A szenvedélybetegségek (addiktológiai kórképek) fogalmába tartoznak azok a magatartászavarok, amelyek bizonyos kémiai anyagok rendszeres fogyasztását foglalják magukba, a szertõl függõség (dependencia) alakul ki abban az értelemben, hogy a személy nem tud lemondani e szerek használatáról, akkor is fogyasztja, ha a testi, pszichés, vagy szociális ártalmait érzékeli, és ha a szer fogyasztását környezete ellenzi vagy tiltja. Azonban ma már a szenvedélybetegségek nagy csoportját számos más tünetegyüttes is gazdagítja. 

Hazánkban az alkoholfogyasztás, ezen belül az égetett szeszesitalok fogyasztása jelentette a legsúlyosabb problémát az elmúlt években. Igaz, ma már nem az elsõ helyen állunk a világranglistán, de meg mindig az "elõkelõ" harmadiknegyedik helyen tudhatjuk magunkat állítja dr. Takách Gáspár, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet addiktológusa, osztályvezetõ fõorvos.

 Az iszákosok és alkoholfüggõk száma a felmérések szerint Magyarországon 600800 ezer fõ között van, s ennek a tizede sem kezelteti magát. Az 50 éves férfiak halálozási aránya 10 ezer lakosra vetítve nálunk a legmagasabb a környezõ országokhoz képest. A helytelen táplálkozás és életmód mellett a legfontosabb és legsúlyosabb rizikófaktort a szenvedélybetegségek jelentik. Elég, ha az alkoholizmus következtében kialakuló májcirózisra gondolunk, amely az egyik leggyakoribb halálok.

Az alkoholista személyiséget nehéz meghatározni, hiszen nemcsak az egyének, de körülményeik és az ivás okai is eltérnek egymástól, mégis sok a hasonlóság. Ma az alkoholisták személyiségében az átlagosnál többet tapasztalt tíz elem: a gyermeteg személyiség, primitív fokú szexuális szervezõdés, függõ élõsdi személyiség, hiányzó vagy zavaros apaideál, nem megfelelõ anyagyermek kapcsolat, felhalmozódó személyiségkárosító tényezõk, rossz frusztrációtûrés, súlyos önértékelési problémák, elmezavarra való hajlam, önpusztító beállítottság. Gyakran elõfordulnak személyiségfejlõdést károsító tényezõk is az egyén gyermekkorából.

Dr. Takách Gáspár elmondta, hogy a nõi nemnél is emelkedõben van az alkoholfüggõk száma. A nõk általában zugivók, így ivási szokásaik természetrajza is más. Ma már intézetük alkoholbetegeinek fele nõ. Ez az arány azonban annak is betudható, hogy a biológiai kezelés mellett lelki terápia is folyik, s mivel a szebbik nem képviselõi gyakran érzelmi okokból isznak, õk jobban is igénylik a lelki kezelést.

 

A szenvedélybetegségek alkoholizmus, drogozás titka és felszámolásának lehetõsége a családban keresendõ. Fontos szerepe van a társas lélektani helyzeteknek, a szerepeknek, az életmódnak. Nemcsak biológiai függõségrõl van szó, hanem alkoholista játszmáról, "karrierrõl" is beszelhetünk, s kétségtelen, hogy mindig találunk olyan személyeket, akik jóakarattal telve megpróbálják megmenteni a beteget, eközben önmaguk is rengeteget szenvednek. Segítségük sokszor hiábavalónak, erõfeszítésük reménytelennek tûnik, egyszerûen azért, mert rosszul segítenek.

A játszma nem tudatos, a megmentõ, az üldözõ, a balek, a megfásult szerepek igen gyakoriak, s a családtagok révén a társadalomnak egyre szélesebb rétege betegszik meg. A hozzátartozók jobbára szorongó, depressziós állapotot produkálnak, s õk sem minden esetben kezeltetik magukat, hiszen a család "fekete báránya" mellett viszonylag egészségesnek érezhetik magukat. Így sokszor a beteg az egész család tüneteit magán hordozza.

A szenvedélybetegeknél az anyagtól való függõség, a szégyenérzet, a bûntudat, a kisebbrendûségi érzés mellett megfigyelhetõ a társfüggõségt is. Ezért a betegek nagy része függõségi személyiségzavarban, viselkedészavarban is szenved. Minden embernek szüksége van legalább egy intim, felnõttfelnõtt kapcsolatra. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy az alkoholista társak elõbbutóbb kifordulnak a házasságból, a párkapcsolatból, és sokszor visszakerülnek a gyermek szerepébe, az idõs szülõk mellé, vagy más kapcsolatokban kallódnak. Az integrálódásban a szûkebb, vagy a tágabb család tud a legtöbbet segíteni.

A játszmákból kikerülni iszonyúan nehéz, az autonómia erõsítésével, a kisebbrendûségi szerepektõl való megszabadulással spontánabb, intimebb lesz a kapcsolat, tudatosabbá válik az alkoholbeteg élete is. A társadalmi, életmódbeli rehabilitáció, valamint az egészséges szenvedélyek (egyebek mellett sport, közösségi programok) által a betegek olyan katartikus élményeket (pörgés, feldobottság, extázis) élnek át józanul, amelyet azelõtt csak az ital nyújtott. Természetesen túlzásba eshetnek így is, de ez közel sem olyan káros, mint az alkohol, s átmenetileg szükségük is van pozitív "pót"cselekvésekre.

 A dohányzás biológiai értelemben véve még károsabb az egyén és környezete egészségére nézve a szociális kárt leszámítva mint maga az italozás erõsítette meg Takách doktor. De talán mintha javulna a helyzet, most, hogy szigorodnak a rendelkezések, magasabb a jövedéki adó, drágul a cigaretta is, egyre többen próbálnak leszokni a dohányzásról, fordulnak segítségért szakemberhez.

A nikotintapaszok, tabletták, rágók ára mélyen alatta van az évek alatt elpöfékelt pénzösszegeknek. A nikotin és az alkohol ráadásul rituálisan és biológiailag is erõsíti egymást, mindkettõ feszültségoldó hatású, sok szempontból ugyanazon célból használják. Az erõs dohányos alkoholizmusába is könnyebben visszaesik, ám a leszokással is sikeresebben megbirkózik, ha egyszerre hagy fel a káros szenvedélyekkel.

Fogyasztói társadalomban élünk, nemcsak az anyagi javakat fogyasztjuk, de a sikert, az elismerést is. A teljesítményorientált szemléletmód meghatározza az idõ beosztását is, s a szellemi értékek egyre inkább háttérbe szorulnak a számokban merhetõ teljesítménnyel szemben figyelmeztet a fõorvos. Az emberek a boldogságukat, saját önbizalmukat, önértékelésüket is munkájuk sikerén, illetve sikertelenségén mérik le. A munkamániások egyértelmûen a fogyasztói társadalom csapdájában vergõdnek.

 A kóros játékszenvedély tágabb értelemben szintén az addiktológia tárgykörébe tartozik, mint kényszeresnek tekintett viselkedészavar. Mióta elterjedtek a játékautomaták, játéktermek ezrei csábítanak a pénzszórásra. A fiatal férfiak a legveszélyeztetettebbek, akik több millió forintot is elköltenek, mire szakemberhez fordulnak. A felnõtt világban, a kaszinókban pedig már több tízmilliós összegeket játszanak el a játékos kedvûek.

A tiltólistákon napjainkban is kb. 150en szerepelnek azok, akik saját magukat tiltatják ki a szerencsebarlangokból. A videó, számítógép, internet robbanásszerû elterjedésével egyre többen függnek ezektõl a technikai csodáktól. Társadalmi rétegtõl, végzettségtõl, korosztálytól függetlenül gyarapodik azoknak a száma, akiknek egészségük, egzisztenciájuk, teljesítményük, emberi kapcsolataik rovására megy ez az õrület. Az interneten köttetett kapcsolatokra jellemzõ, hogy sosem lehetnek olyan igazak, intimek, felelõsségteljesek, mint a személyes emberi kontaktus.

A vásárlási mánia is komoly párkapcsolati konfliktusok forrása lehet, amelyben elsõsorban a nõk érintettek. A fogyasztói társadalom "átkaként" léptennyomon reklámok kínálják a cégek termékeit, hirdetések ömlenek ránk a médiából is. A vásárlási kényszerben szenvedõ betegek komoly lelkiismeretfurdalással élnek, felszínesebben élik meg mindennapjaikat, egy idõ után úgy érzik, hogy emberi kapcsolataik sem mûködnek.


Szerző: Molnár Éva
Forrás: Sanitas

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr70179638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.