Bizonyára mindannyian hallottunk már szenvedélybetegeket támogató önsegítő csoportokról, arról azonban kevesebb szó esik, hova fordulhat a hozzátartozó, akit a betegség közvetve ám mégis súlyosan érint. Legtöbbször a környezetnek is kulcsfontosságú szerep jut a leszokásban, ám csupán az érintettek kis százaléka kér ehhez segítséget. A Kék Pont Békásmegyeren működő szülői csoportjában hasonló problémákkal küzdő hozzátartozók osztják meg egymással élményeiket és gyakorlati tanácsaikat - szakemberek irányításával.

 Némi várakozás és feszültség vibrál a levegőben, nem mindenki érkezik pontosan, de ez itt, a békásmegyeri szülőcsoportban nem is elvárás. Gondosan kikészített ropogtatni valók és egy kis virág díszeleg az asztalon, mely körül - és ez nem túlzás - mindenki görcs és félelem nélkül beszélhet arról, ami a legsúlyosabb problémát jelenti az életében, nevezetesen hozzátartozója szenvedélybetegségéről.

Itt nincsen súlyos illetve kevésbé súlyos eset, hiszen mindenki tudja, csak kemény munkával és nagy küzdelmek árán juthat el a gyakran reménytelennek tűnő megoldásig. Ám a többiek példája és tapasztalata mutatja, hogy nem hiábavaló a küzdelem: a jelen lévők között már több szülőnek is 'tiszta' a gyermeke, vagy éppen a rehabilitáció fázisában van. A csoport vegyes összetétele arra is garancia, hogy a résztvevők objektíven lássák a másik helyzetét és kívülállóként hathatós segítséget tudjanak nyújtani egymás számára. Az ide járók között van olyan, akinek az édesapja alkoholista évek óta, van, akinek a gyermeke füvezik, de olyan is akad, akinek több évig heroinozó fia már 'lejött a szerről'.

Az ő példája - a fiú azóta boldog párkapcsolatban él és megbecsült munkája van - hatalmas segítség és erő a sorstársak számára, mely azt mutatja, hogy a kitartó, sokszor heroikus küzdelem igenis hozhat eredményt, hogy senki számára nem reménytelen a helyzet. A csoport tagjai - és ez az egyik legnagyobb érdeme a beszélgetéseknek - szépen lassan megtanulják egymástól, illetve a segítő szakemberektől, hogy hozzátartozójuk segítése mellett hogyan javíthatnak saját életük minőségén is.

A Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia szülői csoportja Békásmegyeren két éve nyitotta meg kapuit azok számára, akik úgy érzik, egyedül képtelenek felvenni a hathatósan a küzdelmet szüleik, gyermekeik, családtagjaik szenvedélybetegségével - mesél a csoport keletkezéséről Krizbacher Ildikó, a hozzátartozói csoport egyik koordinátora. Mint mondja, a program hiánypótlóként indult el a harmadik kerületben, sőt a budai régióban és vonzáskörzetében.

 Az országban több helyen is léteznek rehabilitációs központok (lásd korábbi cikkünket), ahol a droggal élők komoly segítséget kapnak a leszokáshoz. A hozzátartozók szerepe azonban szintén nagyon fontos, mondhatni kulcsfontosságú - tudjuk meg a beszélgetés alatt. A szenvedélybeteg hozzátartozója ugyanis az évek során szintén 'függővé válik': beteg családtagjának problémái, kedélyállapota és viselkedése ugyanis dominánsan befolyásolja a hozzátartozó életminőségét.

Az első lépcső ennek a függő viszonynak a megszüntetése, mert csupán így tudunk segíteni a szenvedélybetegeken is - veszi át a szót Sárosi Mária, aki szintén segítőként vesz részt a csoportos beszélgetéseken. Ez a 'szeretetteljes elhatárolódás' segít visszaállítani a családon belül hosszú évek alatt kialakult kóros viselkedésmintákat eredeti állapotukba, és így teret és lehetőséget nyújtanak egy új, minőségi élet megalapozására. A „tapasztaltabb” hozzátartozók, akik már többféle viselkedésmódot, viszonyulást átélhettek szenvedélybeteg hozzátartozójuk kapcsán, sokat segíthetnek ezeknek az eleinte igen keménynek tűnő viselkedésmintáknak a használatában, illetve azok eredményességét hitelesen tudják közvetíteni az újonnan érkezett csoporttagok számára.

Nagyon nehéz 'jól szeretni' - meséli az beszélgetés után az egyik édesanya, aki már túl van a krízishelyzeten: fia lejött a szerről és munkát vállalt. Hozzáteszi: tisztában van vele, hogy még hosszú út előtt áll, hiszen gyermeke rehabilitációja még nem fejeződött be. Történetéből kiderül, milyen embert próbáló feladatot jelent a szülőnek lemondani arról, hogy szeretetből ám mégis rosszul segítsen drogos gyermekén. Ameddig ugyanis kiszolgálja, biztosítja a megfelelő hátteret számára, megszünteti annak lehetőségét is, hogy egyébként nagykorú gyermeke motivációt érezzen a leszokásra.

 A történet legnehezebb pontja, hogy ameddig egy drogozó fiatalt nem radikálisan motiválnak otthon a leszokásra, és van pénze anyagot vásárolni, addig nem fog elmenni rehabilitációra, mert tisztában van vele, milyen megpróbáltatások várnak rá a 'rehabon'. Klasszikus eset az évekig tartó ígérgetés, halogatás, amelyet a jóhiszemű szülő egyéb megoldás híján kénytelen elfogadni, holott önmagát őrli fel a helyzetben.

Ekkor lép be a képbe a szülői csoport, ahol pontos és hathatós útmutatásokat kapni a helyes és célravezető viselkedésekre vonatkozóan. Senki nem áltatja a másikat azzal, hogy könnyű út áll előtte, ám a többiek pozitív példája mégis bizonyíték a módszer eredményességére. A leszokónak például új, a drogot helyettesítő sikerélményekre van szüksége, ezeket pedig csak úgy tudja megszerezni, ha a szülők nem csinálnak meg mindent helyette - noha erős lelki támogatást nyújtanak neki a leszokásban.

Mivel sokan titkolják, ha szenvedélybeteg van a családban, ezért sokkal kevesebb ilyen csoport létezik, mint amennyire szükség lenne az országban. A hozzátartozók sokszor nem csupán a külvilágnak, de önmaguknak sem vallják be, milyen problémával kellene szembenézni – mondja el kérdésünkre a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia egyik munkatársa, Pászli Lívia. Azt is megtudjuk, a szenvedélybetegségek kialakulásakor a hozzátartozó ugyanazokon a fázisokon megy át, mint maga a beteg: eleinte például hárítja a problémát. Ilyenkor abban kell segíteni, hogy az illető felismerje, hogy segítségre szorul és ne szépítse a problémát vagy védje a szenvedélybeteg családtagot. Sajnos gyakran az is előfordul, hogy a szülők, hozzátartozók több évig nem veszik észre, hogy drogozik a gyerekük - rossz passzra, a serdülőkor megpróbáltatásaira fogják a beteg érzelmi labilitását, a köztük megváltozott viszonyt.

Fontos tudni, hogy a csoportban alkalmazott módszerek - amelyek segítségével a folyamatosan felmerülő újabb élethelyzeteket, akadályokat, kihívásokat és válságokat kevesebb megrázkódtatással, stresszel, hatékonyabban és lelki egészségünk megőrzésével tudjuk leküzdeni - természetesen súlyosabb esetekben nem helyettesítik a gyógykezelést, pszichológus vagy pszichiáter segítségét.

A Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia szülői csoportja szabadon, előzetes bejelentés nélkül ingyen látogatható, nem elvárás a pontos érkezés. A foglalkozások minden kedden 18 és 21 óra között tartanak Pászli Lívia, Sárosi Mária és Krizbacher Ildikó vezetésével.

Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia - Békásmegyer
III. kerület, Lukács Gy. u. 3. (volt rendőrség épülete)
Tel.: 454-08-76

Forrás: budaihirla.hu - Czefernek Léna

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr1001132361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.