Az egyik oldalon arról beszélnek, hatvanezer ember megélhetése kerülhet veszélybe. A másik oldalon arról, társadalompolitikai cél százezer szerencsejáték-függőn és a családjaikon segíteni. Lázár János nekiment a nyerőgépeseknek, akik foggal-körömmel tiltakoznak. A játékosok közül pedig néhányan, miután elérték az abszolút mélypontot, egymás segítségével próbálják újjáépíteni az életüket egy olyan függés után, ami az addiktológus szerint a heroinnál is durvább lehet. 

Harmincas-negyvenes férfiak csoportja gyülekezik a budapesti Táltos utcai plébánia hittantermében vasárnap délután. Jókedvűen beszélgetnek, kávéznak, aztán leülnek egy asztalhoz, és elkezdik a gyűlést. Ők a Gamblers Anonymus csoport tagjai, akik szembenéztek azzal, hogy kényszeres szenvedélyes szerencsejátékosok, és segítségre van szükségük ahhoz, hogy abbahagyják. 

A gyűlésen tízen vannak, azt mondják, ennél többen szoktak lenni, és vannak gyűlések a hét minden napján. Egyiküknek ez az első ülése, de vannak, akik már évek óta járnak ide. Üdvözlik az új tagot, felolvassák az önmeghatározásukat, aztán mindannyian függőségükről, ahhoz kapcsolódó történetekről mesélnek. Akár arról is, kivel mi történt a héten, milyen gondolataik voltak, mi kísértette meg őket.

Szembenéztek a függőséggel

A legfeltűnőbb nem is az, hogy milyen történeteket mesélnek, és milyen hasonlóságok vagy különbségek vannak ezek mögött. Hanem, hogy a függőséggel való szembenézés és az utána való, érezhetően hosszas és küzdelmes önvizsgálat miatt olyan összetetten és reflektáltan tekintenek önmagukra és tudnak magukról beszélni, ahogy a legtöbb ember, aki nem kényszerül rá, nem szokott. Mindenki csakis magáról, a saját élményeiről beszél, a másiknak válaszolni, őt minősíteni vagy kritizálni nem szokás.

Életük legnehezebb döntését hozták meg, amikor szembenéztek a függőséggel, és eljöttek ide. Lehetne ez bármelyik másik vasárnap is, mert azt mondják, tudják, hogy ide életük végéig járniuk kell, de szívesen is járnak. Minden ülés ad valami újat, és ha egy ideig úgy alakul, hogy nem tudnak jönni, azt általában megérzik.

Tönkremegy a piac

Egészen másfajta hangulatban egy nagyobb csoport gyülekezik a budapesti Hotel Ramadában, még májusban. A Magyar Szerencsejáték Szövetség (MSZSZ) éves küldöttgyűlését tartja, a szálloda emelete megtelik a kiállított vadonatúj nyerőgépmodellekkel. A gyűlés meghívott vendége Helmut Kafka, a 23 európai nyerőgépes szervezetet tömörítő Euromat alelnöke.

A gyűlésen értékelik az elmúlt évet, de ami érezhetően leginkább foglalkoztat mindenkit, az Lázár János javaslata a magyarországi szerencsejátékpiac újraszabályozásáról. Alig van olyan társaság, ahol nem erről szóló beszélgetésfoszlányokat lehet elkapni. Mindenki arról beszél, Lázár javaslata tönkretenné a piacot, és hatvanezer ember megélhetését sodorná veszélybe, miközben a szektorban egyébként is évek óta csökkennek a bevételek.

Lázár János javaslatának legfontosabb pontja, hogy a nyerőgépautomaták után eddig fizetett havi százezer forint helyett ezentúl ötszázezer forintot legyenek kötelesek betenni az üzemeltetők. Bár tavasszal még úgy tűnt, a lendület olyan nagy, hogy a nyári szünet előtt döntés születhet az új szabályozásról, eddig ez nem valósult meg. A Nemzetgazdasági Minisztérium átfogó hatástanulmány készítésébe kezdett, Lázár szerint ez lehet az új törvény alapja. A kérdés nem tűnt el a süllyesztőben. Ahogy az Origo megírta, Lázár írásbeli kérdéssel fordult Orbán Viktorhoz, hogy mikorra várható az új szerencsejáték-törvény beterjesztése. Kérdésének címe az volt: "Próba, de nem szerencse: nyereséges szerencsejáték-ipar, veszteséges magyar családok".

A szlovák példa

A kérdés nemcsak Magyarországon aktuális: júliusban a szlovák parlament arról döntött, 2013-tól kitiltják a pénznyerő automatákat a kocsmákból, azok ezentúl csak kaszinókban, játéktermekben működhetnek. A szerencsejáték-ipar képviselői szerint lényegében ezt jelentené a magyar javaslat elfogadása is, az ötszörösére emelt díjat ugyanis a kocsmákban biztosan nem érné meg kifizetni.

Lázár János az Indexnek arról beszélt, elsősorban társadalompolitikai céljai vannak a javaslatnak. “A nyerőgéppel szemben kiszolgáltatottakat, illetve az ő családjaikat szeretnék megvédeni” - mondta Lázár. A frakcióvezető szerint különösen a halmozottan hátrányos helyzetű területeken jelent ez komoly társadalmi problémát. Azt, hogy a Fidesznek fontos a kérdés, jelzi, hogy Orbán Viktor szocális konzultációról szóló parlamenti napirend előtti felszólalásában is előkerült. "Egyetlen adófizető sem szereti, ha az adójából kifizetett segély a kocsmába jut, vagy a játékgépbe dobálják be" - mondta akkor.

Lázár szerint emellett újraszabályozásra is szükség van egy olyan területen, ahol már húsz éve nem történt ilyesmi. A javaslat célja az adóbevételek növelése is, Lázár szerint ugyanis több tízmilliárdos eltitkolt bevételtől esik el az állam a megfelelő szabályozás hiánya miatt.

Százezer játékos

Magyarországon a felnőtt lakosság 1,2 százaléka szerencsejáték-függő egy 2010-es tanulmány szerint, amely a Szerencsejáték Zrt. megrendelésére készült. Egy másik, 2007-es tanulmány 1, 4 százalékról ír, vagyis nagyjából százezer emberről lehet szó. Az arány megfelel az európai átlagnak. Bár ebből nem mindenki nyerőgépes, illetve a legtöbben egyszerre többféle játékot is játszanak, a nyerőgépek egyértelműen a legveszélyesebb kategóriába tartoznak.

A játék ciklusa nagyon gyors, hiszen mindig csak egy újat kell pörgetni. A tétet a játékosok maguk befolyásolhatják, és manipulált a majdnem nyertem érzés, vagyis gyakoribb a véletlennél, ami mindig újabb játékra ösztönöz - magyarázza Demetrovics Zsolt addiktológus, hogy miért ránt sokkal könnyebben magával a nyerőgép, mint például a lottó. Ami legalább ilyen fontos, és szorosan összefügg a Lázár-javaslattal: a nyerőgép szinte bárhol hozzáférhető. Ha pedig valakit magával ránt, a függőség kialakulása olyan gyors lehet, hogy “egy heroinista karrier döcögős ahhoz képest” - mondja Demetrovics. Nézzünk egy ilyen karriert, Zoliét, aki 15 év játék után csatlakozott a Gamblers Anonymushoz.

Addig sincs feszültség

Zoli egy borsodi faluban született, értelmiségi családban, ahol saját bevallása szerint jó nevelést kapott, és mindig azt érezte, meg tudja valósítani céljait. Sok pénzt akart mindig is, de nem a külsöségek miatt, hanem mert úgy gondolta, csak így lehet csak boldog. 21 évesen került Budapestre, taxizni kezdett, és más munkákkal is keresett akkoriban - a kilencvenes évek elején jónak számító - pénzt, amit félre is tett.

A dolgok egy házassággal kezdtek elromlani. Felesége féltékeny, akaratos típus volt, Zoli úgy érezte, nem segíti, hanem épphogy gátolja őt céljai elérésében. Amikor először lement játszani, ami a taxisok körében elég gyakori volt, egyszerűen csak a feszültség elől menekült. Akkoriban még mindezért csakis a feleségét hibáztatta, de már máshogy látja ezt. Sokkal inkább arról volt szó, saját korlátait nem tudta kezelni.

Egy kávé és a cigi kijött belőle

Az első időben keveset játszott, mindig annyit, amennyit rá is akart szánni, és általában jól is jött ki belőle. A kávé és a cigi megvolt a nyereményből, közben még jól is érezte magát. Bár már akkoriban is többen figyelmeztették, hogy óvatosnak kell lenni ezzel, az első időben nem törődött velük. Feleségével közben egyre rosszabb lett a kapcsolata.

Nagyobb veszteségek a negyedik évben jöttek először. Akkor már rendszeresen játszott, és előfordult, hogy tízezer forintot veszített el (még mindig a kilencvenes években vagyunk, tehát ez mai értéken jóval nagyobb összeget jelent) úgy, hogy aznap csak száz forintot szánt volna a játékra. A veszteségeket egy idő után nem tudta eltitkolni, ekkor jöttek a kölcsönök először ismerősöktől, aztán újabb és újabb uzsorásoktól. Ez nagyon megrázta, mert korábban soha nem volt tartozása, de mindig meg tudta magyarázni magának, hogy csak most, csak ezt a kölcsönt muszáj törleszteni, és csak még erre az egyre van szükség. Ez egyébként a szerencsejáték-függők egyik leggyakoribb mondata: ha egyszer nullán lennék.

Üveges tekintet

Barátai ekkor már azt mondták neki, üveges lesz a tekintete, és megszűnik a világ körülötte, amikor játszik, ő azonban még mindig leginkább pénzügyi problémának tekintette az egészet. A helyzet aztán egyre rosszabb lett. Feleségétől elvált, azt hitte, ettől megoldódik minden, de ugyanúgy játszott tovább, és a következő kapcsolata, majd az új asszonytól született gyerek után sem javult semmi, pedig mindezektől azt várta, hatásukra biztos abbahagyja.

Olyan súlyos tartozásai jöttek össze, hogy új feleségének már állandóan hazudnia és ígérgetnie kellett. Mindig azt mondta, még három hónap, és vége, aztán fél év múlva is ugyanezzel jött. Ekkor már olyan uzsorásoknak is tartozott, akik életveszélyesen fenyegették, a játék pedig semmilyen élvezetet nem jelentett neki. Rosszul volt, ha elment játszani, de mindig elment újra. Bár az alkoholra igazán durván nem szokott rá taxis munkája miatt, ekkor már lefekvés előtt innia kellett, hogy el tudja viselni a stresszt. Már az öngyilkosságot is fontolgatta. A szerencsejáték-függéssel szembenézők leggyakoribb mondatai között van ez is: A börtön, a halál és az őrület szélén voltam.

2009 márciusában ment le a névtelen szerencsejátékosok közé. A problémával már szembenézett, de itt teljes őszinteség is kell a felépüléshez, ő pedig ekkor még nem tudott az lenni. Az utolsó játék csak nyáron jött el. 

Inkább betegség

A szerencsejáték-függés problémájával természetesen az MSZSZ is foglalkozik, üzemeltetnek például ingyenes segélyvonalat a függők számára. A szövetség elnöke, Schreiber István az Indexnek azt mondta, a függőség elsősorban szocializációs probléma, amin a tiltás nem segít.
Részben egyetért vele Demetrovics Zsolt addiktológus is: szerinte, bár morálisan el lehet ítélni, ha valaki eljátssza a családja pénzét, ez elsősorban betegség, amit ennek megfelelően kell kezelni, így a kezelésre kellene több forrást biztosítani.

Más kérdés, hogy a gépek könnyű elérhetősége valóban fontos tényező lehet a függőség kialakulásában. Magyarországon jelenleg 24 ezer pénznyerő automata működik (2004-ben még 33 ezer volt), ennek közel kétharmada, 15 ezer II. kategóriás, vagyis kocsmákban működik (az I. kategória jelenti a kaszinókat, játéktermeket). Schreiber István szerint a Lázár-féle emeléssel a kocsmákból eltűnnének a gépek, ami összességében hatvanezer ember megélhetését sodorná veszélybe. Szerintük ugyanis a kocsmák bevételei így annyira megcsappannának, hogy tönkre is mennének. Ez a szerencsejáték-lobbi legfőbb érve - Lázár János is arról beszélt az Indexnek, a Fidesz képviselői a javaslat felmerülése óta nagy nyomás alatt állnak.

Vannak ugyanakkor, akik jól járnának az új szabályozással. A megmaradó nagyobb kaszinókban, ahol megérné kifizetni a magasabb játékadót, minden bizonnyal nőne a forgalom. Ugyanígy nőhetne az online szerencsejátékba ölt pénz mennyisége is, ami még kevésbé szabályozott terület.

A kocsma üzlete

Egy kocsmának háromféle módon származik bevétele abból, ha nyerőgépet tart, aminek bevétele egyébként alapvetően az üzemeltetőé. Egyrészt a gépesek fizetnek, hogy a kocsmában tarthassák a gépet, ez havi tízezer forint játékhelyenként. Másrészt közvetett módon: a gépezni érkezők fogyasztása a kocsma bevétele. Ami azonban a legfontosabb, az üzemeltető megállapodhat a kocsma tulajdonosával arról is, hogy a gép bevételének egy része az övé.

Általában 40 százalékot lehet kapni, és elég sokszor előfordul, hogy feketén - mondta az Indexnek egy debreceni kocsma vezetője. Szerinte ez a bevétel valóban nagyon hiányozna, a fogyasztás ugyanakkor nem esne vissza lényegesen, mert a vendégek “úgyis megisszák a magukét”. Schreiber István is hasonló arányokról beszélt a bevétel megosztásánál, szerinte ugyanakkor szó sincs arról, hogy ez feketén történik. Az elnök állítja, az a több tízmilliárdos bevétel, amit Lázár hiányol, nem reális, annyira visszaestek az ágazat bevételei az utóbbi években. Az MSZSZ adatai szerint 2010-ben a nyerőgéppiac tiszta árbevétele 76,9 milliárd forint volt, 2009-ben még 81,3 milliárd. A befizetett játékadóból tavaly 31,7 milliárd forint folyt be, szemben a 2009-es 35,7 milliárddal. A nyerőgépek száma 8,7 százalékkal csökkent 2010-ben.

Visszaadja, aztán visszadobják

Gyakran lehet hallani a szerencsejáték-ipar részéről azt is, hogy a nyerőgépek a bedobott pénz több mint kilencven százalékát visszaadják. A gépeket is beosztják eszerint két kategóriára - az első kategóriás gépeknél törvény határozza meg, mennyit kell visszaadni, a másodiknál nincs korlát. A játékgépek üzemeltetői szerint mégsem jó üzlet az a gép, ami keveset ad vissza, mert a játékosok hamar rájönnek erre, és nem fogják használni. “A játékosok a legnagyobb matematikusok” - mondta Schreiber István.

Amikor egy budapesti kaszinóban egy alkalmi játékos nyolcmillió forintot nyert egy jackpottal, és aztán soha többet nem játszott, a kaszinó tulajdonosa nem érezte ezt kidobott pénznek a történet reklámértéke miatt. A nyeremény szinte legendás lett, és minden játékos ki akarta próbálni a gépet. Ha egyszer kiadta, ki fogja adni megint, gondolták a játékosok.

A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy a bedobott pénz kilencven százalékát talán tényleg visszaadja a gép, de a játékosok aztán általában újra bedobják azt. Ennek a vége mégiscsak az, hogy előbb-utóbb elfogy a pénz. Különösen, ha kényszeres szerencsejátékoskról van szó. “Ha létezik is olyan, hogy jó gép, én csak vesztes lehetek. A gép mindig le fog győzni” - mondja Zoli.

Az utolsó játék

Zoli utolsó játéka nem tartozik a tipikus történetek közé, nem is szívesen beszél róla. Aztán mégis elmeséli.

2009 nyarára rengeteg tartozást halmozott fel, az uzsorások pedig az életét fenyegették. Végső kétségbeesésében felhívta a szüleit, hogy azonnal kellene pénz. Ők sejtették, hogy baj van, de pontosan nem tudtak mindenről. Rögtön elment a hozzájuk az ország másik végébe, de csak a kért pénz felét tudták neki nagy nehezen odaadni. Ekkor már erősen ki akart szállni, és Budapestre menet végig az járt a fejében, mit tegyen. “Iszonyatos lelkifurdalással, de az első utam a városban egy kaszinóba vezetett. Tudtam, csak így van esélyem megadni a tartozást. Mondtam, hogy mutassanak egy jó gépet, mert egy nagyobb összegre van szükségem.”

Elkezdett játszani a szüleitől kapott pénzzel. Az első két gépen veszített valamennyit, amikor kipróbált egy másikat. Akkor visszanyerte, amit addig elveszetett. Aztán egy újabbal már nyert valamennyit.

Este nyolckor kezdte, hajnali ötkor lépett ki a kaszinóból, az ájulás határán, három doboz cigi után. Megszerezte a pénzt, ami a tartozás visszafizetéséhez kellett. De úgy jött ki, hogy soha többet nem akarja ezt átélni. “A pokolban voltam. Nyertem, de azt éreztem, hogy meghalok.” Nem tudja, a többi tartozását mikorra fogja tudni törleszteni, de azóta nem játszott.

A szlovák törvény módosítása

Egy törvénymódosítás értelmében egyelőre úgy látszik, mégsem lesz teljes körű a tiltás 2013-től. A módosítás értelmében ha a kocsmán belül fallal vagy paravánnal el van kerítve a gép, akkor továbbra is működhet, ellenkező esetben ugyanis játékteremnek minősül, ahol nem lehet alkoholt árulni és rágyújtani. A módosítással kapcsolatban a Magyar Szerencsejáték Szövetség azt mondta, nem tudnak róla, hogy a magyar kormány tiltást tervezne, szerintük a törvényalkotóknak inkább a jól bevált belga, német, angol vagy olasz példát érdemes követni, ezek egyaránt működnek és az állam is jól jár a bevételekkel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.