Követve az egyéb szakterületeken jelentkezô trendeket, a drogaddikciók ellátásában is egyre nagyobb teret nyernek az ambuláns kezelési módszerek, mivel a költség - hatékonyság szempontjából elônyösebbnek tűnnek, mint a fekvôbeteg ellátási lehetôségek. Ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kórházi ellátás bizonyos esetekben elkerülhetetlen és életmentô lehet.

Mint alapvetô betegellátási elv és még hangsúlyozottabban a szenvedélybetegségekben az ember holisztikus (bio - pszciho - szociális) tényezôit fontos figyelembe venni, ha tartós eredményt szeretnénk elérni a kezelés során.

A terápia során érdemes tudomásul venni, hogy nagyon gyakran az addiktív betegség hátterében valamilyen pszichiátriai betegség van jelen, és ennek kezelése nélkül az addiktív probléma nem valószínű, hogy hatékonyan megoldható. Példaszerűen említeném, hogy a heroin függô betegeknél a depressziós betegség kb. 40-80% arányban van jelen.

A drogaddikciók ambuláns kezelése is csak az önkéntesség elv betartásával lehetséges, senkit se lehet kezelni akarata ellenére. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a motiváció felkeltése a kezelés iránt az elsô, sokszor legfontosabb lépés a terápia folyamán.

 

 

A pharmakoterápiás kezelési módok nagymértékben függnek attól, hogy milyen típusú droghasználatról van szó és, hogy a droghasználat milyen fázisban van (kipróbálás, alkalmi használat, abúzív használat, függôség).

A kezelésben két alapvetô lehetôség létezik:

a., tüneti kezelés

b., speciális kezelési formák

 

A droghasználat alatt, vagy az elvonási idôszakban szinte minden esetben jelentkeznek általános pszichés tünetek, mint például szorongás, ingerlékenység, indulatosság, depresszió, álmatlanság, stb.

A droghasználathoz leggyakrabban társuló pszichés tünet a szorongás. A szorongás hatékony kezelése eldöntheti a hosszú távú prognózist. Általában nagy potenciájú szorongásoldó szereket érdemes használni (clonazepam, alprazolam). Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a benzodiazepin típusú szorongáscsökkentô szerek aránylag könnyen és rövid idô alatt egy újabb függôséget alakíthatnak ki. Emiatt a dózisokat fokozatosan csökkenteni kell, illetve minél hamarabb elhagyni a szorongáscsökkentô kezelést. Ha hosszú távú szorongáscsökkentésre van szükség, érdemes a buspiron származékokat, illetve az SSRI antidepresszáns szereket használni. Hátrányuk, hogy hatásuk kb. három-négy hét után jelentkezik. A szorongáscsökkentô terápiát érdemes úgy tervezni, hogy a kezelést egy nagy potenciájú benzodiazepin szerrel kezdjük és hosszú távon buspiron, vagy SSRI származékot használunk.

 

 Szintén nagyon gyakori tünet a depresszió. A depressziós állapot lehet a kiváltója, vagy a következménye a drogfogyasztásnak. Mindkét esetben megfelelôen kezelni szükséges. Az alkalmazandó antidepresszív szerek: SSRI származékok, tianeptin, mianserin, moclobemid, rebotexin. Általában a drogfogyasztáshoz társuló depresszív tünetek kb. az átlagos antidepresszív dózis másfélszeresét igénylik. A kezelés idôtartama legalább hat hónapig kell, hogy tartson. Az antidepresszív szerekrôl bizonyos kutatások azt bizonyították, hogy részben csökkentik a sóvárgást a drogok után.

 

A drogok elvonási idôszakában, szinte függetlenül, hogy milyen drog kategóriáról van szó, aránylag súlyos fokú alvászavarok jelentkeznek. Ez lehet elalvási, átalvási, illetve elalvási-átalvási zavar. Az altató gyógyszerek spektruma igen széles. A kiválasztásnál figyelembe kell venni a hatástartamot, a dozírozás biztonságát, az addiktív potenciát, kombinálhatóságát egyéb gyógyszerekkel. A nagy addiktív potenciával rendelkezô altatókat kerülni kell (glutethimid, barbiturát). Elsôsorban a következô altatószereket javasoljuk: zolpidem, zopiclon, mianserin.

 

Bizonyos drogok (LSD, metamphetamin, cannabis, kokain) használata alatt, vagy elvonási idôszakban, esetleg flash-back élményként hallucinációk is jelentkezhetnek. A rendszeres pszichostimuláns használat paranoid pszichózist válthat ki. A hallucinációkat és a paranoid, illetve egyéb pszichotikus tüneteket antipszichotikum gyógyszerekkel szükséges kezelni. Az antipszichotikumok között a modern, minimális neuroleptikus mellékhatással rendelkezô szereket kell választani: risperidon, clozapin, ollanzapin, sulpirid. Ha a megfelelô antipszichotikum kezelés mellett a pszichotikus tünetek fennmaradnak, érdemes tisztázni a diagnosztikus háttért (esetleg skizofrén pszichózis).

A drogok (elsôsorban ópiát) elvonási idôszakában bizonyos esetekben epilepsziás rohamok is elôfordulhatnak. Ritkábban egyéb drogok hatásaként is jelentkezhetnek convuziós tünetek. Emiatt carbamazephin típusú antiepileptikum használata szükséges lehet. A carbamazephin az antiepileptikum hatása mellett részben sóvárgás csökkentô hatással és indulatszabályzó hatással is rendelkezik.

 

 Az indulat kontrollzavarokban a tiaprid használata is hatékony bizonyos esetekben.

A pszichés tünetek mellett gyakran jelentkeznek szomatikus tünetek is, amelyeket megfelelô gyógyszeres kezeléssel szükséges ellátni. Pl.: hányáscsillapítók, hasmenéscsökkentôk, görcsoldók.

Az ópiát elvonási idôszakban egy lényeges tünet az erôteljes, nagy ízületi és végtagi fájdalom. A fájdalomcsillapítás egy nagyon fontos lépés a kezelésben. A leghatékonyabb a tramadol, amely egy opiaid típusú fájdalomcsillapító, ugyanakkor nincs euforizáló hatása. Mivel ugyanakkor bizonyos esetekben függôséget is okozhat, csak pár hetes idôszakra érdemes adagolni. Az egyéb típusú fájdalomcsillapítók hatása az ópiát elvonásban kérdéses.

 

Az ópiát elvonási tünetek kezelésében fontos szerepük van az alfa 2 adrenereceptrokra ható szereknek (clonidin, lofexidin, tizanidin). A fenti szerek hatékonyan csökkentik szinte az összes ópiát elvonási tüneteket.

Magyarországon hozzáférhetôség szempontjából csak a tizanidin kapható. A lofexidin egyéni gyógyszerimportként szerezhetô be. A tizanidin napi adagja a terápia elkezdésekor 24 mg, amely fokozatosan csökkentendô.

 

 Egy másik nagyon fontos terápiás lehetôség az ópiátfüggôség kezelésében a metadon detoxikációs és szubsztituciós kezelés. A metadon egy szintetikus ópiátszármazék. A detoxikációs kezelés céljából aránylag magas metadon dózissal (50-150 mg/nap) kezdjük a kezelést, és fokozatosan csökkentjük a napi dózist. A metadonnal történô detoxikációs kezelés idôtartama a kezdô dózistól függôen másfél-két hónap.

 

A szubsztituciós kezelésnek a célja, hogy az illegális ópiát fogyasztást egy hivatalos, kontrollált ópiát fogyasztással helyettesítsük. A szubsztituciós kezelés célja, hogy a pácienseket kivonjuk a kriminalitás világából, és egy reszocializációs folyamatot indítsunk el. A szubsztituciós kezelésnek szigorú szakmai feltételei vannak: folyamatos, heti hét alkalommal gyógyszeradagolás, folyamatos klinikai, illetve laboratóriumi vizsgálatok, rendszeres, szúrópróbaszerű vizeletvizsgálat, ellenôrzés, csoport, illetve egyéni pszichoterápiás kezelésben való részvétel, bűnözô életmód kerülése, törekvés a munkahelykeresésre, stb.

 

 Egy másik speciális kezelési forma, amely szerencsére Magyarországon is egyre jobban kezd elterjedni, a naltrexon kezelés. A naltrexon egy ópiát antagonista szer, és rendszeres szedése mellett kompetitíven elfoglalja a szervezetben az ópiátreceptorokat. Ilyen módon, ha használ is a beteg valamilyen típusú ópiátszármazékot, a szerek a hatásukat nem tudják kifejteni. Azt lehetne mondani, hogy a naltrexon egy biokémiai pajzsot jelent az ópiátokkal szemben. A naltrexon kezelésnek is szigorú feltételei vannak: a kezelés elkezdése elôtt legalább 5 nap ópiátmentesség, a dózisok fokozatos emelése, a gyógyszer naponkénti, vagy másodnaponkénti bevétele, rendszeres orvosi, illetve laboratóriumi vizsgálat, rendszeres vizeletvizsgálat, egyéni, vagy csoport pszichoterápián való részvétel.

 

Hatékony drogaddikció kezelés elképzelhetetlen folyamatos pszichoterápiás támogatás nélkül. Nagyon sok pszichoterápiás irányzat, illetve módszer használható a kezelésben, akár egyéni, akár csoportos terápiáról van szó.

A terápia a következô célokra - változásokra kell, hogy törekedjen:

 

* komoly, reális motiváció felkeltése a drogfogyasztás elhagyására

* folyamatos törekvés az idô és tevékenység strukturálására

* reális önértékelés és önismeret

* megfelelô kommunikációs képesség kialakítása

* megfelelô és reális jövôkép

* frusztráció toleráló képesség javítása

* stresszkezelô hatékony technikák

 

 Habár nem elsôsorban orvosi, illetve egészségügyi feladat minden drogproblémákkal küszködô betegnek a szociális hátterű problémákat szükséges megoldani, illetve rendezni. Nagyon gyakran a szociális háttér megnyugtató rendezésén múlik, vagy bukik a kezelés eredményessége.

 

Mint általában minden embernél, a drogbetegségben szenvedô betegeknél is gyakran elôfordulhatnak szomatikus betegségek, amelyek társulnak a drogfogyasztáshoz, vagy a drogfogyasztás súlyosbítja a szomatikus betegségeket. Mivel a drogfüggô betegek hajlamosak bagatellizálni a betegségek tüneteit, fontos, hogy minden esetben részletes belgyógyászati vizsgálat történjen és az esetleges problémákat hatékonyan kezeljük.