Ha főnököd megint rád sózta a papírmunkát, vagy összevesztél az unokatesóddal, egyikük sem érdemli ki a pszichopata jelzőt pusztán az ellenérzésed vagy a konfliktusotok miatt.

Sőt, a másik véglet sem igaz: nem minden pszichopátiával élő egyén bűnöző. Robert Hare, a nemzetközileg elismert kutató így fogalmazott:

„Olyan társasági ragadozó, aki szándékosan bűbájt és manipulációt használ a céljai eléréséhez. A pszichopatának nincs lelkiismerete, nincsenek érzései mások iránt. Megszerzi, amit csak akar, méghozzá egy fikarcnyi bűntudat vagy megbánás nélkül.”

Talán ez a leglényegesebb mind közül. Általában nem azt jelenti, hogy a pszichopatát nem érdeklik mások érzései, hanem azt, hogy egyáltalán nem is képes felismerni azokat.

Ennek tudható be, hogy csöppet sem érinti meg őket a világ búja-baja. Pont ebben rejlik a közveszélyességre való hajlam is, hiszen anélkül követhetnek el gonoszságot, hogy felmérnék a tettük következményeit.

A végeredmény az idős szülők kisemmizésétől kezdve a sorozatgyilkosságig bármi lehet.

Mivel a pszichopatáknak nincs empatikus érzékük, képesek puszta tárgynak tekinteni a többi embert, akiket akár kedvükre felhasználhatnak a saját céljaik elérésére.

A hazugság és a szerepjáték a leggyakoribb fegyverük. Harvey Cleckley pszichiáter igen találóan úgy fogalmazott, hogy az efféle szerepjáték nem más, mint „a józan ész álarca”.

Nem minden pszichopata hazudik viszont ügyesen: akadnak köztük olyanok, akik folyton lebuknak, és újabb mesével másznak ki a bajból.

A pszichopaták nemcsak, hogy empátia nélkül élnek, de még az érzelmeik is fejletlenek. Ez azt jelenti, hogy ritkán éreznek egyáltalán valamit, ám akkor sem túl mélyen.

A pszichiáterek „proto-érzelmeknek” hívják ezeket, amelyek csupán primitív reakciók a felmerülő szükségletekre.

Az érintettek hidegnek és merevnek tűnnek, amit azzal oldanak, hogy alaposan megfigyelnek másokat, hogyan „illik” érezni egy-egy helyzetben, s utánozzák őket.

A pszichopaták elbűvölő és megnyerő embereknek is tűnhetnek kívülről – olyanoknak, akik lyukat beszélnek mások hasába.

Sokuk magabiztos domináns személyiségnek látszik, és még vezető pozíciót is betölthet. (Tele van a történelem pszichopata diktátorokkal, ugye…)

Az efféle báj a kapcsolatok kezdetén valóban hatékony lehet. Ám sajnos pont ebből következik, hogy a pszichopata férfiakba rengeteg nő beleszeret…

A pszichopaták általában rendkívül pozitívan vélekednek önmagukról, és feltételezik, hogy jobbak másiknál.

A fejükben ez feljogosítja őket a már említett manipulációra és megtévesztésre. Az ilyen önértékelés pénzhajhászathoz, illetve a státuszszimbólumok felhalmozásához vezethet, és gyakran folytonos dicsekvésben csúcsosodik ki.

A pszichopaták hajlamosak eltúlozni a saját érdemeiket, amelyekről órákig tudnak beszélni.

A pszichopaták egyáltalán nem tolerálják az unalmat.

Hihetetlen mennyiségű izgalomra és ingerre van szükségük, ami részben annak tudható be, hogy hiányoznak az érzések az életükből – a félelem is.

Ez általában kockázatkereső viselkedésben és törvénysértő magatartásban nyilvánul meg. Az érintettek hajlamosabbak a szerfüggőségre pont emiatt.

Ha a felsorolt jelek alapján ráismertél valakire, semmiképpen se próbáld meg egyedül „megmenteni” vagy „meggyógyítani”! Az illetőnek komoly szakértői segítség kell. 

Sándor Alexandra Valéria - bien