Az egri RÉV munkatársainak tapasztalatai szerint az elítélt nők nyolcvan százaléka kapcsolatfüggő, sokan közülük börtönbe kerülésük előtt szenvedélybetegek is voltak

 

Rendhagyó terápiás foglalkozáson veszünk részt. A helyszín bizarr, az Eger centrumában található Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet (bv), a csoport tagjai pedig elítélt nők.

Függőségmentesítés a rácsok mögöttFoglalkozás a börtönben. A szervezet elnevezése a remény, élet, változás szavak kezdőbetűiből áll

Fotó: MH/Papajcsik Péter

Egy nagy asztal körül ülnek rabruhában, és nem könnyű témában cserélik ki gondolataikat, ugyanis pár perce drogprevenciós csoportfoglalkozásra érkeztek. A program tizenkét éve fut a börtön falai közt, az egri Főegyházmegyei Karitász Központ RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat munkatársai szerdánként látogatnak el a börtönbe, hogy foglalkozzanak az elítéltekkel.

A RÉV mozaikszó, a remény, élet, változás szavak kezdőbetűiből áll, amelyek a változtatni vágyó szenvedélybeteg emberek felépülésére jellemzők. Hol lehetne ezekre nagyobb szükség, mint egy büntetés-végrehajtási intézetben? A RÉV alapvetően olyan szolgáltatásokat kínál, amelyek a szerhasználat megelőzését, a felépülést és a visszaesés esélyének csökkentését szolgálják. Ám míg egy drogrehabilitációs központból bármikor szabadon távozhat a terápián résztvevő, az itteni csoport tagjai a foglalkozás után is az intézetben maradnak.

A RÉV-nek nincs beleszólása abba, ki kerüljön a tízfős csoportba, az elítélteknek azonban vállalniuk kell, hogy végigjárnak egy évadot, amely ősztől nyár elejéig tart. A RÉV munkatársainak tapasztalata szerint a foglalkozáson résztvevőknek egy idő után jó irányba változik a viselkedésük, amelyet „átadnak” zárkatársaiknak is.

A befogadó beszélgetésen a büntetését töltő őszintén beszélhet drog-, alkohol- vagy gyógyszerfüggőségéről – mondja előzetesen Tőzsér Dalma, a RÉV munkatársa, ám amikor rákérdezünk, a csoporttagok közül nem mindenki akar függőségéről nyilatkozni. Klau azonban igen, ő úgy fogalmaz: korábban „használója” volt a drogoknak, mellette alkoholt is fogyasztott. Azért jelentkezett a csoportba, hogy megtanulja, miként lehet kezelni, ha a családban szerfüggő ember él.

Annamari gyógyszerfüggő volt, párja alkoholista, és nyugtatóra is ivott. A nő 2018 decemberében jött le a szerről, amiben az is közrejátszott, hogy beteg kislányának akarta adni az egyik veséjét. Azt mondja, nagyon sok segítséget kapott a RÉV-esektől. Mellette azért szükség van az akaraterőre is, ha el akarunk érni valamit – szögezi le. Zsanett élettársa és testvérei is drogosok voltak, mára mind börtönbe kerültek. Azért jár a csoportba, hogy részletesen el tudja mondani nekik, mit tartalmaznak a tudatmódosító szerek, és milyen károkat okoznak a szervezetben.

Kriszti azt gondolja, ő kapcsolat- és „családfüggő”, azért jár a csoportba, hogy ha netán gyermekei kipróbálnák a drogokat, fel tudja ismerni az árulkodó jeleket, tudja, mit lehet tenni, kihez fordulhat, a szerhasználatnak milyen következményei lehetnek. Az itt megszerzett tudást családtagjainak is át kívánja adni.

A RÉV munkatársainak tapasztalatai szerint – Krisztihez hasonlóan – a fogva tartott nők nyolcvan százaléka kapcsolatfüggő, nem meglepő, ha Tőzsér Dalma és Polgár Levente ezúttal a párkapcsolatról beszélget a megjelentekkel. A foglalkozás kezdetén Polgár Levente egy hatalmas fehér papírlapot tűz egy szekrényajtóra, ami hamarosan főszerepet kap. Amikor az aktuális téma szóba kerül, többen kuncogni kezdenek, de amikor a csoportvezető arra kéri az elítélteket, sorolják fel, hogy mitől lesz jó egy párkapcsolat, csönd támad. Néhány másodperc szünet után az egyik hölgy felveti, szerinte a bizalomtól, mert az az „élet forrása”. Ezzel mindannyian egyetértenek, s ettől kezdve bátrabban folytatják az ötletelést.

A Levente által feltűzött lapra Dalma írja a felmerülő gondolatokat. Szeretet, szerelem –bár itt heves vita alakul ki, melyik következik a másik után, illetve melyik fogalom egyáltalán kinek mit jelent. Akad, aki szerint a szerelem csak egy rövid ideig tartó lángolás. Levente és Dalma közbeveti: a csoport tagjai nyugodtan védjék meg az álláspontjaikat, hiszen minden ember más, ezért a számára elsődleges szempontok szerint éli az életét.

Felkerül még a táblára a testiség, az intimitás, a kommunikáció, a kompromisszumra való törekvés, továbbá hogy a kapcsolatban járjon jól mindkét fél, és hogy a párkapcsolat tagjai tudjanak a másik fejével gondolkodni. Többeknek fontos a megértés, a tisztelet, ami a rendkívül agilis Annamari szerint tartalmazza az összes addigi tulajdonságot, és egyaránt érvényes a családtagokkal, az ismerősökkel vagy az idegenekkel szemben.

Elhangzik a gyermek is, ami első hallásra némelyeknek furcsa, de az egyik elítélt elmagyarázza, végül is mindenki vágyik babára. A kijelentés nyomán ismét nagy adok-kapok alakul ki, mert Klau kifejti: nem egyformák az emberek, van, aki egyáltalán nem is szeretne gyereket, Nati pedig azzal érvel: mi van azzal, akinek nem lehet kisbabája?

A hűség fogalma szintén megosztja a csoportot. Az egy dolog, hogy bízok valakiben, attól még megcsalhat – szögezi le egyikük, hozzátéve, a becsület és a hűség „két külön dolog”. Annamari szerint a függőségen kívül minden máson lehet változtatni, ha a felek megbeszélik a problémát.

A csoportvezető e ponton arra kéri a csoportot, gyűjtsék össze, mi az, ami árt egy kapcsolatnak. Hamar felkerül a táblára a kommunikáció hiánya, az alkohol, a drog, valamint a játékszenvedély, sokuk számára ezek húsba maró, személyes élményt jelentenek. „Viszi a pénzt”, állapítják meg. „A férjem a drogtól behallucinált dolgokat, hogy megcsalom, meg hogy nem szeretik. Negatív dolgokat vonzott be vagy beszélt, szörnyű volt vele olyankor” – mondja egyikük. Nati hozzáteszi: őt a párjától a kábítószer választotta szét, mert „kibukott belőle a bűnözés” – azaz a férfinak kellett a pénz a drogra. Klau elmondja, hogy az ő párja is drogos volt, de le tudott jönni a szerről, ám utána cseberből vederbe került, mert alkoholista lett, méghozzá „nagyon durván”. Olyannyira, hogy ismerősei elfordultak tőle. Egy idő után mindenki „elhúzta tőle a kezét”, és azt mondták neki, menjen el dolgozni. Közösen megállapítják: a drogok mindenre kihatnak, használatuk féltékenységhez, bántalmazáshoz, lelki terrorhoz, tiszteletlenséghez, nemtörődömséghez vezethet. Összeérnek a szálak.

Móni a hűtlenséggel kapcsolatban megállapítja: nála egy férfinak csak egy esélye van. A romáknál a nőknek egy esélye sincs – reagál rá Annamari, aki szerint a férfiaknak az ő kultúrájukban „egy-két megcsalást azért el lehet nézni”. Kriszti szerint a romákat így nevelik, még ha ez nem is igazságos, mire Nati csatlakozik, amilyen rózsát szakítanak, azt kell szagolniuk.

A diskurzus jól jellemzi a kulturális különbségeket, egyben rámutat ezeknek az asszonyoknak a kapcsolatfüggőségére is. Levente azzal vigasztalja őket, hogy a vita mindig előrevisz, ha rendezett mederben zajlik. Ahogyan éljük a kapcsolatainkat, az az élet minden területére kihat – szögezi le a csoportvezető zárásképpen.

Szerző: Velkei Tamás

Forrás: magyarhírlap.hu

https://www.magyarhirlap.hu/belfold/20200207-fuggosegmentesites-a-racsok-mogott

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr9815501196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása