Az orvosok már régóta tudják, hogy azok a nők, akik a kapcsolati függőségben élnek ugyanolyan betegek, mint a többi szenvedélybeteg. Mivel évekkel ezelőtt ezeket a nőket társalkoholistáknak is hívták, épp ezért nem meglepő, hogy általában azok válnak a kapcsolatuk rabjává, akik olyan családban nőttek fel, ahol valamelyik szülő szenvedélybeteg volt. Ezeknél a nőknél ugyanis a kapcsolatban lévő küzdelem normális, mivel ők a gyerekkorukat teremtik újra azzal, hogy a szerelmeiknél küzdenek a szeretetért. Az akkoriban elszenvedett stressznek, aggodalomnak, a szeretet nélkülözésének „gyümölcseként” választanak felnőttként olyan párt, akiknek szintén zavaros az életük. Olyat, akit megmenthetnek…

Mikor (m)Ámor nyila eltalál

A túlságosan szerető nők kapcsolataikban mindig a megmentő, a bíró és az áldozat szerepköreit variálják – ezt Robert Norwood, a Nők, akik túlságosan szeretnek című könyv szerzője is megerősíti. A nők ezeket a szerepeket már kiskorukban felvállalták, hiszen akkoriban is mindig a szeretett személy megmentésén fáradoztak. Azt hitték, hogy ha ők jók és önfeláldozóak, akkor a beteg meggyógyul majd. Mivel ettől az adok-kapok játszmától kezdtek el függeni, így nem véletlen, hogy felnőttként úgy ragaszkodnak a férfihoz, mint más a kábító anyaghoz. A férfi életének az irányítására különböző „önzetlen” módszereket találnak ki:

- A megmentő szerepe: gondoskodhat a másik emberről. Az irányítással, ellenőrzéssel biztonságot szeretne teremteni magának. A fontosságát, pótolhatatlanságát akarja éreztetni.

- A bíró szerepe: árgus szemekkel figyel és rámutat a hibákra. A gyerekkorából gyökerező harag és bosszúvágy miatt, arra van szüksége, hogy megbüntethessen valaki. Mindenképpen nyerni akar.

- Az áldozat szerepe: a kiszolgáltatott helyzeteket kedveli. Beidegződött viselkedés, mivel gyerekkorában is csak tűrt. A gyengeségben zsarnokság rejtőzik, ezzel zsarolja a másikat.

Szerelmi harc életre-halálra

Egy egészséges embernek is nehéz levetkőznie a gyerekkorában belénevelt szokásokat. Viszont míg ők egy egészséges családban nőttek fel, addig a szenvedélyes szerelmeseknek csak elveik vannak. Ez az elv pedig azt mondja, hogy ami egyszer nem sikerült, az majd másodszorra sikerülni fog. Azaz, ha nem tudták megmenteni a szülőt a rossztól, akkor majd sikerül megmenti a szeretett férfit. Miközben nyugodt életről álmodoznak, minden nap a reménytelenséggel néznek szembe. Épp ezért nem véletlen, hogy a megszállott szerelmi kapcsolatokban a szenvedély és a halál kap központi szerepet. S bár a nők ettől a két dologtól akarják megvédeni társukat, az életmentő próbálkozások ellenére előbb-utóbb mindkettőjük beleroppan a saját szenvedélyébe: a férfi az alkohol vagy a drog iránti függőségébe, a nő pedig a lelki megterheltségébe.

Gyógyulás útja

Ha valaki elindul a gyógyulás útján, akkor soha többé nem lesz olyan nő, aki annyira szeret, hogy az már szinte fáj. Senki életéből nem lehet kitörölni a függőség éveit, de a fájdalmakat terápia segítségével enyhíteni lehet. Magyarországon a kezelésükben az addiktológusok tudnak segítséget nyújtani. Ha az alábbi táblázat után valaki arra eszmél rá, hogy ő is a kapcsolatának a csapdájában topog, akkor érdemes felkeresnie egy szakembert.
 

Jellegzetességek a szenvedélybetegség időszakában

Forrás: bpstyle.hu - Robert Norwood: Nők, akik túlságosan szeretnek (Hunga-Print Nyomda és Kiadó1992)