Dr. Kálló Antal cikkét Kulcsár Pál - addiktológiai referens ajánlja figyelmünkbe:

 A Bristoli Egyetem nemrégiben megjelent tanulmánya a húsz legveszélyesebb kábítószer listáját is tartalmazza. A kutatás keretében többek között a kábítószer hatására bekövetkezett haláleseteket, a függőség fokát, a szervezetet érintő közvetlen veszélyeit és a drogfogyasztás társadalmi kihatásait is vizsgálták. Az alkohol ennek alapján bekerült az első öt helyezett közé. A dohány pedig 9. helyre került.

A szomorú tények: Magyarországon egy millió ellátatlan alkohol beteg nem tud segítséget kapni betegsége legyőzéséhez, kezeléséhez. A megelőzés, a még kezelhető stádium gondozásához az OEP –egészségbiztosító- úgyszólván semmi segítséget nem nyújt. Pedig az alkoholbetegség végső stádiumában lévő májbeteg kezelése akár heti több millió forintot is elvisz az OEP pénztárából, ennek megelőzésére viszont semmi áldozatot nem visel.
Kis Herceg mikor az iszákosok bolygójára látogatott és megkérdezte az iszákost:

„Te mit csinálsz itt? –Iszok.
- És miért iszol?
- Miért szomorú vagyok.
- És miért vagy szomorú?
- Mert iszok.
Bizony mondom néktek, a felnőttek fölöttébb furcsák!”

 Az egymillió alkoholbeteg közül nagy számban szeretnének egy leszoktató programban együttműködve felül kerekedni betegségükön. Disulfirám tabletta: bőr alá beültetve egy évre visszatarthat az alkohol élvezetétől, hiszen ha „ráisznak” végzetes következményekkel járhat. Akik mégis ezt az utat választják, tisztában vannak a következményeivel is. Tudják jól: a beültetett tabletta helyettük is kimondja a nemet . Mert önmagukban, - talán nem véletlenül-, már nem bíznak. Egy év után a betegek újabb beültetést kérnek, két év után már remélhető a végleges abstinencia. Disulfirám tartalmú tabletta szájon át is szedhető. A hatóanyag megakadályozza az alkohol lebontását az acetaldehid szinten. Ha a beteg disulfirám hatás alatt mégis inna, bőre kipirul, keringése felborul, borzasztó rosszul érzi magát. Ha gyenge a szíve, akár bele is halhat. A szájon át szedett tabletta azért nem biztonságos, mert abbahagyható. A napi rendszerességgel végzendő tabletta szedését az alkoholista általában nem tudja vállalni. A beültetett tabletta hatóanyaga lassan, egy év alatt szívódik fel. Megfelelő technikával beültetve nem távolítható el. Magam nem metszéssel végzett feltárásban ültetem be a tablettát, hanem egy speciális csövet-, trokárt- vezetek be egy tüskével a zsírszövet megfelelően kiválasztott helyeire. A beteg nem tudja kipiszkálni, ha meggondolja magát. Szóban és írásban felvilágosítom a beteget, hogy magam sem tudnám a tablettákat eltávolítani. A szakmában megoszlanak a vélemények arról, célravezető-e ez a drasztikusnak tűnő megoldás. Nagyon fontos szempont, hogy a betegek között szelektálni kell, csak a megfelelő intellektusú alkoholbetegnél alkalmazható, aki tisztában van az esetleges következményekkel, azokat vállalja.
Az állami egészségügyben kórházi befekvés körülményei között történik az alkalmazás. Járó betegnek általában nem áll rendelkezésre a módszer. Magas beosztású köztisztviselők, politikusok, sportolók nem vállalhatják a kockázatát annak, hogy híre menjen: „elvonókúrán fekszik elmegyógyintézetben”.

 A titkolt alkoholizmus, zugivó esetében a maximális diszkréciót biztosítok rendelőmben. Reflektorfényben élők, akiknek politikai ellenfeleik vannak nem engedhetik meg maguknak, hogy iszákos hírébe keveredjenek. Hiába az adatvédelem, ezek az emberek nem bíznak benne. Nem fekszenek be az addiktológiai osztályokra, ahol nyilvántartásba veszik őket. A félelem nem indoktalan, a praxistörvény rögzíti, hogy családorvos nem lehet alkohol vagy drogfüggő. Ugyanakkor köztudott, hogy az orvosok között sem ritka az alkoholizmus. Az egészségbiztosító a tabletta beszerzését nem támogatja, ugyanakkor 91242 kód alatt „Esperal beültetés averziós kezeléshez” név alatt szerepelteti az ambuláns eljárást potom 700 ponttal honorálva a beültetést. (Egy pont kevesebb, mint 1 forintot ér.) A műszer sterilezése többe kerül /1.080 Ft/, és akkor a tabletta áráról és egyéb járulékos költségekről még nem is esett szó. Ha akarná az állami egészségügy az ambuláns alkalmazást preferálni keményen ráfizetne! Nehéz megérteni a biztosító rövidlátását. Nem áldoz arra, hogy a gyógyulni vágyó alkoholbetegeknek mentőövet nyújtson. Értékes emberekről van szó, akik nem akarják a munkaképességüket elveszíteni, betegállományba vagy kórházba vonulni. Az alkoholbetegség végstádiumában pedig sokszorosát költi a biztosító  májbetegekre, akiket szerény költséggel időben megmenthetett volna…

Forrás: egeszsegere.com

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr971722666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pusek 2010.02.08. 16:03:54

Dr. Kálló Antal a fenti cikkében igaztalanul vádolja az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat, amikor az alábbi mondatot leírja: "A megelőzés, a még kezelhető stádium gondozásához az OEP – egészségbiztosító – úgyszólván semmi segítséget nem nyújt. Pedig az alkoholbetegség végső stádiumában lévő májbeteg kezelése akár heti több millió forintot is elvisz az OEP pénztárából, ennek megelőzésére viszont semmi áldozatot nem visel."

A cikk tehát azt a látszatot kelti, mintha az OEP magára hagyná az alkoholbetegeket, holott ez tényszerűen nem igaz. Ennek tételes cáfolatához azonban fontos tisztáznunk, kinek mi a szerepe az egészségügyi ellátó rendszerben.

Az alkohol és egyéb szenvedélybetegek ellátását az egészségügyi szolgáltatók végzik. Ez ugyan egyértelmű, ám az már kevésbé, hogy e szolgáltatások összetételét és szakmai tartalmát nem az egészségbiztosító határozza meg.

Az OEP - törvény szerinti - szerepe viszont az, hogy az elvégzett és az egészségügyi intézmények által jelentett ellátásokat finanszírozza. Így például, ha a kórház által nyújtott ellátás megelőzést is tartalmaz, akkor azt is finanszírozza az egészségbiztosító.

Kérdés, ki állja a számlát?

Az Egészségbiztosítási Alap bevételi oldalán az a mintegy 3,9 millió honfitársunk áll, akik adót és járulékot fizetnek jövedelmük után. Azaz elmondhatjuk, nem az egészségbiztosító költ általa önkényesen fontosnak tartott kezelésekre – mint ahogy azt a cikk sugalmazza –, hanem az egészségügyi szolgáltatások igénybevételével közösen használjuk fel a rendelkezésre álló összeget akár vakbélműtétről, akár szenvedélybetegséggel kapcsolatos kezelésekről van szó.

De lássuk konkrétan, mennyi, az annyi?

Az egészségbiztosító - csak az alkoholizmus kezelésére - éves szinten közel 15 Milliárd forintot fizet ki a járulékfizetők által „táplált” Egészségbiztosítási Alapból. Ez az összeg részben járóbeteg ellátásban, részben fekvőbeteg ellátásban kerül felhasználásra annak érdekében, hogy az alkoholbetegeknek, ha maguk is akarják, lehetőségük legyen a talpra állásra, egy új élet kezdésére. Ezt a 15 Mrd Ft-t, amelyről a cikk úgy vélekedik „semmi áldozatot nem visel”, a következőkre költjük el:

- Országosan 79 egészségügyi szolgáltató végez addiktológiai gondozást, amelyből 15 kizárólag alkohol betegekre specializálódott, de a fennmaradó 64 is ellát alkohol betegeket.

- Közel 18 ezer alkoholbeteg fordul meg évente a gondozóintézetekben, akik ellátása után 4,8 milliárd Ft-t fizet az egészségbiztosító a szolgáltatóknak.

- Fekvőbeteg ellátásban 95 aktív ágyon több mint 2200 beteget látnak el a szolgáltatók, amelyre az oep 3,4 milliárd forintot fizetett ki, míg 251 krónikus-rehabilitációs ágyon évente 2600 beteget látnak el. Az OEP erre 6,2 milliárdot fizetett ki az elmúlt évben.

Ezekben a számokban nincsenek benne a pszichiátriai járóbeteg ellátásban részesülő alkoholbetegek és az alkoholbetegség miatti egyéb betegségek ellátásai (pl. májchirrosys).

A cikk további részében egy, Magyarországon törzskönyvvel már nem rendelkező készítmény jótékony hatásairól ír a szerző. S bár leírja, hogy a készítmény nincs forgalomban, ezért is az egészségbiztosítót okolja: „Nem áldoz arra, hogy a gyógyulni akaró alkoholbetegnek mentőövet nyújtson.”

A felvázolt téves összefüggéssel szemben beszéljenek a tények:

Az említett beültethető disulfiram tartalmú tabletta a gyártó, Sanofi kérésére (!) került törlésre az Országos Gyógyszerészeti Intézet által vezetett törzskönyvből. Az egészségbiztosító felelősségteljes gondolkodását bizonyítja az a tény, hogy az előbbi cég másik, szájon át szedhető, törzskönyvezett, szintén disulfiram hatóanyagtartalmú készítményéhez 80 %-s támogatást nyújt, s így a betegnek egy doboz gyógyszerért 138 Ft-t kell mindössze fizetni.
süti beállítások módosítása