Cikket figyelmébe ajánlja: Papp Éva Mária - addiktológiai főreferens

Évtizedeken át világelsők voltunk. 1955 és 1987 között a lakosság arányát tekintve hazánkban követték el a legtöbb öngyilkosságot. Aztán lassan javult a helyzet. Optimisták most sem lehetünk: ötödikek vagyunk a ranglistán.

 Egy anya magára nyitotta a gázcsapot. Elhagyta a férje, aki nem fizetett gyerektartást. Egyedül maradt két gyermekével egy panellakásban, öt műszakban dolgozott nővérként. Úgy érezte, kilátástalan az élete, a gyerekeinek is jobb, ha más neveli fel őket. Nem látott esélyt, hogy valaha is kilábalhat a bajból, ezért kísérelt meg öngyilkosságot. Sikerült visszahozni az életbe, hosszú kezelés után talpra állt. Kiszely Márta pszichológus idézi az asszony történetét, aki csaknem harmincéves pályafutása során sok olyan emberrel találkozott, aki eljutott oda, hogy véget vet életének.

– Öngyilkosságot csak tudatbeszűkült, teljesen kontrollvesztett állapotban lehet elkövetni. Eluralkodik az emberen a pánik, és annyira elviselhetetlenné válik a szorongás, hogy úgy érzi, azt csak öngyilkossággal lehet „feloldani” – magyarázza Kiszely Márta az öngyilkosság lélektanát. – Mély depressziós állapotról van szó, amiről máig nem bizonyított egyértelműen, hogy genetikai okok váltják-e ki, vagy az élethelyzet a döntő. Azt vallom, hogy mindkettő. A családi „örökség” sokszor hajlamosító tényező, de kell egy olyan krízishelyzet, ami erre a cselekedetre ösztönöz valakit. Ezt leggyakrabban valamilyen veszteség váltja ki. Ma is sokan kísérelnek meg öngyilkosságot szerelmi csalódás miatt, pontosabban azért, mert elhagyták őket.

A pszichológus tapasztalata, hogy a klimax korba lépők és a magukra maradt idősek mellett a fiatal felnőttek a legveszélyeztetettebbek. Túl nagy velük szemben a környezet elvárása, és sok fiatal megkérdőjelezi, képes-e megfelelni ezeknek. Kemény versenyhelyzetben kell helytállniuk, miközben elszakadnak szüleiktől, saját egzisztenciát teremtenek, családot alapítanak. Mások számára a magány végleges, de elfogadhatatlan állapot.

Kiszely Márta szerint az antidepresszáns gyógyszerek alkalmazása is szerepet játszik abban, hogy egyre kevesebben követnek el öngyilkosságot. De a pirulák csak kémiailag hatnak az agyban, ezért ez önmagában nem elegendő a gyógyuláshoz. Ha az élethelyzet, szemléletmód nem változik, akkor ez nem jelent hosszú távú megoldást. Ezért van szükség pszichológus vagy pszichiáter segítségére.

– A társadalom sokkal jobban elfogadja, ha valaki ilyen jellegű segítséget vesz igénybe, mint az egyén. A legtöbb emberben még mindig az munkál, hogy egyedül kell megoldani a problémámat, erősnek kell lennem, nem vagyok bolond, hogy pszichiáterhez járjak – mondja a pszichológus. – Pedig segítséggel bárki „visszahozható” az életbe. Kapaszkodókat és lehetőségeket mindig lehet találni.

Vajon miért mi vagyunk a világ egyik legdepressziósabb nemzete? Miért adják fel nálunk ilyen sokan az élettel való küzdelmet? A válaszokat megtalálja a Szabad Föld 2009/7. számában.

Forrás: Szabadföld - Biczó Henriett

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.