A gyógyszer kifejlesztésére még hosszú éveket kell várni

A múlt héten közölt a Translational Psychiatry egy tanulmányt, amely alaposan felforgatja az anorexiával kapcsolatos eddigi ismereteinket. A kutatók állítása szerint ez a pszichiátriai betegség nem azzal a félelemmel magyarázható, hogy valaki pluszsúlyt szed fel magára, hanem azzal az örömérzéssel, hogy veszít a testsúlyából.

Az anorexia betegség – amit már a középkorban ismertek – a mai napig gyógyíthatatlan. Franciaországban a nők 1,5 százaléka, míg a férfiak 0,3 százaléka anorexiás. Különösen veszélyeztetettek a 13 és 25 év közötti lányok, ebben a korosztályban a 3 százalékot is eléri az arányuk. A serdülőkor tájékán, a nővé érés szakaszában szaporodnak az ilyen panaszok.

Eddig három kritérium alapján mondták ki valakiről, hogy anorexiás: az ételtől való tartózkodás esetén; ha súlytöbblet felvétele esetén azt hiszi az érintett, hogy eltorzítja testét; valamint ha felfokozott félelemérzése volt az elhízástól. Ez a „leggyilkosabb” pszichiátriai betegség: évente az ápoltak egy százaléka öngyilkosság vagy alultápláltság következtében távozik az élők sorából.

A párizsi Descartes Egyetem, együttműködve a Sainte-Anne Kórházközpont pszichiátriai részlegével, a múlt hét elején közölte tanulmányát a Translational Psychiatry szakfolyóiratban, ami a megjelenését követően nagy érdeklődést váltott ki tudományos körökben. Philip Gorwood professzor és csapata a kísérleteik folyamán arra jött rá, hogy az anorexiának nem a félelem a súlynövekedéstől a motiváló ereje, hanem a súlyveszteség felett érzett örömérzés. Hát nem mindegy, hogy mitől fogyunk csontsoványra? – tehetik fel a kérdést a laikusok.

Forrás: Reuters

Nem. „Olyan paradigmaváltásról van szó – fejtette ki Gorwood a sajtóértekezletén –, amely magában hordozza a gyógyítás lehetőségét. A fóbiáról, az elhízástól való félelemről a súlyvesztés keltette örömérzésre helyeződik át a hangsúly. Ezek nem azonos agyterületen keletkeznek. Az anorexiásoknál a jutalomérzés jobban értékeli a soványságot, ezért mennek bele abba a súlyvesztés keltette ördögi körbe, hogy egyik kilót adják le a másik után.”

Milyen kísérletekkel jutottak erre a következtetésre? A kutatók 71 anorexiás betegnek és 20 egészségesnek mutattak olyan fotókat, amelyeken csontsovány és túlsúlyos személyek voltak. Ezt követően a tesztalanyoknak meg kellett becsülniük a fotón lévők súlyát. Majd elvégeztek a bőr vezetőképességét vizsgáló tesztet, amely a képek bemutatásakor a bőr legparányibb izzadását is rögzítette. Ha valamilyen hatásra érzelem keletkezik a vizsgált személyben, akkor a légzés gyorsul és automatikussá válik. A reakciók elárulják, hogy pozitív vagy negatív érzések jönnek létre a vizsgált személyben.

Az anorexiás és egészséges alanyok megközelítőleg hasonlóan becsülték meg a képeken lévők súlyát, tehát nem bizonyosodott be, hogy a betegek negatívan ítélnék meg a túlsúlyosokat. Ám az érzelmeket vizsgáló tesztek során míg az egészségeseknél negatív mutatókat rögzítettek, addig az anorexiások pozitívan reagáltak a túl soványakra.

Ez a reakció genetikusan befolyásolt, mégpedig a BDNF gén mutációja okozza, amely szerepet játszik a jutalomérzésben is. Gorwood professzor szerint 70 százalékban ennek a génnek az eltorzulása okozhatja az anorexiát, ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy ez a betegség több összetevős, természetesen mindenkinél tanulmányozni kell az egyéni életpályát is. Ha igazolódik a francia orvosok feltételezése, akkor egyszer majd gyógyszerekkel lehet kezelni az anorexiát.

Pósa Tibos - magyaridők

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.