Lovak közé a gyeplőt

Korábban már írtam Magyarország nem létező alkoholstratégiájáról, az alkoholfüggés problémájáról, és a kérdés szélsőséges elhanyagolásáról. A koronavírus-járványnak mint jelenségnek mindössze egy része maga a járvány elleni védekezés. Világos, hogy a megküzdés hátrányos következményeinek kezelése legalább ugyanilyen hangsúlyos.

Ha az ember évekre lebontott adatokat lát az alkoholizmusról, világos lesz számára, miért relevánsabb ez a probléma is, mint valaha: ha beüt egy gazdasági válság, fokozódik az alkoholfüggéssel küszködők száma is. Most ehhez hozzáadódik a vírussal kapcsolatos szorongás (szeretteink, adott esetben saját magunk féltése), a bezártság, sokaknál a magány, sokaknál a magánszféra hiánya. Túl sok feladat vagy impulzushiány, és így tovább. Sokan egy dologtól, sokan az ellentététől szenvednek. És ebben még nincsenek is benne a fokozottan kezelhetetlennek tűnő és bizonytalan helyzetek, például a kórházakból hazaküldött betegek esetében. 

Nem vagyunk jól

Kevesen vannak most rendben, ami teljesen természetes. Ha az ember közösségimédia-felületeket használ, vagy csak körülnéz egy-egy bevásárlás közben, láthatja, hogy extrém módon megnőtt az igény az alkoholtermékekre.

Egy brit kutatás szerint az Egyesült Királyságban a mostani a megszokott alkoholkereslet majdnem háromszorosa (291 százalék), és nem valószínű, hogy a magyar adatok jelentősen eltérnének ettől.

Ez önmagában nem jelent sokat, de még a Központi Statisztikai Hivatal szerint is 379 ezer alkoholista van Magyarországon, így talán kicsit többet. 

Amikor beszélgetésekben felvetettem a témát, hogy megtudjam, hogyan élik meg a barátaim, ismerőseim a helyzetet alkoholszempontból, nagyon érdekes tapasztalatokról hallottam. Van, aki sem a járványhelyzet előtt, sem a karanténban nem iszik többet egy-egy koccintásnyi, alacsony alkoholtartalmú italnál, és ezzel a szülei (akikhez hazament vidékre a járvány idejére) ugyanígy vannak. Más barátom is hazament a szüleihez, az egyikük egészségügyi dolgozó. Ő arról számolt be, hogy a szülein nagy lelki és fizikai terhek vannak, így úgy érzik, szükségük van rá, hogy minden este tömény alkoholtermékekkel „lazítsanak”. Ez a gyerekükre is hatással van, ő is többet iszik, mint általában.

Ezt a jelenséget más is megerősítette. Egy barátnőm azt mondta,

a karantén pozitív hozadéka, hogy mindennap sportol, a negatív, hogy mindennap iszik, így lazul ki, így tud elaludni abban a feszültségben, amit a megváltozott körülmények okoznak.

Más ismerősöm az idősebb korosztályhoz tartozik, tanít köz- és felsőoktatásban is. Rettenetesen feszült a távoktatás nehézségei miatt, ezt próbálja orvosolni azzal, hogy minden nap végén „lehúz egy felest”. Egy fiú azt mondta, járványhelyzeten kívül, ha valamilyen személyes fájdalma van, mindenképpen alkalmat keres rá, hogy egy kocsmában másokkal együtt sokat igyon. Most erre nincs lehetőség, ezért otthon iszik egyedül, ha rossz kedve van.

Ugyanezt mások is megélik. Közöttünk is (egyetemista korosztály) gyakori az otthoni, magányos alkoholfogyasztás mostanában. Van barátnőm, aki csakis akkor iszik, ha valamit megünnepel, ő tegnap kivasalta a haját. Ezt természetesen meg kellett ünnepelni. Egy másik barátnőm azt mondta, otthonról munkát végző családjában kezdetben nagyon megugrott az alkoholfogyasztás, mert nyaralásnak élték meg a dolgot, aztán ahogy elkezdtek hozzászokni a helyzethez, az elfogyasztott alkohol mennyisége is jelentősen csökkent. Egy harminc év körüli barátom sem karanténban, sem azon kívül nem iszik, idős, vidéken élő szülei viszont amióta elkezdődött a járvány, minden este pálinkáznak „fertőtlenítés” céljából. Más ismerősöm azt mondta, a nagypapája, akinek eddig is voltak kisebb alkoholproblémái, amióta karanténban van, általában már reggel részeg.

Ezek a példák jól illusztrálják a krízisalkoholizmus jelenségét. És hogy mit lehetne ezzel tenni? Bár bonyolult és nehéz kérdés, egyéni, közösségi és állami szinten is van lehetőség a cselekvésre. 

Függőség és környezet

A témában talán az egyik legjelentősebb kísérlet a másokkal való kapcsolódás és az ingergazdag környezet függőségre gyakorolt hatását vizsgálta. Az eredeti kísérletben (Jamer R. Weeks vezetésével) egy patkányt helyeztek üres ketrecbe egy heroinos vagy kokainos és egy sima vízzel teli tartály mellé.

Így, egyedül és üres ketrecben a patkányok addig itták a függőséget kiváltó vizet, mígnem túladagolták magukat és meghaltak.

Később ugyanezt a kísérletet alakította át egy Bruce Alexander nevű professzor, aki a patkány mellé más patkányokat és patkányoknak való játékokat, egy „patkányparkot” helyezett. A heroinos és a kokainos, valamit a sima vizet ugyanúgy elhelyezte a ketrecben. Azt tapasztalta, hogy a társaság és a jó érzéseket keltő, izgalmas elfoglaltság hatására a patkányok alig járnak rá a függőséget okozó tartályokra, és a tiszta vizet isszák helyette. Ezek az eredmények számtalan tanulsággal járnak az emberek függőségének vizsgálata kapcsán is. Azt gondolom, érthető, miért hozható összefüggésbe ez a kísérlet a karanténhelyzettel. 

A környezet jelentős ereje a függőségek befolyásolásával kapcsolatban azóta más kutatásokban is bebizonyosodott. Például azzal, hogy a vietnámi háborúban szerfüggővé váló amerikai katonák jelentős része kigyógyult a függőségből pusztán azért, mert újra otthon lehetett. De sajnos idetartoznak azok az eredmények is, amik például a tinédzserkori alkoholizmust vizsgálják: ahol nincs elfoglaltságuk a tinédzsereknek (mert nem szerveznek ilyesmit, vagy mert drága, vagy bármi más okból), ott nagyobb arányban válnak alkoholfüggővé. Ez jogalkotói szempontból is tanulságos lehet.

Nem bűnös, aki alkoholfüggő, de lehet más lehetőségeket is találni a megküzdésre

Mindezek nyomán is hangsúlyozandó, hogy a függőségtől szenvedő ember nem bűnös. De fontos, hogy tegyen azért, hogy le tudja küzdeni a függőségét.

Ahogy az is fontos, hogy ha valaki mostanában azt tapasztalja, hogy a szokottnál többet, gyakrabban, és a helyzettel való megküzdés céljából iszik, próbáljon egészségesebb megküzdési módszereket keresni, így elkerüli a függőséget, és hosszú távon is jelentős erővel és készségekkel gazdagodhat.

Egészséges megküzdésre példa a másokkal való kapcsolatfelvétel. Az ember hajlamos azt hinni, senki nem értheti, amit érez, de segíthet magán és másokon is, ha megpróbálja elmagyarázni valakinek. A mély beszélgetések, amikben az ember sérülékenynek is mutatkozhat, megerősíthetnek emberi kapcsolatokat, és átkeretezhetnek helyzeteket. Ezen kívül a testmozgás, a sütés-főzés, a gondolatok kiírása is ilyen lehet. Váratlan, de hatékony segítség még a rendrakás és a szortírozás, amit sokan – talán a világ rendetlenségének kezeléséhez önkéntelenül is – alkalmaznak mostanában. Mindezzel persze nem azt próbálom jelezni, hogy az ember csak főzzön egy kicsit, ha alkoholproblémája van, hanem azt, hogy ha valaki határhelyzetben van, segítségére lehetnek más megküzdési lehetőségek. 

Van, aki segít!

Alapítványi segítségre is van lehetőség. A Félúton Alapítványnál teljesen ismeretlenül érdeklődtem a tanácsadás működéséről a vírushelyzet alatt. Megkeresésemre egy órán belül kaptam nagyon kedves választ, amiben jelezték, hogy társadalombiztosítás-alapon működik náluk most is tanácsadás (online, Skype-on vagy telefonon), illetve online terápiás csoportok is üléseznek hetente egyszer. E mellett az Anonim Alkoholisták is tartanak online ülést a járvány alatt is, illetve a Nyírő Gyula Kórház Addiktológiai Osztálya is indít online terápiás csoportokat ebben az időszakban is. Ezek persze csak példák. Van lehetőség megtalálni a számunkra legmegfelelőbb segítséget. 

Az államnak is lenne dolga

Állami szempontból nyilván vírushelyzettől függetlenül nagyon fontos lenne kiemelt súlyt fektetni az alkoholfogyasztás mérséklésére. A szakértők szerint ennek elsősorban hatékony eszköze a prevenciós oktatási és reklámkampányok szervezése és finanszírozása, illetve megelőző célú szabályozás az alkoholtermékek reklámozása és forgalmazása tekintetében. Ezek közül itthon egyiken sincs hangsúly. Ehhez jön még hazánkban az otthoni borkészítési és pálinkafőzési szabályok drasztikus megváltoztatásának igénye.

A jelenlegi szabályozás mellett sok háztartásban töméntelen mennyiségű szeszes ital készül, amelyet a szabályozás alapján értékesíteni nem, csak meginni lehet.

Egy vélemény

Megosztanám a személyes véleményemet is. Ezer oka lehet annak, ha valaki az alkoholhoz menekül, és a mostani valóság előli menekülésként nagyon sokan kétségbevonhatatlanul szükségét érzik, hogy eltompítsák az érzéseiket. De hosszú távon természetesen az alkohol nem segít, hanem ront a helyzeten, egészségi, érzelmi, és az emberi kapcsolatok szempontjából is. Vannak borzasztóan nehéz élethelyzetek, az enyhülés mégis a kapcsolódásban van egymással és a saját múltunkkal, jelenünkkel, jövőnkkel, ami elől nem lehet, és nem is kell elmenekülni, mert ahogy Szabó Magda írta: „Az igazság, egy élet vagy életmű háttérzenéje sohasem szomorú.” 

Baló Sára

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

 

Szerző: Saló Sára

Forrás: wmn.hu

https://wmn.hu/wmn-egszsg/52742-igy-ne-tedd-magad-fuggove-a-vilagjarvany-vegere---tapasztalatok-es-kiutak-a-krizisalkoholizmusbol