A következőkben először az alkoholizmus biológiai, családi, munkahelyi következményeivel és az alkoholista játszmával foglalkozunk, majd ezt követően a kezelés lehetőségeit vesszük számba. Kiemelten foglalkozunk a szenvedélybeteg környezetében élő családtagok, munkatársak, valamint laikus segítő szándékú emberek lehetőségeivel.

Ki alkoholista?

Gyakorlati szempontból jól használhatónak tartom azt a meghatározást, hogy az az ember tekinthető alkoholbetegnek, akinek más személyekkel való kapcsolatában problémát okoz az italfogyasztása.

A betegségnek sokféle súlyossági foka van. Aszerint értékeljük a betegség súlyosságát, hogy mennyire károsodott a személyisége, milyen állapotban van a szervezete biológiailag, milyen a viszonya más emberekhez, különösen a családtagjaihoz, mennyit romlott a társadalmi helyzete, jövedelmi viszonyai.

Az alkohol hatása a szervezetre

Az alkohol biológiai hatásait két csoportra osztjuk, eszerint megkülönböztetjük az alkoholfogyasztás akut hatását és a krónikus alkoholizálás következményeit. Az akut alkoholmérgezés azaz a részegség tünetei jól ismertek. A krónikus italozás személyiségváltozáshoz vezet. Gyakori az ingerlékenység, agresszivitás is felléphet, gyanakvás, ítélőképesség romlása, esetleg üldöztetéses gondolatok, féltékenység, elbutulás. Súlyos esetben hallucinálás, látászavar, epilepsziás görcsök, járásképtelenség lép fel. Az alkohol nem csak idegrendszeri károsodást okoz, hanem csaknem minden más szervet is károsít. Kiemeljük ezek közül is a májat. Az alkoholos májzsugorodás az alkoholista betegek gyakori haláloka. Szintén gyakori az öngyilkosság és a balesetek előfordulása is.

Az alkoholista és a családja

Közismert körülmény, hogy egy szenvedélybeteg családja milyen lelki, gazdasági, társadalmi, szociális megrázkódtatásokon megy keresztül, valamint az, hogy mennyire hátrányosan befolyásolja a szülői alkoholizmus a gyermekek fejlődését. Figyelmünket itt inkább a család egészére, mint rendszerre kívánom irányítani, mert erről az oldalról a terápiás beavatkozásnak is tere nyílik.

A rendszerszemléletű gondolkodásban a betegségtünetet, esetünkben az alkoholizálást a családtagok közötti kapcsolat zavarával magyarázzuk. Nem vádolunk tehát személyesen senkit. Egy családban sok minden miatt alakulhat ki probléma: pl. egy fiatal házaspárnak nem sikerül a szüleiktől leválniuk, vagy a házaspárok egymással versengenek, vagy valaki elégedetlen a házastársával, vagy félnek az öregedéstől, a gyermekek kirepülésétől ? és még így sorolhatnám oldalakon át a lehetséges feszültségforrásokat. Ezeket a feladatokat a családok általában sikeresen oldják meg, de nem mindig. Ha valahogyan megjelenik az alkohol, az is jelenthet egy megoldást az eredeti kérdésre, mert eltereli a figyelmet róla.

Mindent a szőnyeg alá lehet söpörni.

Az évek során az italozás előtérbe kerül, egyre inkább csak ekörül kezd a család élete forogni, az eredeti konfliktus elhalványul. Mindenki alkalmazkodik viselkedésével a szenvedélybeteg családtaghoz és egymáshoz. Kialakul az alkoholista játszma a jellegzetes szereplőkkel, rejtett nyereségekkel.

Így tekintve az alkoholizmusra, ez tulajdonképpen a család nem megfelelő probléma megoldó képességének a jele. A probléma lényege nem is az alkoholizmus, hanem amit elfed.

A terápiában a családtagok egymás közötti kommunikációjának színvonalát kell javítaniuk, át kell gondolniuk a saját maguk alkotta szabályaikat, el kell dönteniük, hogy azokon mit kellene megváltoztatniuk. Tisztázniuk kell, hogy kinek mihez van joga, mi a kötelessége, az alkoholizmust megelőző eredeti problémával mit tudnak kezdeni, és így tovább ? csupa olyan téma, ami a családtagok közötti kapcsolatot érinti.

A rendszerszemléletű gondolkodásnak fő haszna, hogy egyértelművé teszi:

Nem elég az alkoholbeteget egyedül kezelni? Például elvonókúrára elküldeni, majd azt várni, hogy gyógyultan visszakapja a család és minden rendben lesz. Ha tényleg gyógyultan jönne haza a beteg a kórházi kezelésből, otthon nagy zavar támadna: a változatlanul maradt szenvedélybetegségre jellemző családi körülmények ki fogják kényszeríteni valakinek az alkoholistává válását. Legtöbbször ez a régi beteg lesz, mert visszaesik, vagy ha ez nem lehetséges, más kezd majd el inni.

Az alkoholista és a munkahelye

Az ittas dolgozót haza kell küldeni, mert feladatát nem tudja megfelelő színvonalon ellátni, valamint balesetveszélyt jelent magára és munkatársaira nézve. A munkahelyén nem ittas, de munkaidőn kívül rendszeresen alkoholt fogyasztó beteg sem ideális munkaerő. A másnaposság, az alkoholizálással összefüggő megbetegedések, balesetek, sokasodó magánéleti, anyagi problémái elvonhatják a figyelmét a munkájától, csökken a megbízhatósága, elkötelezettsége.

Az alkoholbeteg házastársa.

Az alkoholista férfival élő nő ?aki többnyire a feleség ritkábban a lánygyermek vagy az anya - egészen különleges állapotba kerül az évek múlásával. A férfi italozása miatt energiáinak egyre nagyobb részét fordítja a következmények enyhítésére. Eleinte rejtegeti a szégyenüket mások előtt. Egyre többet kell dolgoznia, hogy férje kieső keresetét illetve költekezését pótolja. Fokozatosan felügyelete alá vonja a társát, hiszen az egyre inkább megbízhatatlanná válik. Akadályozza az ital beszerzését, eldugja a pénzt. Ráadásul részeg férje durvaságát is el kell viselnie, lehet, hogy meg is verik. És közben hol marad az ő saját élete? Saját karrierje, fiatalkori álmai? Sehol. Egész életét részeges párjával kapcsolatos problémái töltik ki.

Egész élete ettől a másik embertől vált függővé.


Ez is egy betegség. Úgy hívják, hogy társfüggőség.

Két beteg embert találunk tehát, betegségük a függőségek két különböző változata. Az egyik egész élete az alkoholtól függ, a másik egész élete egy másik embertől függ. Egyikőjük sem a maga életét éli, mindketten kezelésre szorulnak.

Vajon a társfüggőség azért alakul ki, mert egy alkoholista belekényszeríti az érintett személyt, vagy a társfüggő személyisége ettől az élethelyzettől függetlenül is hajlamos ebbe az állapotba belecsúszni? Sok bizonyíték szól amellett, hogy mindkét tényezőről szó van. Talán ez magyarázza azt, hogy a társfüggő nők új partnerüknek gyakran az előzőhöz hasonló szenvedélybeteget választanak.


Alkoholista játszma

A szenvedélybeteg viselkedésével nagyon megterheli a körülötte lévő embereket. Ezek az emberek különbözőképpen reagálnak a beteg viselkedésére. Sok alkoholbeteget és a velük együtt élőket megvizsgálva hasonlóságokat lehet felfedezni. Az Eric Berne nevéhez fűződő tranzakció analízis (TA) részletesen elemezi az alkoholbeteg és a környezetében élők viselkedését, melyet alkoholista játszmának neveztek el. A továbbiakban ezt a gondolatmenetet fogom ismertetni.

Mit tekint a tranzakció analízis játszmának? Olyan viselkedésformákat, amelyek nem tudatosak, és rendszeresen megismétlődnek az érintett személy (a játékos) életében. Többnyire rossz érzésekkel végződnek. Nagyon fontos, hogy a felszínen látható csalódás vagy akár szenvedés ellenére is a résztvevőknek egy rejtett pszichológiai szinten nyereséget hoz. Ez az egyik oka, hogy minden hátrány ellenére az emberek igen nehezen hagynak fel kedvenc játszmáikkal. Sokféle játszma elemzését dolgozták már ki. Vannak az egész életet meghatározó játszmák, ismertek házassági, szexuális és alvilági játszmák, és léteznek jó játszmák is. Az alkoholista játszma életjátszma, és természetesen itt csak ezzel foglalkozunk.

Az alkoholista játszma fontosabb szereplői a névadó Alkoholistán kívül az Üldöző, a Megmentő, és a Fajankó. (A játszma szereplőjének értelmében a szavakat nagy betűvel írom)

A játszmában az Alkoholista személyének az azonosítása nem jelent problémát. Életében többnyire józan és italos periódusok váltakoznak különböző arányban. A józan időszakban némi bűntudattól indíttatva általában tartja a viselkedési szabályokat, elvégzi a feladatait, sőt másokban nemegyszer "áldott jó ember" benyomását is kelti. Ebben a számára kevés örömet okozó állapotában azonban nem tud véglegesen megmaradni. Az alárendelt helyzetéből az italozás segítségével tör ki, és a másik végletbe kerül. Majd kezdődik az egész elölről.

Milyen pszichológiai nyereséget tartalmaz ez a viselkedés?

  • először is az ivás élményét, az ital ízét, elfogyasztásának körülményeit, a társaságot említem meg. (?Haveri körben, az Aranyökörben ?.?)
     
  • A józan állapotban kényszerűen elviselt alárendelt szerepétől megszabadul, és uralkodó helyzetbe kerül. De legalábbis azt csinál, amit akar.
     
  • Kevesen gondolnak rá, hogy a józan időszakban egy bizonyos értelemben ?sztár? szerepbe kerülhet az Alkoholista. Kiérdemli az orvostól a dorgálást, társaságban sok tréfának, pajkos beszólásnak válik részesévé, lehet a feleség viselkedésén viccelődni, fájdalmasan panaszkodni a másnaposság tüneteire stb. Mindeközben a figyelem középpontjában van. Ez az önkényeztetés is meghatározó nyereség lehet az alkoholista számára.
     
  • Az alkoholizmus okozta zivatarok eltakarják az élet egyéb problémáit. Így az is ennek az életvitelnek a nyeresége, hogy nem kell szembenézni az esetleg egyébként is rossz házasságával, vagy különböző feladatainak ellátására való alkalmatlanságával. Vagy ha néha eszébe is jutnak ezek a dolgok, legalábbis nem kell ezekkel a kétségtelenül bonyolult dolgokkal foglalkoznia.
     

Az Üldöző. Ő az, aki megkeresi az eldugott italt, majd kiönti és szemrehányást tesz érte. Bárki közelálló betöltheti ezt a szerepet. Gondolkozására jellemző, hogy feljogosítva érzi magát, hogy másokról ítéletet alkothasson, ugyanakkor a másikat pedig lekicsinyli, maga alá gyűri. Az ő pszichológiai nyeresége is ebből adódik: önmaga felértékelése, és a másik ember leértékelése a hatalom illetve a pozitív énkép élményét nyújtja számára.

A Megmentő. Ő az, aki megpróbálja rábeszélni a beteget, hogy változzon meg. Erre idejét, energiáját is áldozza. Játszhatja ezt a szerepet családtag, háziorvos, hivatásos segítő foglalkozású személy. Hasonlít gondolkodása az Üldözőére abból a szempontból, hogy saját magát rendben lévőnek tartja, a másikat pedig lekicsinyli. Ezen az alapon nem tartja az Alkoholistát képesnek arra, hogy saját magától tudja, mit kell tennie és mit nem. Pszichológiai nyeresége is saját erkölcsi értékének átélése kapcsán realizálódik.

A Fajankó. Ő nem akarja sem üldözni, sem megmenteni az alkoholistát, azonban fontos szolgálatokat tesz neki. Például elhiszi az alkoholista meséjét és pénzt ad kölcsön élelmiszerre. Vagy az a kollégája, aki elvégzi az Alkoholista feladatát és falaz neki a főnök előtt. Orvosa igazolást állít ki munkahelyi hiányzás miatt. A boltos hitelez. Ezek a szereplők tudják, hogy miről van szó, mégis közreműködnek az italozás megkönnyítésében. Nélkülük hamarabb kellene az alkoholistának szembenéznie a saját viselkedése következményeivel. Ezek az emberek természetesen nem rossz szándékkal cselekednek így. Az ő nyereségük szolidaritás érzetéből táplálkozik, valamint valószínűleg szívességük viszonozására is számítanak. Az is előny, hogy egy ismerősünk kellemetlen elutasítását elkerüljük.

A szerepek összemosódhatnak. Az alkoholista házastársa egymás után mind a három szerepet betöltheti. Éjszaka eltűri, hogy megverje, majd megfürdeti és felmossa utána a konyhát ? Fajankó

Reggel veszekedik ? Üldöző

Este reménykedik, hogy párja megváltozik és erre ígéretet kér tőle ? Megmentő.

Az említett három szerepet lehet, hogy társfüggőségben szenvedő ember tölti be. (l. fent.)


Szülő, Gyermek, Felnőtt

A fenti szerepeket együttesen szemlélve feltűnő, hogy az Üldöző, és a Megmentő erősen fölérendelt, és az Alkoholista pedig mélyen alárendelt helyzetben van. (A Fajankó viszonylatában nem ennyire markáns a hierarchia különbség.) Amikor egy Üldöző vagy egy Megmentő beszél egy Alkoholistával, akkor ez az eltérő tekintély okán olyan, mintha egy szülő beszélne a gyermekével. Az Üldöző kioktatja, a Megmentő pedig tanácsot ad a gyermekének ? azaz az Alkoholistának. Ez azért fontos megfigyelés, mert a játszma megszüntetésében fontos feladat az, hogy a felül lévők megtanulják az Alkoholistát felelős felnőtt embernek észlelni és ne képzeljenek maguknak szülői jogokat felette. Az Alkoholistának viszont fordítva: meg kell tanulnia, hogy a cselekedeteiért felelős felnőtt embernek érezze magát. Az Üldözővel és a Megmentővel azonos tekintélyű felnőtt emberré kell magát változtatnia.


Mit lehet tenni?

Gyógykezelés

A szakemberek által vezetett terápia a gyógyulás leghatékonyabb eszköze. A korszerű elvek alapján megszervezett szenvedélybeteg ellátó központok részben bentfekvő, részben járóbeteg ellátást nyújtanak. A kórházi kezelés időszakában, ha erre szükség van, az elvonási tüneteket kezelik alapvetően belgyógyászati elvek alapján. A biológiai krízisállapot megszűnése után nyílik lehetőség a pszichiátriai kezelésre. Ebben a fázisban a betegek egész napját különböző tevékenységek töltik ki. Egyéni és csoportos pszichoterápiás foglalkozásokon, kommunikációs, konfliktuskezelést tanító tréningeken vesznek részt. Családterápiás ülések vannak. Különböző munkatevékenységeket is folytatnak, pl. kertészkedés vagy kézműves munka. Az osztály betegei a saját maguk között illetve az egészségügyi személyzettel fennálló konfliktusokat osztálygyűléseken rendezik el, amelyre rendszeresen kerül sor. A házirend szigorú, és a szabályait be kell tartani. Szóval ez egy nagyon intenzív program, egy kicsit a valós életre emlékeztet. Ez is a feladata. A tanulás.

Ezt a fázist ambuláns kezelés követi. Ilyenkor a beteg még visszajár különböző kezelésekre, pl. a család vagy a csoportterápiára.

A kezelésnek nem csak ilyen komplex formája létezik. Részben nem is lenne rá szüksége mindenkinek, másrészt viszonylag kevés helyen áll rendelkezésre.

Létezik ambuláns kezelés pl. az addiktológiai gondozókban, ahol a tanácsadás, a jó terápiás kapcsolat és a gyógyszeres kezelés a fő hatótényező.

Ambuláns pszichoterápia is rendelkezésre áll. Egyéni, család és csoportpszichoterápia keretében egyaránt lehet szó hatékony kezelésről.

Meg kell említeni, hogy a szenvedélybetegek gyakran igen nehezen vállalják a gyógykezelésüket. Tagadják az ivást, azt mondják, hogy bármikor abbahagynák, ha akarnák, ezért nincs szükség kezelésre. Félnek a kezeléstől, talán arra is gondolnak, hogy a terápiában szemrehányást fognak kapni. Nagyon nehezen beszélnek saját magukról. A család ugyanakkor ragaszkodik a kezeléshez, és sokszor tűnik úgy, hogy a tarthatatlan állapotból valóban csak a terápia a kivezető út. Létezik olyan pszichoterápiás módszer, amit az ilyen helyzetek kezelésére dolgoztak ki. Ennek az a lényege, hogy a család, illetve a tágabb rokonság jár a szakemberhez, és az üléseken arról van szó, hogy milyen eszközök felhasználásával kényszerítik rá a beteget, hogy elvállalja a terápiát. Ezek fokozatosan egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a betegre, akik közül tízből kilenc végül beadja a derekát. Ez persze még nem a gyógyulás, csak a kezelés elvállalása.


Civil szervezetek

A civil szervezetek egy részét a gyógyult, vagy a még aktuálisan is szenvedélybeteg emberek hozzák létre. Az ilyen közösséghez minden betegnek érdemes csatlakozni, akik érzelmileg el tudják fogadni a szervezetet. Itt a betegek különböző rendezvényeken tanulnak, készségeiket fejlesztik. Beilleszkednek egy közösségbe, mely alkohol nélkül segít az időt értelmesen eltölteni.


Fogódzót jelent a visszaeséssel szemben.

A civil szervezetek másik csoportjában segítő foglalkozású szakemberek vesznek részt. Ők a civil szervezetek nyújtotta lehetőséget (pályázati források, infrastruktúra megléte stb.) felhasználásával szerveznek a szenvedélybetegek számára szolgáltatásokat. Ezeket a szolgáltatásokat is elemi érdeke a betegeknek igénybe venni.


Mit tehet a társfüggő feleség?

Ő is beteg, neki is a gyógyulás nehéz útját kell megjárnia. Először is be kell látnia saját betegségét, mert nem gyógyulhat az meg, aki nem tartja magát betegnek. A betegségtudat kialakulásának a legfőbb akadálya az, hogy a társfüggők hosszú éveken keresztül Üldöző, Megmentő és Fajankó szerepeket töltöttek be az alkoholista játszmában, és mindegyik szerep közös vonása az, hogy aki játssza, az csak az alkoholbeteget tekinti problémásnak, saját magát rendben lévőnek látja. Azaz csak a másikat tartja hibásnak, saját magát nem. Ha a társfüggő saját magát betegnek tekintené, több évtizedes világa omlana össze. Pedig ennek a világnak össze kell omolnia és újat kell a romok helyén felépíteni. Hiszen Ő szenved legjobban az alkoholizmustól.

Miben áll a társfüggő beteg felelőssége? Arról természetesen nem tehet, hogy a párja iszik. Ez a párja felelőssége. De a saját sorsáról Ő dönt.

Választás előtt áll: a saját életét akarja élni, vagy továbbra is feláldozza magát egy szenvedélybetegért? A választás nem könnyű, de ez csakis az Ő személyes feladata. Ha erre a kérdésre rossz választ ad, akkor nem hibáztatja szenvedélybeteg párját, csak saját magát.

Hogyan kell a saját életünket élni ebben a helyzetben? A válasz nagyon nehéz. Valószínűleg érdemes szakember segítségét is igénybe venni. Talán arra felé kell elindulni, hogy ki kell lépni az alkoholista játszma szerepeiből, saját magával ? munkával, barátokkal, privát időtöltéssel, tervekkel kell elkezdeni foglalkozni.


Hogyan lehet a játszmát megszüntetni?

Leírni egyszerű: abba kell hagyni. Az Üldöző ne üldözzön, a Megmentő ne mentsen meg és a Fajankó adjon kölcsön. Meg kell tanulni az Alkoholistát nem ?sztárolni?. Szembe kell nézni a tudattalan nyereségekkel, ezekről ebben a formában le kell mondani, meg kell oldani az elhanyagolt életfeladatokat, és meg kell találni a pótlólagos örömforrásokat. Az Üldözőnek és Megmentőnek ki kell lépnie a szülői szerepből, az Alkoholistának pedig a gyermekiből, mindhármuknak egyenrangú felnőttként kell újraszervezniük kapcsolatukat.

Ezt így leírni, azonban csaknem haszontalan, hiszen az érintettek ennyivel csak ritkán tudnak mit kezdeni. Az ilyen sorskérdések megoldása szilárd elhatározást igényel, melyet küzdelmes erőfeszítés követ, jó, ha szakszerű segítség mellett. Az is előfordul, hogy egyáltalán nem születik megoldás, és a játszma szereplői életük végéig benne maradnak. Máskor csak egyik-másik szereplőnek van ereje kilépni, a többiek sorsa változatlan marad.


Tünetváltás

Nem csak az a jó megoldás, ha egy játszmamentes életet sikerül kialakítani. Előrelépést jelenthet az is, ha tünetváltás következik be. Ilyen például az, ha egy alkoholista gyógyulása után segítő foglalkozásúként szenvedélybetegekkel foglalkozik. Ilyenkor Alkoholista szerepből Megmentővé válhat, ami már egy más minőség. Az is előfordul, hogy egy szenvedélybeteg valamilyen vallási közösségben találja meg azt a kötődési pontot, aminek a segítségével szakít a szenvedélyével. Ha ez az egyén, a család és a társadalom számára egyaránt kielégítő megoldást jelent, semmilyen kritikának nem kell teret engedni.


A munkahelyen

Egyértelmű szabály, hogy az ittas dolgozót a munkahelyéről haza kell küldeni. Munkaidőn kívüli italfogyasztásba a munkáltatónak viszont nincs joga beleszólni, hacsak ez másnap nem vezet betegséghez, esetleg váratlan hiányzáshoz. Ez utóbbi esetben a munkahelyi vezető feladata aggályait nyíltan megbeszélni a dolgozóval, és megkérdezni, hogy mi a szándéka a jövőben. Ha a dolgozó a munka folytatását kívánja választani, ésszerűnek látszik erre lehetőséget adni, de világos követelményeket megfogalmazva. Ha a probléma megismétlődik, akkor a megegyezés alapján kell eljárni. Nem érdemes további esélyeket adni, hiszen akkor az alkoholista játszmába csúszunk bele a Fajankó szerepében. Valószínűleg az alkoholizmus gyógyulásának is ezzel a következetes magatartással lehet a legnagyobb szolgálatot tenni, hiszen a munkahely elveszítése a beteget krízishelyzetbe sodorhatja, rákényszerítve őt arra, hogy komolyan szembenézzen a sorsával, és ha van ereje, ilyenkor változtathat rajta.

 

Amíg nem muszáj, úgysem fog változtatni.

A munkahelyen az alkoholproblémával legtöbbször azonban nem ebben a tiszta helyzetben találkozunk. Sokkal gyakoribb az, hogy valaki a munkáját elég rendesen ellátja, viszont tudni róla, hogy munkaidőn kívül többet iszik a kelleténél. Vagy beszél róla, vagy nem. Vagy tudunk a problémáiról, vagy nem. És elég gyakran több éves munkahelyi, esetleg baráti kapcsolat köti a társaihoz, akik nem közömbösek a társuk iránt. Szeretnének segíteni, de hogy lehet úgy segíteni, hogy ne váljunk Megmentővé, Üldözővé vagy Fajankóvá? Hiszen ezek a szerepek az ő alkoholizmusát csak megerősítik.

Először is meg kell azt várni, hogy ismerősünk nyitott legyen a beszélgetésre. Az sem biztos, hogy velünk kívánja megosztani a gondjait. Ezt elég nehéz kívülről befolyásolni. Ha spontán nem jön össze egy bizalmas beszélgetés, meg lehet próbálkozni olyan megjegyzésekkel, hogy ?úgy látom, hogy nagyon gondterhelt vagy? ?mostanában gyakran látlak a kocsmában, van valami problémád?? Ha az ismerősünk elhárítja a kérdést, akkor most nekünk nincs mit tennünk. Tanácsos ilyenkor nem tolakodni, hanem kivárunk egy jobb alkalmat.

Ha létrejön a kívánt beszélgetés, ennek témájára nem lehet tanácsot adni. Inkább néhány elvet szeretnék kiemelni: tartsuk állandóan szem előtt az ő értékeit és méltóságát. Semmi jogunk sincs olyanokat gondolni, pláne mondani, hogy ?nem szégyelled magad a többiek előtt??

Tartsuk állandóan szem előtt azt a képességét, hogy saját erejéből meg tudja oldani a problémáit. (ezt mutatja az is, hogy eddigi életében tengernyi problémát saját erejéből megoldott) Nehogy azt higgyük, hogy ő nem képes az aktuális problémát megoldani, de mi különbek vagyunk tőle és tudjuk a megoldást.

Tekintsük őt egy velünk egyenrangú felnőtt embernek.

Próbáljuk megérteni az ő helyzetét. Kérdéseink arra irányuljanak, hogy pontosabban megismerjük az ő érzéseit. Amikor valamit megértettünk, kérdezzünk vissza, hogy erre gondolt-e ő is? Bánjunk takarékosan a tanácsainkkal.

Őszintén kell beszélni. Még jó szándékkal sem szabad félrevezetni a másik embert.

Lehet felajánlani neki gyógykezelés igénybevételét, vagy valamilyen civil segítő szervezet felkeresését. (ezek listáját a mellékletben felsoroljuk) Lehet valamilyen józanságot feltételező szabadidős tevékenységet (sport, közösségi aktivitás) is megemlíteni.

Ne vegyük magunkra az alkoholbeteg meggyógyításának felelősségét. Erre úgysem lennénk képesek. Ez az ő döntése kell legyen.

Forrás: medi-son-csoportpraxis.hu - dr. Bojti István

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr642157680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása