Szabó Győző színművész és Kubiszyn Viktor újságíró közös pontja, hogy mindketten éveken át heroinfüggők voltak, és mindketten könyvben írták meg történetüket. Pszichológus és pszichiáter kutató segítségével boncolgattuk, mi vezethet függőséghez, és miért olyan nehéz megszabadulni a szertől – segítségül hívva az agykutatás legújabb eredményeit. 

Szabó Győző

Szabó Győző és Kubiszyn Viktor: egy ismert színész és egy filmkritikus-újságíró. A közös pont: mindkettőjük életét a heroin – és olykor más szerek is – határozták meg hosszú éveken keresztül. Szabó Győző tíz év után, a Valami Amerika forgatása előtt tette le végleg a heroint Csernus Imre segítségével, Kubiszyn Viktor 13-14 éves korától 30 éves koráig volt függő kisebb-nagyobb megszakításokkal. Tény: 1994 óta vizsgálják Magyarországon a különböző csoportok társadalmi megítéltségét, és a leginkább kirekesztett csoport a szerhasználóké. E két volt függő mégis könyvben írta meg a közelmúltban küzdelmét az „anyaggal". Terápiaként, na és okulásul azoknak, akik még nem léptek rá erre az útra.

Van-e drogfüggő személyiség?

– Ez egy személyiségszerkezet, egy olyan hajlam, ami az emberben folyamatosan benne van – magyarázta Szabó Győző Hajdú Péter műsorában. A legújabb tudományos kutatások szerint úgy tűnik, hogy ebben van igazság, persze nem ennyire egyszerű az ügy. Az agykutatás technikai lehetőségeinek fejlődésével mindenesetre az utóbbi tíz évben számos kutatást sikerült elvégezni, amelyek megmagyarázzák, miért nem sikeres az „egyszerűen mondj nemet!-módszer". A közhiedelemmel ellentétben nem csupán arról van szó a függők esetében, hogy akaratgyengék. A szerfüggőséget az agy betegségeként is fel lehet fogni – cikkünkben azt járjuk körbe, mi vezethet a legújabb eredmények tükrében a drogfüggőséghez, és mi teszi pokolian nehézzé a leszokást.

Kimondottan drogfüggő személyiség nincs. Ám vannak hajlamosító tényezők, rizikófaktorok, mondta el dr. Andó Bálint, a szegedi pszichiátriai klinika pszichológusa, akinek kutatási témája a szerhasználat, a szerhasználók. Például az, mennyire keressük a változatos, újszerű, komplex élményeket, az azonnali nagyobb jutalmat részesítjük-e előnyben, figyelmen kívül hagyva döntéseink hosszú távú következményeit. Rizikófaktort jelenthet még a normálistól, átlagostól való eltérés, a beilleszkedési vagy normakövetési nehézség is. Szabó Győző Nyírbátorról került fel a fővárosba, az osztályban, ahová járt, mindössze hárman voltak vidékiek. Úgy élte meg: ott vannak a „vagány pesti srácok", a három nem fővárosinak pedig a „vidéki bunkó" szerepe jutott. Meg akart felelni – az első pár alkalommal még nemet mondott, aztán már nem volt elég a fű, másra vágyott. – Folyamatosan pörgök ma is, 26 óra nem lenne elég egy napra. Olyan cucc kellett, ami belassít, ha nem akarom, hogy az agyam katapultáljon a világűrbe. Ilyen például a heroin – így írta le, hogy az energiái lekötésére használta a szert tíz éven keresztül kisebb-nagyobb megszakításokkal, hiszen, ahogy fogalmazott, „vagy százszor" próbált leállni. Pontosabban a szer kezdte el használni őt. Ahogy Andó Bálint összefoglalta, a szerhasználat megszüntet egy nem kívánt állapotot – az elvonási tüneteket – és létrehoz egy kívánt állapotot. Ez a kettősség vezet a nagyon erős ragaszkodáshoz.

Illusztráció: streetroots.wordpress.com

Megváltoztatja az agyat

Nora Volkow, a Nemzeti Drogabúzus-kutató Intézet (NIDA) igazgatója a függőséggel kapcsolatos neurobiológiai kutatások egyik úttörője az Egyesült Államokban – mellesleg Trockij dédunokája. Amikor függők agyán végzett szkennelési vizsgálatokat, megfigyelte, hogy a függők agyában jóval kevesebb dopamin-receptor található. Szerinte ezáltal a függők képessége csökken az öröm átélésére, amit az olyan hétköznapi dolgok adhatnak, mint például egy finom étel, a szex vagy akár egy jó könyv. A dopamin olyan közvetítő – neurotranszmitter –, amely az agy természetes jutalmazó rendszerének része. A szerhasználat felülvezérli, átírja a természetes jutalmazó rendszert, így tudattalanul is további drogkeresést indikál: függetlenül attól, mennyire volt kellemes a droghasználat. A pszichés elvonás az igazán veszélyes, mondja Szabó Győző is. Ahhoz az élményhez képest, amit keresel, minden unalmas.

Kubiszyn Viktor

A függők szabad akaratért, döntéshozásért felelős agyterületén, a frontális kortexben is alapvető változások következnek be, emiatt a függőséget nem lehet csupán akaraterővel leküzdeni. Volkow agybetegségnek tekinti a drogfüggőséget, amely fizikailag is megváltoztatja az agy szerkezetét. Ugyanerről beszélt Álmos Péter pszichiáter-kutatóorvos is Kubiszyn Viktor könyve kapcsán. Az utóbbi tíz év fontos felismerése továbbá, mutatott rá a kutató, hogy mennyire lényeges, mikor találkozik először a droggal a szerhasználó. A kutatások azt mutatják, hetven százalékuk életének abban az ötéves periódusában ismerkedik meg a szerekkel, amelyik a serdülőkorra esik: a kamasz kísérletezik, kockázatvállaló, keresi az újdonságot, érzékeny a közösségi nyomásra. Ám az idegrendszere másként reagál, ha ebben a korban kerül kapcsolatba a droggal, mint később. Kritikus pontokon következhet be károsodás, amit állatkísérletek is bizonyítottak. – A „drogkarrierem" úgy alakult, hogy 13-14 évesen kezdtem a szereket használni. Szokásos módon alkohol, marihuána, aztán nem szokásos módon nitrohígító, szipu, majd ópiátok. 21-22 éves koromban leálltam egyszer. Szermentessé váltam, de nem voltam képben azzal, mennyire megváltozik a függőségtől a személyiség, főleg ha kamaszkorban kerül kapcsolatba a drogokkal az ember – mesélte Kubiszyn Viktor, aki országos irodalmi és drogprevenciós körútra indult könyvével.

Szociális stressz: hajlamosít

Már csak azért sem beszélhetünk függő személyiségről, mert bár a genetika hajlamosíthat arra, hogy az azonnali jutalmazást részesítsük előnyben, a környezeti tényezőket is figyelembe kell vennünk. Majomkísérleteknél derült ki például, mekkora rizikófaktor a szociális stressz. Amikor összezárták a domináns és az alárendelt egyedeket, az alárendelt helyzetben lévő majmok teljesen „rákattantak" a szabadon hozzáférhető szerre, a domináns egyedek ellenben kipróbálták, de aztán nem igazán nyúltak hozzá. A szociális stressz ahhoz vezethet, hogy az ember olyan droghoz nyúl, amely mesterséges megerősítést ad az idegrendszeri struktúrának, és az egykori függő is visszaeshet stressz következményeképpen. A családi helyzet, a rossz példa is belejátszhat. 

Benne ragadni pedig már csak azért sem nehéz, mert az válik referenciacsoporttá, ahol a szerhasználat a legkisebb zavarokkal működhet – Kubiszyn Viktor például a punk szubkultúrában mozgott éveken keresztül. – Van olyan szubkultúra, ahol bizonyos szerek használata elfogadott – mondja maga is. A szerhasználó beilleszkedik egy olyan csoportba, amely hozzá hasonló, ám kívülről negatívan ítélik meg, és ez „önbeteljesítő jóslatként" működik. A csoport, a szerhasználó olyanná kezd válni, amilyennek tartják.

Elmagányosodás, megromló kapcsolat a szeretteinkkel, agresszió, hazugságok: mindez nehezíti a függő helyzetét, aki szabadulna. Hiányzik a pozitív megerősítés is, hiszen egy drogos olyan dolgokat tesz, amelyek elítélendők. Ráadásul az absztinencia nem elég, nem cél, hanem eszköz – ezt Viktor is megtapasztalta. Két és fél év szermentesség közben a függősége ugyanis megmaradt: munkamániássá vált. Az egyetem mellett kezdett el dolgozni, a tanulást végül abba is hagyta, és rengeteget írt a filmes sajtóban. Volt a filmhu moziportál rovatvezetője, a Filmvilág folyóirat szerkesztője, rövid ideig az Index munkatársa. – A függőségre hajlamos személyiségnek van egy tulajdonsága: a kontrollvesztés, magyarul nem ismeri a mértéket – emelte ki. Lelki szinten utólag nem érezte a különbséget, hogy amikor a nyolcadik kerületben kábítószert szerzett, mennyire volt rosszabb, mint akkor, amikor társadalmilag elfogadott dolgot csinált.

Az absztinencia eszköz

– A személyiségnek meg kell változnia a leállás után, mert ha ugyanaz marad, pótfüggőséget keres – hangsúlyozta az újságíró, megerősítve a pszichiáter megállapítását. Első pozitív megerősítéseként azt említi, amikor a rehabilitációs otthonban örömmel üdvözölték: le akar állni. Sok önsegítő csoport, terápia mellesleg a transzcendenciát is segítségül hívja – Viktor, akinek azelőtt a heroin jelentette az istenélményt, már Jézusban találja meg azt. Hallottunk olyan leállt ópiátfüggőről, aki a zenélésben, egy új zenekar beindításában találta meg azt, ami segített, terápia nélkül. „Mert ilyen vagyok" – ennyivel magyarázta Szabó Győző, hogy évekre függővé vált, de hozzátette a kérdésre, mi a garancia, hogy nem fog újra droghoz nyúlni: „...de tudom, hogy erős vagyok". Kijelentette: amikor leállt a heroinnal, az a magánéletében már a harmadik újrakezdése volt, és azóta felépített egy egzisztenciát. Mentálisan is nullára jutott, és ez még egyszer nem fog megtörténni.

Forrás: delmagyar.hu - Farkas Judit 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.