőre. Sokkal valószínűbb, hogy valami olyasmit érzünk, hogy valamire, ami eltávolít egy kicsit önmagunktól, ami eltereli a figyelmünket, egy kis kényeztetésre, örömre, boldogságra. Ha fejlesztjük az önismeretünket, képesek lehetünk megérteni a lelkünk jelzéseit, még ha szimbolikusan üzen is, és meg tudjuk keresni a megfelelő megoldást, ahelyett, hogy olyan pótcselekvésekhez folyamodnánk, mint a kóros vásárlás vagy evés, esetleg dohányzás.” -magyarázza Geszvein Erika.