Honnan ismerjük fel, hogy valaki játékfüggő? 

 

A videojátékozók 3 százaléka súlyos, 15 százaléka közepesen veszélyeztetett Magyarországon. Tiltás helyett beszélgetéssel, társas programokkal és sportolással segíthet a család. 

A videojátékok kedvelőinek ötödénél jelentkeznek valamilyen mértékben a problémás játékhasználat jelei – mutatta ki egy ELTE-n készült kutatás. A magyar játékosok 3 százaléka súlyosan, 15 százaléka pedig a közepesen veszélyeztetett kategóriába tartozik - ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy ténylegesen függők lennének, ugyanakkor érdemes odafigyelni rájuk.

A közhiedelemmel ellentétben nem a játékkal töltött idő mennyisége, hanem sokkal inkább a személyiség, a szociális háttér és a játékhoz való hozzáállás a meghatározó a függőség kialakulásában.

„A videojáték-függőség kutatása még relatíve új tudományterület, így hivatalosan nem is tartozik a mentális betegségek közé, pedig a nemzetközi kutatások a problémás játékosok arányát 3 és 20 százalék közé becsülik, és Magyarországon is több százra tehető a számuk” – állítja Bányai Fanni, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia tanszékének doktorandusza, a Chio Mozdulj Gamer Mozgalom szakértője.

A függőségre hajlamos játékosok ezekről ismerhetők fel:

• Fantáziálás: gondolatban akkor is a játékról álmodozik, amikor éppen nem játszik • Megvonási tünetek: hiányérzet és feszültség keletkezik benne, amikor nem játszhat • Túlhasználat: nem tudja kontrollálni a játék mennyiségét, pedig szeretné • Belefeledkezés: elveszti az időérzékét, teljesen elmerül a játékban és emiatt elhanyagolja a feladatait • Konfliktusok: a fenti okokból összetűzésbe kerül a környezetével, gyakran hazudik a játékkal töltött idő mennyiségéről • Elszigetelődés: elhanyagolja a barátait, kapcsolatait, így magányossá válik • Testi tünetek: elhízás/fogyás, a szem megerőltetése, hátfájás és egyéb mozgásszervi betegségek, valamint általános fáradság és kimerültség

A pszichológus szakértő szerint semmiképpen sem agresszióval és eltiltással reagáljon a család. Ha valóban problémás játékosról van szó, úgy abban kell segítenünk neki, hogy visszataláljon az egészséges használathoz. A legjobb stratégia, ha elkezdünk vele beszélgetni a játékról, hogy megismerjük, milyen az a virtuális világ, amelyben a napjait tölti.

Fiatalabb játékosoknál ez megkönnyíti azt is, hogy közösen alakítsuk ki a játékra vonatkozó szabályokat, amelyek mindkét fél számára elfogadhatók, vagy közösen választunk ki játékokat a hivatalos besorolás alapján, és határozzuk meg a napi vagy heti játékidőt. Bátorítsuk, hogy játsszon együtt az „offline” barátaival, mert így fejlődhetnek a személyes kapcsolatai, és a játékban tanult készségeket is könnyebben használhatja majd a valós élethelyzetekben - mondja Bányai Fanni. 

hvg