„A rövid időszak alatt bekövetkező, markáns, sokakat érintő negatív társadalmi folyamatok kedvezőtlenül befolyásolják a fizikai és mentális egészséget, így az öngyilkossági halálozást is” - írja Duleba Tímea, Gonda Xénia, Rihmer Zoltán és Döme Péter a Neuropsychopharmacologisa Hungarica c. szaklapban. A Semmelweis Egyetem Klinikai és Kutatási Mentálhigiénés Osztályának, illetve Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának munkatársai azt vizsgálták, milyen összefüggések tárhatóak föl a gazdasági válság, a munkanélküliség és a szuicid hajlam között.

Az öngyilkosság okai szerteágazóak

A befejezett öngyilkosságot elkövetők nagyjából 90%-a egy vagy több „nagy” pszichiátriai betegségben szenved halála idején. Ezek közül a leggyakoribb a depresszió, az alkohol- vagy drogfüggőség, valamint a skizofrénia. Az öngyilkosság azonban roppant összetett jelenség, a hátterében meghúzódó okok hierarchikus sorrendbe állíthatók. A már említett kórképek az elsődleges tényezők közé tartoznak az alvászavarral, a családban előforduló korábbi esetekkel és a genetikai meghatározottsággal együtt. 

Másodlagos rizikófaktor lehet a gyermekkori trauma, a bántalmazás, a magány, az anyagi probléma, továbbá a stressz. Egyes foglalkozások - mint például az orvosi pálya - az átlagosnál több feszültséggel járnak, ugyanakkor a munkanélküliség mindenkire negatívan hat. Harmadlagosként olyan mindennapi, megváltoztathatatlan hatásokat szokás említeni, mint az időskor, a nem heteroszexuális orientáció, az alacsony termet vagy bizonyos időszakok. Tavasszal, a hét első napján és hírességek öngyilkosságát követően többen akarnak véget vetni az életüknek.

Öngerjesztő gazdasági válság alakult ki

A jelenleg is tartó világválságot a kockázatosabb hitelek bedőlése indította el a tengerentúlon, amely egyfajta öngerjesztő folyamattá vált. Csökkentek az ingatlanárak, csökkent a kereslet és a fogyasztás, tehát a vállalatok is kénytelenek voltak csökkenteni a termelést, ami a dolgozók nagyszámú menesztéséhez vezetett. A munkanélküliek pedig csatlakoztak a hiteleiket törleszteni képtelenek népes táborához, s a globális pénzügyi rendszer révén a fejlett és fejlődő országok egyaránt érzik mindennek következményeit. „2010 harmadik negyedévében 210 millió munkanélkülit regisztráltak a világban, hazánkban ez a szám mára csaknem félmillió” – hívják föl a figyelmet a döbbenetes adatra a Semmelweis Egyetem kutatói.

A munkanélküliség veszélyei

Sokan úgy vélik, egy-egy állam kedvezőtlen helyzete az öngyilkosságok számának növekedéséhez vezet, a számadatok azonban arról tanúskodnak, hogy a szuicid ráta emelkedése a változásokhoz köthető, nem pedig a tartósan fennálló rossz légkörhöz. Az egyik legismertebb lélektani modell szerint – amely Marie Jahoda nevéhez fűződik – a munkanélküliség olyan következményeket von maga után, mint az időstruktúra felbomlása, a társas kapcsolatok elvesztése, a közös célokkal jellemezhető tevékenységek megszűnése, a státuszvesztés és az aktivitáscsökkenés, ezáltal növelve az öngyilkosságra való hajlamot.

A munkanélküliség és a szuicid hajlam összefüggése kétféleképpen vizsgálható. Az egyik módszer adott földrajzi területen veti össze az öngyilkosságok számát az aktív korú nem dolgozókéval, a másik pedig személyekre bontott adatbázisra épít, amelyből kiderül, hogy az egyén, aki véget vetett az életének, éppen munkanélküli volt-e. Magyarországon több kutatás is történt mindkét típusra nézve, s mindegyik úgy találta, hogy az öngyilkosság rizikófaktorának tekinthető a munkanélküliség.

Az állás elvesztésének hatása szintén kétféleképpen ragadható meg. Az egyik hipotézis szerint maga a munkanélkülivé válás az életkedv elvesztésének oka, míg a másik megközelítésben az érintettek már meglévő jellemzői, tehát betegségei, függőségei és személyiségzavarai eleve növelik a munkanélküliség kockázatát. Mindkét elmélet bebizonyosodott a valóságban, hiszen a tömeges elbocsátások növelik az öngyilkosságok és depressziós megbetegedések számát, s a pszichés problémák válság hatása nélkül is munkanélküliséghez, illetve öngyilkossághoz vezethetnek.

A görögöknél van a legnagyobb baj

A mostani válság hatásainak mérése folyamatban van. Stuckler és munkatársai 10 EU-tagországot vizsgálva arra jutottak, hogy egyetlen kivétellel mindegyikük szuicid rátája minimum 5%-kal növekedett a 2007 és 2009 közötti időszakban. A legsúlyosabban érintett Görögország, ahol 2008-ban még 6,6% volt a munkanélküliség, 2011-re ez azonban csaknem megháromszorozódott (16,6%), ráadásul a fiatalok körében még kedvezőtlenebb a helyzet, hiszen e két adat esetükben 18,6%, illetve 40,1%. Az öngyilkosságok száma ott 17%-kal nőtt 2007 és 2009 között, 25%-kal 2009 és 2010 között, s 40%-os emelkedés mutatkozott 2011 első félévében.

Ami a magyar viszonyokat illeti, 2007-ben 312 ezer regisztrált munkanélküli volt, 2011-ben már 471 ezer. Az öngyilkosságok száma előzőleg 25 éven át folyamatosan és jelentősen csökkent, ám a kérdéses időszakban 2450-ről 2492-re nőtt. Hazánkban a rendszerváltást követő időszak volt a legkilátástalanabb a munkaerőpiac szempontjából, mivel a munkanélküliség az 1989-ben mért 1,7%-ról 1996-ra 10,9%-ra emelkedett, de robbanásszerűen gyarapodott a depressziós betegeket kiszolgáló egészségügyi intézményrendszer, amelynek segítségével sikerült megakadályozni egy esetleges szuicid hullám kialakulását. A Semmelweis Egyetem szakértői úgy vélik, hogy hasonló stratégiával – tehát a munkanélküliségi ráta nyomon követésével, és szükség esetén a veszélyeztetettek fokozott felügyeletével – hatékonyabb lehet az öngyilkosság elleni prevenció.

Sándor Alexandra Valéria

Forrás: semmelweisfigyelo.hu