Szerk 2009.03.23. 23:08

Függő viszonyok

A cikket Soós Mária - addiktológiai főreferens ajánlja figyelmükbe:

Hazánkban a munkahelyeken általában rejtve marad az alkalmazottak drog- vagy túlzott alkoholfogyasztása; erről a cégek nem szívesen vesznek tudomást, így hiányoznak az átfogó programok.

 Kristóf egy biztosítónál dolgozik, húszas évei végén jár. Két-három héten keresztül semmi különös nem történik vele, ingázik a munkahelye és a lakása között, aztán egy hétvégén egyszerre kiereszti a gőzt. Ilyenkor az egyetemi ismerőseivel és haverjaival jön össze, és elég keményen leisszák magukat, ehhez pár havonta néhány joint elszívása is társul, a szokásos alkoholmennyiség mellett. Kristóf csak alkalmi drog- és alkoholfogyasztó, igaz, ezzel veszélyeztetettnek számít. Súlyosabb formája a szerhasználatnak, ha valaki nem tudja megfelelően kezelni a munkahelyi vagy másmilyen stresszt, és ezért rendszeresen valamilyen legális vagy illegális szerrel vezeti le a feszültséget.

Náluk nincs ilyen probléma – állítják mindenesetre a cégek szinte egyöntetűen az alkohol- és droghasználatról, mivel nagyon kínos számukra, ha egy alkalmazottjuk ilyen gondokkal küzd. Pedig a statisztikák szerint az ország lakosságának közel egytizede alkoholbeteg, s közülük csak mintegy 40 ezren járnak kezelésre. A Budapesti Corvinus Egyetem Viselkedéskutató Központjának felmérése szerint a 25–34 éves felnőttek 3,2 százaléka folyamatos droghasználó, a diplomások közel tizede rendszeresen fogyaszt valamilyen nem legális tudatmódosítót. Feltehetően hasonló arányban vannak jelen a szerhasználók a munkahelyeken is.

 A cégvezetés nem szívesen vesz tudomást a szerhasználó munkaerőről, sokszor pedig nem is jut el hozzá az információ. Egyrészt maga az alkalmazott is titkolja, másrészt a kollégák is gyakran falaznak neki. Amíg az illető munkájával nincs gond, addig nem derül fény a problémára, ha pedig már a teljesítménye is leromlik, akkor is nehezen ismerik fel a háttérben álló valódi okot. Magyarországon a kezelés helyett általában fegyelmi intézkedéseket hoznak a függőséggel küszködő dolgozókkal szemben, végső soron pedig marad az elbocsátás, vagy „közös megegyezéssel” távozik az illető, azzal a megállapodással, hogy ha elmegy, a cég nem teregeti ki az ügyet.

Hazánkban a munkahelyi drogellenőrzés ritka, az Egyesült Államokban azonban olyan gyakori, hogy egész iparág alakult ki az eredmények „kiszőkítésére”. Az egyik weboldal (www.testclear.com) óriási adatbázist ad a különböző teszteket alkalmazó amerikai munkaadókról, s persze mindjárt megoldásokat is kínál a teszttől félő jelentkezőknek.

Nálunk az ExxonMobil helyi leányvállalata az új belépőket drog- alkoholtesztnek veti alá. Erről a felvételizőket előzetesen értesítik. Az indok a cég belső szabályzatában lefektetett elv: a biztonságos és egészséges munkakörnyezet fenntartása. Ha a teszt pozitív, s az ismételt ellenőrzés is ezt hozza ki, akkor – a lehetséges egyéb indokok kizárása után (például gyógyszerfogyasztás is okozhat pozitív eredményt a drogteszten) – a jelentkező nem kaphatja meg az állást. „A magyarországi üzletfejlesztő központ négyéves fennállása alatt volt már erre példa, de nem sok az eddig felvett 1300 emberhez képest” – árulta el Kocsis Katalin toborzásért felelős munkatárs.

 Aggályosnak tartja a munkahelyi drogtesztelést a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű szervezet, mivel a vizeletvizsgálat például több hónapra visszamenőleg is kimutatja a fogyasztást. „A Munka törvénykönyve pedig csak azt mondja ki, hogy munkavégzésre alkalmas állapotban kell megjelennie a dolgozónak, azt a cégnek nincs joga ellenőrizni, mit csinál a munkaidőn kívül” – hangsúlyozza Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetője.

Szer-tár

STIMULÁNSOK. Például a kokain és az amfetaminszármazékok (ilyen egyebek mellett a speed is) tartoznak ide. Használójukat felpörgetett, stimulált állapotba juttatják. Fokozzák a pszichés aktivitást, növelik az erő és energetizáltság érzetét. Hosszú távon viszont fáradékonyságot, kiégést okoznak.

KANNABISZ-SZÁRMAZÉKOK. Ilyenek a marihuána és a hasis. Használójukra jellemző az eufóriás állapot, a relaxáltság és elégedettség érzése. Ellazító hatása miatt a stimulánsok felpörgető hatását is ellensúlyozzák vele.

ALKOHOL. Nehéz meghúzni a határt normális és a problémás használat között, mivel az alkohol kulturálisan elfogadott drognak számít. Hatása hasonló más depresszánséhoz, elsősorban ellazuláshoz, a gátlások kikapcsolására használják.

ANTIDEPRESSZÁNSOK. A különféle nyugtatók, altatók enyhítik a szorongást, eufóriát okoznak, csökkentik a testi-lelki fájdalmat. A felfokozott hatás érdekében az alkohollal történő kombinálásuk is előfordul. Receptre kaphatóak.

Munka és más mániák

 Társ-, szex-, internetfüggőség, sőt mobilfüggőség – a drog- és alkoholfüggőség mintájára egyre több káros szenvedélyről olvashatunk a sajtóban. „Klasszikus értelemben még a játékszenvedélyt tarthatjuk betegségnek, a többi csak metafora” – véli Buda Béla pszichiáter, addiktológus. Tágabb értelemben viszont viselkedéses függőségnek lehet nevezni minden olyan tevékenységet, amely kóros formában uralni kezdi az egyén életét. Ide tartoznak egyebek között az étkezési zavarok vagy a munkafüggőség. A menedzserek „adrenalinfröccsre” való igénye mindenesetre jó táptalajt nyújthat olyan tevékenységek akár mániákus űzésének, amelyek képesek arra, hogy extatikus állapotba juttassák őket – legyen szó extrém sportról vagy túlhajtott szexről.

A pörgés mellett a tökéletességre való törekvést is túlzásba lehet vinni. Nőknél az utóbbi években az ortorexia nevű táplálkozási zavar jelent meg: ez irreálisan merev étkezési szabályok betartásával és „szuperegészséges” ételek gondos válogatásával és fogyasztásával jár.

A munkamániát hazánkban még mindig nem veszik komolyan, de Japánban és Európában is ismert probléma. A brémai egyetem egy felmérése szerint a német menedzserek és önfoglalkoztatók 25 százaléka tekinthető munkafüggőnek. Amerikában külön magánszakrendeléseket hoztak létre a kezelésére.

 Tévhit, hogy a munkamániások magas szintű teljesítményt nyújtanak, emiatt megéri őket alkalmazni. Igaz, a kezdeti szakaszban valóban jobban megy a szekér, de ahogyan egyre jobban túlterheli a szervezetét az illető, úgy produkál egyre rosszabb minőségű munkát. A munkaalkoholisták minden idejüket a munkának szentelik a társas kapcsolatok és a szórakozás rovására, megrögzötten függenek a külső megerősítéstől, emellett pedig rendkívül erősen vágyják a folyamatos kontrollt. Munkamániás alatt azonban nem csak azokat értjük, akik folyamatosan túlóráznak. Egyes betegek alkalmi nagy munkarohamok ideje alatt dolgoznak, de akkor megállás nélkül. Akadnak olyan munkaaddiktok is, akik ügyesen rejtegetik függőségüket: ők a zugdolgozók, akik az extra munkát eltitkolva, eldugva végzik.

Nagyban nehezíti a munkamánia felismerését, hogy a függőség tárgya egy társadalmilag kívánt tevékenység. Sőt, a szakirodalom ismeri a munkafüggőséget kialakító szervezet fogalmát is, amely az egyébként egészséges szemléletű dolgozóból is – ha hajlamos rá – könnyen csinál munkafüggőt. Magyarországon még nincsenek munkahelyi prevenciós programok ezzel kapcsolatban, noha már hazánkban is kezeltek munkafüggő beteget. „Nem arról van szó, hogy mindenki munkafüggő, aki sokat dolgozik, de ez igenis létező probléma” – jegyzi meg Borbély-Pecze Tibor Bors, aki az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szakmai tanácsadójaként tanulmányt írt a munkaaddikcióról. Már csak azért is érdemes lenne foglalkozni a problémával, mert külföldi kutatások eredményei szerint a munkaalkoholizmushoz gyakran társul valamilyen más függőség, például valódi alkoholizmus vagy társfüggőség. ●

Forrás: FN.HU
 

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr801013100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.